Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

27.

Louis szemszöge:

Fények. Csipogás. Nem tudom mi van velem vagy mi történt de azt igen hogy egy korházba vagyok. A szemem még nem tudtam kinyitni de nagyon igyekszem és azt hiszem hogy a második próbálkozásra már sikerűlt. Ahogy kinyitottam a szemem egy fehérköpenyes ember lépett be a szobába.

- hogy érzed magad? Tudod hol vagy? -tette fel folyamatosan a kérdést mire azt hiszem emlékfoszlányok jöttek csak elő.
- nagyon fáj a fejem és azt hiszem hányingerem van. Kórházban? - kérdeztem vissza félve mire a nő csak egy aprót bólintott majd rám rakta a vérnyomásmérőt.
- igen. Tudod mi történt veled? - kérdezett újra mire összeszorítottam a szemem hátha eszembe jut valami.
- azt hiszem sokat ittam de másra sajnos nem emlékszem. - közöltem a nővel a dolgokat mire ő csak hm-gött egyet majd miután megmérte a vérnyomásomat mondta hogy keljek fel és elkísér valahova. Felkeltem az ágyból majd megfogta a kezemet és elkezdett velem jönni valami hosszú folyosón. Nem tudtam hova megyünk de amikor megláttam a feliratot az ajtón akkor már rosszúl voltam.

A vizsgálóba ott volt egy pohár víz amit meg kellett innom. Három pohár után mentem mosdóra ugyan is elkapott a hányinger így kijött belőlem minden. Ezt a folyamatot addig csinálták amíg azt nem mondták hogy elég. Szó szerint rosszúl voltam és forgott velem minden.

Visszamentünk a korterembe majd nem bírtam szó nélkűl hagyni egy pár dolgot így amikor a nővér ki akart menni megállítottam és kérdezősködtem tőle.

- elnézést! A többiek hol vannak? - tettem fel az egyik kérdést a sok közűl de tartottam a kérdéstől mire a nő csak egy mosolyot villantott felém.
- egy másik kórterembe ugyan is te még nem fogadhatsz látogatókat. De ne aggódj mindenről kapnak információt. - mosolygott tovább.
- és a húgom? - kérdeztem meg a másodikat mire a nőről lefagyott a mosoly és helyére egy elég aggódó arc lépett fel.
- nos! Nem szabad hogy felidegesítsd magad. Volt itt bent egy másik lány de a húgod nem szívesen látta ezért ki kellett kisérnünk. - magyarázott a nő de nekem tudnom kellett mi van a húgommal ezért újra próbálkoztam.
- kérem! Muszály megtudnom! - könyörögtem mire a nő fogta magát és kiment. Az ideg szét evett hogy nem tudom mi van vele. Bár ha nem mondja el akkor tuti valami rossz és én meg nem vagyok mellette. Valahogy muszály látnom.

Kikeltem az ágyból és az ajtóhoz sétáltam amit kinyitottam és a folyosón sétáltam de egy olyan személy jött velem szembe akit egyáltalán nem vártam. Ő miatta vagyok most itt és ő miatta nem tudom hogy mi van a húgommal ezért próbáltam úgy tenni mint aki nem látja de ő odajött hozzám és megölelt mire én azonnal ellöktem magamtól.

- Loui kérlek ne tedd ezt velem! - csuklott el a hangja mire én csak hahotáztam egyet. Még ő mondja hogy ne csináljam ezt vele? Ez most vicc?
- mit ne csináljak veled Eleanor? Miattad vagyok itt és miattad nem tudom mi van a húgommal mert a hülye orvosok nem mondanak semmit! - kezdtem kiakadni mire neki eleredtek a könnyei de ez engem annyira nem tud megenyhíteni.
- a húgodat most altatták el. Nyugtatót kapott mert annyira kikelt magából mikor elmondtam hogy ki vagyok hogy nekem támadt és úgy kellett lefogniuk. Állítólag sokkot kapott és most nyugtatózták be másodjára. - sorolta el a dolgokat amikről én teljesen lemaradtam. Nem azt nem hiszem el. Lehetetlen hogy a húgom így reagáljon bármire is. Az teljességgel kizárt.
- hazudsz! Hazudsz te semmirekellő rusnyaság! Legalább lenne annyi tisztelet benned hogy az igazat mondod te senki! Annyit megérdemelnék azok után hogy úgy lealáztál abba a kávézóba! - estem neki mire ő nyelt egy nagyot és tűrte minden szavamat mert tudta hogy igazam van. Tudta hogy ezt már nem tudja helyrehozni és azzal is tisztába van hogy nem csak engem tett tönkre hanem a barátaimat is és a családomat is. Főleg a húgomat.

Nem tudtam magam vissza fogni ezért neki estem a folyosón ahol egy nővér jött és nehezen tudott csak leszedni Eleanorról de amikor sikerűlt akkor bekisért a terembe és kaptam valami nyugtató inyekciót mire hírtelen kezdett sötétűlni minden. Tudtam hogy a húgomnak most rám van szüksége ezért is kaptam dupla adagot ugyan is az első nem akart hatni de a második miatt már nem tudtam harcolni ellene ezért is aludtam el.