21.

291 11 0
                                    

Kedd! Még csak ez a második nap a hétből. A telefonom hangosan ordított amit nem bírtam sokáig és kinyomtam. Fogtam bekapcsoltam rajta a historyt és énekelve battyogtam oda a szekrényemhez ruhát keresni. Egy fekete gatya, kék póló és a tegnap nálam hagyott Szerelmem pulcsiát vettem fel. Bebattyogtam a fürdőbe és hajamat kifésűlve befontam majd szokásos szempillaspirált felkenve magamra battyogtam le reggelizni.

- jó reggelt fiatalok! - dobtam le a cuccaim a székre majd Loui mellé lehuppanva kaptam magam elé a nutellás kenyeremet.
- neked is! - köszöntek egyszerre apával.
- figyelj Kincsem! Ma ketten maradtok bátyáddal mert nekem lesz egy fontos űzleti utam. Bármennyire próbáltam lemondani nem engedték. - magyarázott nekem apa szomorkás fejjel mire megfogtam a kezét.
- semmi baj! De mennyünk Tommo mert el fogunk késni! - adtam ki a parancsot mire felöltöztünk.
- szia apa! - köszöntünk egyszerre bátyámmal.
- sziasztok! Lou vigyázz a húgodra! - mutatta fel mutató ujját.
- én mindig! - kacsintott majd vállamat átkarolva nyitotta ki az ajtót és kiléptünk rajta. Meg kell mondjam nagyon hideg volt odakint de mivel Szerelmem pulcsia kicsit vastag ezért igazából az melegített. Kb már fél uton lehettünk mikor Loui megtörte a csendet.

- vigyáz rád? - fordúlt felém aggodó tekintettel. Tudtam kiről beszél így azonnal vissza tudtam neki válaszolni.
- nála figyelmesebb embert nem is láttam. Tegnap oda adta a pulcsiát mert fáztam picit és egész nap rajtam volt. Nem kérte vissza így most is az van rajtam. - meséltem neki vidáman a dolgokat.
- jól van. Örülök hogy végre boldog vagy! - kacsintott és folytattuk tovább az utunkat. Annyira boldog voltam hogy a bátyám elfogadta hogy Niallel együtt vagyunk és nem akar minket szétszedni. De már egy pár napja az jár a fejembe hogy ők már nagyon régóta ismerik egymást és hogyha én szakítok vele akkor megromlik a barátságuk. De tudom hogy Niall nem adna rá okot hogy szakítsunk. Mindent elmond nekem ezért is bízom meg benne százszázalékig. A suliba érve elhessegettem a gondolataimat és a bátyám oldalán léptem be az ajtón. Ahogy megláttam barátnőmet azonnal odarohantam hozzá Louit lehagyva.

- sziaa Bébii! - kiabáltam nyakába ugorva mire ő is átölelt és elmosolyodott.
- szia Csaje! Na mizu? - kérdezte meg míg a terem felé közeledtünk.
- nincs semmi különös. Ma annyira jó kedvem van. - magyaráztam barátnőmnek mikor is beérve a terembe megláttam Szerelmem beszélgetni Zaynnel meg legjobb barátommal így odaszaladva ugrottam Harry nyakába aki elvesztette egyensúját a váratlan ugrás miatt ezért mind a ketten a földön landoltunk.
- csá Marslakó! Boxoltam bele játékosan a vállába mire felnevetett.
- csá Nutella! - pacsizott le velem.
- sziasztok! - köszöntem a többieknek is mire a kis szőkeségem odahúzott magához és megcsókolt. Még mindig annyira puha a szája. Imádom az egész lényét ahogy van. Amikor elváltunk egymástól beleűltetett az ölébe mivel Zayn az én helyemen űlt.
- honnan kaptad a Marslakó nevet? - érdeklődött Zayn mosolyogva mire nekem egy széles vigyor került arcomra.
- hát úgy kaptam hogy egy csaj felültetett és másnap kb úgy nézett ki a fejem mint egy marslakónak. - nevetett fel mire nekem is kellett.
- értem. De honnan van a Nutella? Ezt nem vágom. - magyarázott édesen a kis szöszim.
- onnan Mókuskám hogy amikor anya hivogatott akkor teljesen magam alatt voltam és épp a szobámba zabáltam a nutellát de úgy hogy még az arcom is tiszta nutella lett. - magyaráztam erősen beleélve magam az emlékekbe így csak akkor vettem észre hogy a fiúk és Emi le vannak sokkolódva mikor már befejeztem a történetet. - veletek meg mi van? Úgy néztek ki mint akiket leöntöttek egy vödör fehér falfestékkel. - jelentettem ki mire a leggyorsabban barátom reagált.
- semmi Kicsim. - erőltetett magára egy mosolyt mire vállat vonva figyeltem a többieket.

Az óra ahogy elkezdődött jött is be a tanár de annyira nem tudtam rá koncentrálni ugyan is végig azon kattogott az agyam hogy a fiúk miért viselkednek ilyen nagyon furcsán. Ahogy szóba jön anya egyből olyanok lesznek mint akiken átment az úthenger. Nem vagyok hülye és nem veszem be bármennyire is hiszik ezt. Így elhatároztam hogy szünetbe ha törik ha szakad rákérdezek Niallre hogy mi a fasz van már itt. A tanár csak írt a táblára amit alig tudtam követni olyan gyorsasággal diktált de végűl a megváltást jelző csengő megszólalt így fellélegezve fordúltam oda barátomhoz akinek nagy vigyor űlt ki arcára.

- Bébi! Nálam maradt tegnap a pulcsid de ma abba jöttem úgyhogy legkésöbb csak holnap kapod vissza! - kacsintottam rá mosolyogva mire ő is elnevette magát.
- semmi baj Picim! A lényeg hogy nem fázol. - simított ki egy kósza tincset arcomból mire az érintett terület szinte lángra lobbant érintése nyomán.
- amúgy Szerelmem lehet egy kérdésem? - kezdtem bele félve a mondatomba ugyan is nem tudtam hogy fog majd reagálni arra amit én tulajdonképpen meg akarok tudni.
- persze. Mond csak. - mosolygott rám ám ez a mosoly lefagyott az arcáról amikor meghallotta mi is a kérdésem.
- miért viselkedtek olyan furcsán ha anya nevét kiejtem a számon? - néztem rá furcsán mire ő átvette a suli falának a színét újra.
- semmi különös. Evi hagyd el ezt a témát. Komolyan nincs semmi csak nem akarjuk hogy neked rossz legyen hogy róla kell beszélni. - simította meg vállamat.
- de eddig nem viselkedtetek így! Niall tudnom kell mit titkoltok előlem. - kezdtem el kiakadni amit ő is látott rajtam.
- Evi hagyd a témát. - ismételte el újra magát.
- akkor titkolózzatok ha az jól esik! Ne is mondjatok semmit! Igazatok van felesleges! - akadtam mostmár ki teljesen és felálva helyemről kimentem a teremből bár még hallottam ahogy elkáromkodja magát.
- A KURVA ÉLETBE!!! - csapott az asztalra majd én már nem hallottam semmit ugyan is kiértem a teremből.

Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//Where stories live. Discover now