Elraboltad a szívem /N.H/ //BEFEJEZETT//

58.

Nem sok kedvem volt az elmúlt napokban semmihez. Kislányommal a szoba négy fala közt bezárkózva a világ elől néztünk hol mesét hol pedig csak aludtunk. Niall többszőr is hívott sőt még üzenetek hada is volt a telefonomban de egy idő után meguntam így lehalkítottam a készüléket hogy mégcsak véletlenűl se halljam. A gyűrű még mindig az ujjamon volt és azon gondolkoztam hogy hogy tudnám neki úgy visszaadni hogy mégcsak véletlenűl se találkozzak vele. Éjjel sírtam nappal pedig próbáltam palástólni ami épp lezajlik bennem.

Úgy döntöttem hogy egy adag csokival és egy százas zsepivel megnézem az ötven első randit. A végére már nem tudtam szóhoz jutni a sírástól. Kellett nekem megnézni, most újra Niall jutott az eszembe. Annyira hiányzik. Egyszercsak a csengő megszólalt de mivel se Loui nincs itthol mert elvitte kislányomat sétálni, sem pedig apu mert ő meg dolgozik így rám maradt az a feladat hogy ajtót nyissak. Szép komótosan odaballagtam az ajtóhoz mondván ráér az illető és anélkül hogy megnéztem volna ki is keres ajtót nyitottam. A levegőm a tüdőmben akadt míg szemem a kétszeresére nyílt. A gombóc a torkomban csak nőtt ami miatt csak tátogtam mint egy hal. Könnyeim pedig ezerrel száguldozni kezdtek arcomon. Nem hittem volna hogy egyszer újra láthatom.

- te... te hogy hogy itt? - alig tudtam értelmes mondatokat kinyökögni a meglepettségtől. Nem érdekelt semmi se senki fogtam magam és a nyakába ugrottam.
- Evi kérkek bocsáss meg nekem! Olvastam amit írtál és igazad van! Felnőttek módjára kel ezt kezelnünk és mindkettőnkből csak a sértettség beszélt. Istenem annyira hiányoztál Evelin Tommlinson! - elnevette magát miközben nyakamra potyogtak könnyei. Őszinte mosoly került arcomra és most az egyszer ki tudtam zárni Niallt a gondolataim közül. Nem is gondoltam volna hogy nekem még mindig ennyire szükségem van rá.
- nekem is nagyon hiányoztál Emília. Istenem! Annyi minden történt amíg nem voltál! Egy csomó mindent el kell mesélnem. - hírtelen felbuzdúltam és csuklójánál fogva beljebb rángattam. Lábammal becsaptam az ajtót és odavonszoltam Emit a kanapéhoz amire levágódva azonnal beszélgetésbe keztünk.
- mekkora egy szemét! Most komolyan képes volt téged megcsalni? - az arca azonnal átváltott a fehér fal színére ahogy elmeséltem neki mi is történt az elmúlt időben Niallel és velem. A babáról is tud amitől úgy bezsongott alig tudtam leállítani.
- hát ezek szerint talált egy nálam sokkal jobbat. Mostmár Forever Alon vagyok! - felnevettem de szinte azonnal sírni kezdtem amitől Emi csak még idegesebb lett Niallre. Meg tudom érteni.

Már egy jópár órája babusgatja Danit akinek nincs ellenére a dolog. Rákérdeztem Zaynre aki elmondása alapján még a városban van valamit intéz. A srácok most újra kezdek beszélni egymással és az a pletyka járja Louis szerint hogy újra össze fog állni a banda. Én tisztaszívemből szorítok nekik ugyanis nagyon jó csapat voltak együtt és nagyon tehetségesek is. A csengő megint csak megszólalt mire Louis is és Emi is egyetértően rámnéztek mire egy nagy sóhaj kíséretében megindultam az ajtóhoz. Megintcsak úgy nyitottam ajtót hogy nem tudtam ki is zaklat délután egy órakkor így az ismeretlen csak akkor tárult igazán elém mikor már kinyitottam az ajtót. Nem akartam hinni a szememnek. Ma még hány meglepetés fog érni estig? Nem szoltam semmit csak fogtam magam és a nyakába ugrottam. Hatalmas vigyor volt az arcán és úgy szorított mintha az élete múlna rajta.

- Szia Hercegnő! Hogy hogy itt vagy? Találkoztam egyépként Niallel. Elmesélte mi történt. Nagyon szarul néz ki így kettőnk közt szólva. - lehajolt hozzám és elkezdett suttogni mire én csak felkuncogtam. Nem, nem Niallen hanem ahogy előadta ezt az egészet. Bár Zayn mindig is arról volt híres hogy milyen hülye.
-ha tudod akkor minek kérdezed? Istenem te semmit nem változtál a hónapok alatt te gyökér! - beleboxoltam vállába mire felnevetett.
- köszönöm a bókot Evelin! Le se tagadhatnád hogy Tommlinson a tesód! - kacsintott mire én csak egy sejtelmes arcot vágva kinevettem.
- most egész végig ott fogtok állni? - ránéztem Emire aki a kicsivel a kezében minket kémlelt. Amikor Zayn meglátta a szeme felcsillant és közelebb ment hozzá. Dani elpityeregte magát ugyanis nem ismeri Zaynt és nem is látta még soha így őt idegennek titulálta akitől félni kell.
- látod Malik még a gyerek is megilyedt tőled! - bátyám majdnem lefordúlt a székről a nevetéstől míg én és Emi mosolyogva figyeltük a dolgokat.
- pedig olyan sármos vagyok! - Zayn beletúrt hajába és kacsintva kűldött Eminek egy puszit mire már én sem bírtam tovább fel kellett nevetnem. És hát tudjátok ha én egyszer elnevetem magam akkor a többiek már nem azon nevetnek amin alapból kellene hanem azon hogy én hogy nevetek.
- inkább visszataszító Bogaram! Elég csak a lányomra nézni! - könnyeimet törölgetve néztem Zaynre hogy milyen reakciót is vált ki belőle a beszólásom. Szegény csak nagy szemekkel pislogott és köpni nyelni nem tudott. Emi ravasz módon rámnézett és lepacsizott velem míg Dani felkacagott és rugdosni kezdett lábacskájával.
- oltás ON! Vigyázni kell most Evivel mert veszélyes egy nőszemély! - Zayn tartotta a kezét hogy leöklözzön bátyámmal.
- a Tommlinsonok mindig is veszélyesek! - Emi csak nem bírta ki és hangosan is kimondta mire bátyámnak nagyra nyíltak szemei míg én megintcsak felnevettem. Aztán ahogy tudatosúlt bennem mit is mondott Emi azonnal rápillantottam.
- hello csak okosan én is Tommlinson vagyok Bogaram! - Louis azonnal saját védelmébe kezdett mire mindannyian felnevettünk. Az idilli pillanatot Dani zavarta meg aki pont most döntött úgy hogy éhes. Kivettem barátnőm kezéből a síró kis csöppséget és azonnal elvonultam hogy meg tudjam etetni. Amint végeztem a kezemben kezdtem el ringatni és közben beszéltem hozzá. Elmondtam neki hogy mennyire boldog vagyok hogy Emi és Zayn itt vannak. Úgy érzem most boldog vagyok. De az életem csak akkor lenne teljes ha Niall is itt lenne velem és Danival. Kislányomnak is szüksége van az apjára. De Zayn elmondása szerint ha annyira szarul van akkor akár kereshetne is és együtt meg is oldhatnánk ezt a problémát. Elbizonytalanodtam hogy most vajon szeret - e egyáltalán még és hogy újra lehet - e még kezdeni a kapcsolatunkat. Szeretném ha olyan lenne mint régen. Ha átölelne és a szemembe nézne azokkal a gyönyörű jégkék szemeivel. Szeretném ha a fülembe suttogna dolgokat amitől libabőrös leszek és a pillangóim is életre kelnének. Szeretném ha úgy szeretne mint a legelején és szeretném ha az enyém lenne újra.

   Sziasztok Babáim! Bocsánat hogy elkéstem a résszel. Nagyon siettem hozni. Remélem hogy ez is tetszeni fog nektek. Nagyon szeretlek benneteket szép estét puszii!😘😘