Álmomban már kívántalak

10. fejezet

Erik ismét felajzva ébredt. Álmában kényeztették, csókolták, kívánták egymást, s akarta a fiút. Többet szeretett volna belőle kapni, sokkal többet. Az egész testét be akarta járni, birtokba venni, egyesülni vele, habár a szíve mélyén még korántsem készült fel erre. Álmában levetkőzte gátlásait, csak a pillanatnak, az élvezeteknek élt, de érezte, a valóságban túlságosan félne megtenni azt, mire lassan mindennél jobban vágyott.

De jobb kedvvel ébredt, mint ahogy lefeküdt. A majdnem csók után se ő, se Noel nem találták magukat. Dobott párat, és nem is tűnt fel annyira, hogy bénázik, mert átadta a labdát másnak, de a fiú folyton elejtette, véletlenül az ellenfélnek dobta... Edzés után beszélni akart vele, azonban szélvészként rohant el, s neki nem volt ereje utána menni.

Nem értett semmit. Látta a vágyat azokban a szemekben, úgy csillogtak, mint az égen a legfényesebb csillagok. Érezte heves szívdobogását, zihálását, ahogy ajkai felé hajolt. De a tekintete teljesen megváltozott, mikor meghallották a többieket. Úgy nézett rá, akár egy űzött vad, vagy akinek pisztolyt szegeznek a halántékához. Félt. És nem ugyanazt tette ő is, habár nem mutatta? Ha meglátják őket, az iskola másnap tőlük visszhangzana, aztán jönne a kiközösítés, a sok beszólogatás, talán tettlegességig fajulna.

Az eszével tudta, hogy melegnek lenni szinte egyenlő egy halálos ítélettel, főleg, ha felvállalja az ember, de a szíve mégis a fiúhoz húzott. Tizenhét éve alatt példamutatóan élt. Nem cigizett, nem drogozott, nem rúgott be, habár egy-két italt lehajtott a bulikon, nem csalta meg barátnőit, nem lopott, nem csalt, hazudni is csak akkor hazudott, mikor már nem látott más lehetőséget. Hitt Istenben, annak ellenére, hogy olyan hamar elvette tőle édesanyját, felnézett apjára, aki ezek után tisztességgel felnevelte, habár sajnos eléggé eltávolodtak egymástól. Nem volt jó tanuló, de nem puskázott csak azért, hogy jobbnak mutassa magát annál, ami. A kosár volt az élete, és ezt a tanárok is megértették. Nem volt feltűnő, nem hordott piercinget, nem festette a haját, talán csak egyre izmosabb testével tűnt ki, ami egyre több lány tekintetét vonzotta, főleg nyáron a strandon, vagy az uszodában, ám ettől nem érezte magát különbnek másoknál.

Viszont jött egy fiú, akire ki tudja, mi okból, két évig szinte fel se figyelt, s egyszer csak belécsapott a villám. És akarta őt. Először csak a testét, hiszen felizgatta, elvette az eszét, de az utóbbi napokban, a hatvankilences rémálom után már kezdett egyre meghittebbé válni a kapcsolatuk, legalábbis álmában. A valóságban pedig végre közeledtek egymás felé apró lépésekkel. Barátkozás volt csupán, de hiszen sok-sok kapcsolat épp így kezdődik, s ahogy ráeszmélt erre, már teljesen biztos volt magában, Noeltől többet akar, mint szimpla szex. Maga mellett akarja tudni, akkor is, ha mások szemében ez bűn, mert ő tudja az igazat, hogy ha két ember feltétel nélkül szereti egymást, az a legcsodálatosabb dolog a világon.

Erik izgatottan ült a padban. A többiek furán néztek rá, hiszen sose jött be korán, az elsők között. A tanulók lassan szállingózni kezdtek, megérkeztek a bejárósok. Ujjaival dobolni kezdett a padon. Aztán meghallotta Anna hangját.

– Hidd el, hogy lassan élni se tudsz majd nélküle – toppant be.

– Én akkor sem szeretem – morogta, majd elhallgatott, ahogy észrevette Eriket.

– Noel – szólt hozzá a fiú –, tudnál nekem segíteni a matek háziban?

Döbbenten állt meg, majd lassan a szemeibe nézett, s a válasz egyértelmű volt.

– Igen.

Letette táskáját, majd esdeklő tekintettel nézett Annára, aki magában csak mosolyogni tudott.