Álmomban már kívántalak

7. fejezet

Erik nyugodt volt, mikor vasárnap délelőtt kinyitotta szemeit. Habár sokszor elfelejtette álmait, legbelül tudta, ilyen békét még sosem érzett, mint most. Talán csak egyszer, mikor édesanyja megjelent neki a halála után. Ott érzett ilyen bensőséges melegséget, az összetartozás kötelékét. Az persze más volt, hiszen az anyja mégiscsak az anyja, de most mintha közelebb érezte volna magát a fiúhoz, ami természetesen ostobaság, mivel pár mondatnál alig beszéltek többet, és ez mégiscsak egy álom, vagyis a héten már az ötödik. A legutóbbihoz képest tényleg maga volt a mennyország, és furcsa módon abban a pillanatban ő is azt kívánta, bárcsak örökké úgy maradhattak volna, erre azonnal felébredt...

A kései reggeli után, mivel apja még mindig házon, vagyis lakáson kívül volt, beült az Internet elé, hogy tájékozódjon. Először a homoszexualitásról keresett információkat. Néhol azt írták, ez egy betegség, máshol, hogy a génjeinkben van, valahol azt, a családi háttér változtat ilyenné, vagy egy lelki trauma. Ekkor beugrott édesanyja halála, de ahogy tovább olvasott a trauma kifejtéséhez, pedofíliát, nemi erőszakot talált, ami cseppet sem illett az ő életére. Aztán rálelt egy cikkre, ami azt taglalta, a fiatalok még nagyon kíváncsiak, ki akarják próbálni akár a saját nemükkel is, de ez elmúlik idővel. Talán vele is ez történik? Majd kinövi?

Aztán blogokba olvasott bele, amit olyan fiatalok kezdtek el, akik felvállalták másságukat. Átérezte, mikor azt írták, megijedtek saját maguktól, a gondolataiktól, hogy az emberek mit fognak gondolni, ha megtudják, mások. Féltek a kiközösítéstől, hogy bántják őket, s nem csak testileg. Majd az egyiknél egy lány szavait olvasta.

– Én a lelkébe szerettem bele. Nem érdekel, milyen testbe született.

Hátrahőkölt a mondat láttán, hiszen mindig ez volt a hiba. Megtetszett neki egy test, amit meg is kapott, de a lelkébe már nem tudott beleszeretni, egyik lányéba se. És tessék, álmaiban kínozza egy lélek, kívánja is, de többet szeretne, sokkal többet... Vajon tényleg kész elindulni ezen az úton? Egy meleget sem ismert, a suliban is csak hülyéskedtek ezzel. A neten talált hozzászólások pedig nem kecsegtették semmi jóval.

Sőt nem is kellett messzire mennie, hiszen saját maga sem tudja elfogadni, legalábbis még nem teljesen. Talán nem is értheti az, aki nem esik át ezen.

Aztán némileg viszolyogva videókat keresett. Néha nézett sima pornót, de úgy látszott, a melegeket bemutató videókért sem kellett egy másodpercnél többet várnia.

Bekapcsolt egy kétperceset. Fiatalok voltak benne, olyan húsz körüliek. Hamar belecsaptak a lecsóba, túlságosan is hamar. Amint az egyik bekapta a másikét, kikapcsolta.

– Következő – sóhajtotta.

Öt másodperc, újabb orális szex, kikapcs.

Tizenöt másodperc, még egy orális, kikapcs.

– Ezt nem hiszem el, itt mindenki csak szop? – fakadt ki. Eszébe se jutott, hogy mikor sima pornót nézett, a nők se tettek másként.

Aztán taktikát változtatott. Keresett egy hosszabb videót, s az orális részt átugrotta. Majd következett a második sokk, az anális szex. Persze gondolta, hogy ezt csak így lehet, és hetero párok is csinálják, de így mégis sokkolóbban hatott.

Fura módon a férfiak nem izgatták fel, de ha Noelre gondolt, alul éledezni kezdett. Próbált más osztálytársaira gondolni, ám egyik iránt sem érzett vágyat. Nem értette, a fiú miért más, miért különleges. Csak egyet tudott biztosan, akarja őt.

Noel fáradtan dőlt le ágyára. A vasárnap általában családi napnak számított, s mindig kitaláltak valami programot. Legtöbbször a falu melletti erdőt járták, vagy megmászták a Dombot, és gyönyörködtek a kilátásban. Ilyen alkalmakkor édesapja sem tagadhatta le, mennyire jó hatással van rá a természet.

– Erik – ásította. Egész nap alig jutott eszébe, mint a vasárnapokon általában, de esténként kétszer jobban várta, hogy a hétfő mihamarabb elérkezzen, s láthassa őt.

Még egyet ásított, s mielőtt még bármit is fantáziálhatott volna, elnyomta az álom.