Rég elveszett barát

7.rész

Taehyung

~Szombat reggel~

Hamar kipattantak a szemeim. Még feküdtem az ágyamban pár percet és gondolkoztam, hogy vajon milyen is lesz ez a mai nap. Miután már pár sóhaj elhagyta a számat, felkeltem. A konyhába mentem és felraktam egy kávét, 2 kenyeret pedig a pirítósba helyeztem. Amikor pedig kész lett a kávém, a pirítós is roppogósnak látszott, megkentem vajjal, leültem a székemre és elrágcsáltam a kenyeret, a kávét meg iszogattam.

Ezután pedig lustálkodtam a kanapén, a tvt nézve, ahol fél óránként váltogattam a csatornákat, hát ha találok valami jót.

~Fél 1-kor~

Az ébresztőórám megszólalt. Képes vagyok mindenhonnan elkésni, és elfelejteni az egészet, így inkább a telefonomra bízom magam. A tvt kikapcsoltam és felmentem a szobámba. A szekrényt kinyitva keresgéltem megfelelő ruha után. Nem kell túl jól öltözöttnek lenni, nem étterembe megyünk. De nem kell túl elhanyagoltnak se lenni, hiszen tudtára kell adnom, hogy ez fontos. Mikor a fejemben összeállt egy öltözék a ruháim láttán, kivettem a szekrényből és felvettem őket. A tükörben néztem magam. Fekete nadrág, szürke inggel és egy fekete zakóval. Talán ez nem túl hivatalos. Nem értek a divathoz.
A fürdőbe mentem. Megigazitottam a hajam, hogy ne úgy nézzek ki mint akit épp szétütöttek párnával.
Egy utolsó simítást vettem magamon, sóhajtottam a tükörbe nézve.
Menni fog, Taehyung!

Jennie

Egész éjjel nem tudtam aludni. Taehyung arca volt előttem amikor becsuktam a szemem, amikor fordultam egyet, még akkor is amikor a wcre mentem. Reggel időben felkelek. Kicsit összetakarítok, lehet az lesz a vége, hogy Taehyung átjön, mindenre fel kell készülni. Később reggeliztem rántottát. Nem tudtam mit csinálni, minden egyes percben az órára néztem. Lassan telt. Nem tudtam mit akartam igazán. Az idő lassan teljen és minnél később lássam meg, vagy gyorsan, hogy minnél előbb behúzzak neki egyet, mert itthagyott. Sóhajtok és inkább visszafekszem. Hát ha eltudok aludni egy kicsit és legalább jobban is fogok kinézni. Sikerült elaludnom.

Később nyitottam ki a szemeim, az órára néztem. Te jó ég! Fél 1 volt. Gyorsan felpattantam az ágyból, kiszedtem valami ruhát a szekrényből, ami nem volt a legjobb választás. Több ruhát probáltam fel a lehető leggyorsabban. Mikor megtaláltam a megfelelőt, ami egy fehér egyberuha volt virágokkal, megkönnyebülten sóhajtok. A fürdőben a hajamat megigazítom, és egy kis könnyed sminket rakok fel. Elindulok sietve, még jó hogy nem magassarkút vettem fel és tudok rohanni.

Taehyung

Már elindultam a kávézó felé. A gyomromban éreztem a szívemet és remegett a kezem. Mikor elértem a kávézóhoz, megállok előtte és nézem. Beugrottak a régi emlékek. Előttem van, ahogy apuval és Jennievel kicsikként rohanunk fel a lépcsőn és leülünk a kedvenc helyünkre, ami szerencsére most szabad volt. Bementem és leültem oda. A kávézó tele volt nagy ablakokkal amik az utcákra néztek, így tudtam figyelni, hogy mikor jön Jennie. Az órára néztem, ami 13:09et mutatott. Kicsit késik, de legalább így van időm megnyugodni. Az is megfordult a fejemben, hogy meggondolta magát és el se jön.

Az asztalt néztem mikor arra lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtó. Odakaptam a tekintetem és ott állt Jennie. Rám nézett és odajött. Én felálltam, hogy udvarias legyek. Remegve nézem őt végig. Jennie egy nagyon szép, csinos, felnőtt nő lett.

-Szia!-Szólalok meg elsőként, mindketten félünk.

Jennie

A kávézó felé rohantam, útközbe több embernek is neki mentem, akiktől elnézést kértem de futottam tovább. Majd a kávézóhoz érve megállok egy picit. Probálok rendesen lélegezni, ne azt higyje hogy most futottam le a maratont. Megigazítom magam és bemegyek. Körbenéztem, sokat változott a hely kiskorom óta. A kedvenc helyünkre néztem, megláttam Taehyungot. Lassan, remegve közeledek felé. Mikor feláll, jobban megtudom őt nézni. Vékony, de edzett, neki is remegnek kezei, az arca... Az arca pedig olyan mint egy papír, ami még akkor is vág ha csak nézed. Rám mosolyog és köszön. El is felejtettem, hogy beszélgetni jöttünk, el lettem volna azzal, hogy csak nézem őt.

-Szia!-Mosolyogva köszönök vissza.
Leültünk a székre. Kínos csend volt köztünk pár percig, még egymásra se mertünk nézni. Végül, megszólalok én.

-H-hogy vagy?-Nem hittem volna, hogy dadogok.

-Egész jól vagyok. Főleg, hogy sikerült végre találkoznunk. Te?

-Én is így vagyok vele.-Mosolygok rá. Végre egymás szemébe tudtunk nézni.

A pincér odajött. Én egy tejeskávét rendeltem, Taehyung sima kávét.

-Figyelj.. Rákéne térnünk a lényegre. Meg kéne beszélnünk, hogy pontosan mi is történt velünk.-Hozta fel ő a témát, amit én probáltam megfogalmazni magamba.

-Rendben. Miért tűntél el akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád?-Tettem fel azt a kérdést, amit 8 éve akartam feltenni.

-Ez igazából hosszú sztori.-Sóhajt egyet.

-Én ráérek.-Vonom meg a vállam és figyelni kezdek.

--------------------------------------------------

Megjegyzés

Sziasztok! Nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni új részt. Nehéz időszakon vagyok túl, nem volt kedvem az íráshoz. Ezért hoztam nektek egy kicsivel nagyobb részt.
Mindenkinek Boldog Újévet kívánok!❤