Rég elveszett barát

5.rész

Taehyung

Letettem a telefont. Nem bírtam ki sírás nélkül és nem akarom, hogy sírni halljon. Lehet, most elúszott az egyetlen esélyem, de úgy éreztem le kell tennem a telefont. Nagyon féltem, nem is értem mitől. Talán a visszautasítástól, vagy attól, hogy nagyon haragszik rám. Annyira féltem, hogy még dolgokat is beképzeltem. Például azt, hogy elmondom a nevemet és rögtön kinyomja a telefont.

Jennie

Valami ismeretlen szám hívott, de amikor beleszóltam a telefonba, kinyomott. Nem szoktam ismeretlen számokat felvenni, de valami hang azt suttogta, hogy fel kell vennem. De minek? Azért, hogy kinyomja a telefont? Na mindegy, lehet téves szám volt.

Ma úgy döntöttem, meglátogatom az anyukámat munka után. Bekopogtam az ajtón, az ápolója nyitotta ki. Ő beinvitált és felmentem az emeletre. Anyu épp pihent a hálószobájában. Körbenéztem fent az emeleten. Benéztem az egykori szobámba. Üres volt. Az ablakon sütött be a nap, de hüvős volt. Neki támaszkodtam az ajtó félfának és visszaemlékeztem arra, amikor még a szobában volt egy kis élet. Amikor még ide-oda rohangáltam Taehyunggal vagy apuval. Amikor éjszakánként anyu mindig betakart és puszilgatott, hogy elaludjak. Elmosolyodtam. Magam mögött hallottam, hogy egy ajtó kinyílik. Hátranéztem és anyukám sápadt de mosolygós arcát láttam meg.

-Szia! Remélem nem zavarok.- Odamentem hozzá egy ölelésért.

-Szia kincsem! Te sose zavarsz. Menjünk le.- Belém karolt és lementünk a földszintre.

Leültünk a kanapéra. Pár percig csendben ültünk és bámultuk egymást. Megsimitotta a kezemet, ami a combomon volt.

-Volt itt valaki. Nagyon meglepődtem.- Mondta rejtélyesen és elmosolyodott.

-Kicsoda? Apu volt az megint?- Rögtön rávágtam azt ami először az eszembe jutott.

-Nem, nem. Más valaki. Taehyung.

Ahogy kimondta ezt a nevet úgy éreztem a szívem kihagyott egy ütemet és még a lélegzetem is elállt. Haragszom Taehyungra, de azért hiányzik a hülye feje. Lehet van valami jó kifogása, hogy miért hagyott itt akkor.

-Ebben biztos vagy?- Probáltam biztosra menni, hiszen lehet anyu nem csak aput képzeli be.

-Igen! Nagyon aranyos volt. Még a telefonszámodat is elkérte! Nem hívott fel még?

-Nem hiszem... Hívott egy ismeretlen szám, de ahogy felvettem, kinyomta a telefont.- Sóhajtok és elgondolkodom. Lehet Taehyung volt az? Ha igen, lehet ezért éreztem annyira, hogy jobb ha felveszem a telefont. De miért nyomott ki? Talán meggondolta magát és hallani se akar felőlem?

Beszélgettünk anyuval még egy jó darabig, majd elindultam haza. Hazaérve rögtön ledobtam a táskám és a kanapéra vágtam magam. Megint kavarodni kezdtek a gondolatok a fejembe. Elővettem a telefont és ránéztem a hívás naplóra. Az utolsó telefonszámot bámultam. Lehet ő Taehyung? Sóhajtottam és rámentem az üzenet küldésre. Nagyon elgondolkoztam mit is írhatnék.

'Hello. Ha fontos ügyben keresett, hívjon vissza és ne tegye le. Köszönöm.
Jennie '

Most csak ennyire futott tőlem. A küldés gombra mentem. Ledobtam magam mellé a telefont és bámultam. Majd magam elé néztem, utána ismét a telefonra. Mikor 5 perc múlva se jött válasz, felsóhajtottam. Lehet nem is Taehyung volt az, én meg itt izgulok feleslegesen. Elmentem lezuhanyozni, a telefonomat ott hagyva a kanapén.

Taehyung

Épp kezdtem elaludni mikor megszólalt a telefonom. Megnéztem, még is ki az ilyenkor. Üzenetet kaptam amit megnéztem. Nagy szemmekkel futottam át a sorokat a szememmel. Tehát, ez tényleg Jennie telefonszáma. Most mit tegyek?

--------------------------------------------------

Megjegyzés

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen későn hoztam az új részt. Remélem eddig tetszik a sztori. Írjátok le a véleményeteket és ötleteket is várok! Sajnos, a suli miatt ritkán lesz új rész, de igyekszem.
Ja és, jó sulit!😁😭