𝚉𝚞̋𝚛𝚘̈𝚜 𝚎́𝚕𝚎𝚝 ¤𝙼. 𝙶.¤ /𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃\

14.

M:Muszáj,gyere menjünk vissza.

**2 hónap múlva**

Iszonyatosan hiányzik Marcus,ha haza jön eskü meghallgatom a magyarázatát,csak hadd legyek vele.Most anyunál alszok,Martinus folyton keres,de nem állok szóba vele.Egyszer megpróbált megint megerőszakolni,de nem sikerült neki.Elvileg ma jönnek haza.Fent vagyok a szobámba és nézem,hogy mikor jönnek meg.

[...]Most érkeztek meg,én már szaladok is.Épp akkor szállt ki a kocsiból Marcus,ráadásul azon a felén,ahonnan érkezem.

Én:Marcus!-ugrottam a nyakába

M:Szia

Én:Hiányoztál-kezdtem el sírni

M:Ssss-simogatta a hátam

Én:Még egyszer ne menj el,maradj

M:Maradok-tett le

M:Nem csinált semmi olyat?

Én:Egyszer megpróbált megerőszakolni

M:Jó

Én:Marcus...

M:Igen

Én:Miért csaltál meg?

M:Gyere-megfogta a kezem,és behúzott a szobájába.Meglepetésünkre ott ült az ágyán Martinus.Egyből Marcushoz bújtam.

M:Menj ki

T:Nem

M:Menj ki-förmedt rá

T:Jól van-felállt,és kiment

M:Ülj le

Leültem mellé.

M:Elmékszel,mikor James(igazából Harry volt,de elfelejtettem a nevét,és az előző részekben Jamest írtam~szerk.) kihívott?-egy aprót bólintottam.Azt mondta ad 600 koronát,ha megfektetlek,és ott hagylak.Én hülye meg elfogadtam,mert azt hittem,hogy csak egy fellángolás van köztünk....Hát nem,miután lefeküdtünk visszaakartam vonni,de azt mondta,ha visszavonom Emma bánja,mivel ott volt a húgánál,és nem akartam,hogy baja legyen,én esküszöm nem akartalak megcsalni-könnyezett be

Én:Istenem,ha meghallgatlak,akkor még mindig együtt lennénk-temette a tenyereimbe az arcomat.

M:Figyelj-emelte fel a fejem

M:Ne magadat hibáztasd,haragudtál rám,meg amúgy is,az én hibám,nem kellett volna elfogadnom a fogadást.

Én:Szeretlek

M:Én is baba,én is-csókolt meg.