Elmegyógyintézet [BEFEJEZETT]

5.fejezet-Türelem

Jenna

Az óra éjfélt üt, a ház kong az ürességtől, mindenki alszik, csupán Jenna van ébren, vár. Maga se tudja pontosan mire, talán arra hogy valami közbe jöjjön. Idegesen ökölbe szorítja kezeit, s hanyagul bedobja a sprayt, és egy kést. Fél a következményektől, jól tudja hogy magát hibáztatná. Kapucniját felhúzza sötét barna hajára, s kilép a hideg, ősz végi éjszakába. Arcát szinte csípi a szél, de ezúttal jól esik neki, az eső is csepereg, a lámpák fénye megvilágítja a ködöt, mely esténként leszáll, ezzel kísérteties hangulatot előidézve. Az utca üres, autók sem járnak, akár egy horror filmben. Komótosan sétál az út közepén, nem akar szót fogadni, de muszáj. Valahol az éj leple alatt ott rejtőzik, s figyeli a lányt.

Ismeretlen

A szanatórium falának dőlve néz bőrszíjas órájára, s türelmetlenül felsóhajt. Tudja hogy eljön, mert retteg. Ebbe belegondolva türelmesebbé válik, ahogy elképzeli Jennyt kezében a pengével, csuklóján a bélyegével. Apró mosoly kúszik ajkaira. Úgy érzi magát, mint kisgyermekként, amikor izgatottan várta hogy apja elvigye egy hétvégére, két napra távol tartotta anyjától, ki nem úgy szerette mint fiát.
Elhessegeti az emlékeket, arca komoly mimikát vesz fel. Levél ropogást hall, óvatosan kipillant a fal mögül, s hőn áhítozott szerelmét pillantja meg, barna haja kuszán áll, mely még vonzóbbá teszi.

Jenna

Remegve előveszi a kést, s a sprayt, leteszi a fűbe. Nyomtatott betűkkel felírja az ominózus mondatot, s félve körbe pillant. Leveszi a pulóvert,  karja belső részéhez nyomja a vágó eszközt.Mély, hosszú vágást ejt a szóban forgó testrészén, s ujjával letörli a karmazsin vörös folyadékot.Remegő kézzel a hideg falhoz érinti ujjbegyét, s festeni kezdi a mintát, mely kiköpött mása a karján lévőnek.

Ismeretlen

Egy kaján vigyor jelenik meg arcán szembe állva Jenny művével. Ilyenkor úgy érzi, elmenne a lányhoz "bemutatkozni", de sajnálatos módon az még távol van, nem bukhat el ilyen könnyen, csupán a vágyai miatt. Kárba veszne több mint egy éves munkája, mely még közel sem befejezett, de büszke, Jenny más mint a többiek voltak, kitartó, reménnyel teli, vágyakozó.

Jenna

Lábujjhegyen ellépked szobája irányába, s befekszik ágyába, de szemére nem jön álom, sebei a testéből áradó hőtől égnek, de a legzavaróbb azok a gondolatok.Azok melyek arra bíztatnak fogadj szót, engedj neki, add át magad az őrületnek...

Ismeretlen
Lassan kell haladnia, hogy ne véthessen ostoba, javíthatatlan hibát. A türelmetlenség borzasztó érzés tud lenni, főleg ha van egy cél, amit a türelemmel tud elérni.Türelem!Idegesen dobol asztalán. Többször elismétli magában a céljait, mire lecsillapodik. Egy magasztosabb cél érdekében muszáj türelmesnek lenni.

Jenna

Kedvtelenül kel ki puha ágyából, s fáradtan nyitja meg a megszokott üzeneteket.
Ismeretlen:Nagyon ügyes voltál Jenny.
Ismeretlen:Nemsokára találkozunk :).
Remegve figyeli a képernyőt, újra s újra elolvassa. Mire gondolhat? Arca fal fehér színben pompázik. Sietősre fogva a tempóját nekiáll öltözni, s mindeközben felteszi magának a nagy kérdést. Mit akar tőle?

Ismeretlen

Egy apró vigyorral figyeli a bepánikolt lányt. A markában van, kétség nem fér hozzá. Megtesz bármit, bármit amit kér, mert azt gondolja így elkerüli, ostoba, ostoba kislány, maga ellen játszik. Szórakozottan tovább áll, egy utolsó pillantást vetve öltözködő szerelmére.

Jenna

Remegő lábbal lépi át az iskola kapuit, s félve körbepillant, mintha így megláthatná hogy ki az. A helyzet sajnos nem ilyen egyszerű.Félelmetes, de ha megtudja ki is volt az, már rég mindegy lesz, nincs rövidebb út, csak a hosszú, kellemetlen egyenes.
Idegesen leül a leghátsó padba, s előveszi telefonját.
Ismeretlen:Szeretem ha félsz.
Ismeretlen:Szeretem reggelente nézni ahogy öltözöl :).
Ismeretlen:Ilyenkor egyre türelmetlenebb vagyok hogy találkozhassunk.
Jenna:Mit jelent az hogy nemsokára találkozunk?
Ismeretlen:Ó, szóval várod?
Ismeretlen:Nem mondom el ilyen könnyen, hiába játszod a kíváncsi kislányt.
Ismeretlen:Vagy netalán nem tanultál?
Jenna:Sajnálom...
Ismeretlen:Nem fogod ilyen könnyen megúszni...
Idegesen zsebre rakja a készüléket, s az asztalra hajtja fejét.Nem akar több ilyen "feladatot", egyre durvulnak az apró kérései.
-Miss Mcweard, valami problémája van? - hallja meg a tanár érdes, lenézéstől csöpögő hangját, óvatosan felkel a padról, s elmotyogva egy "Elnézést" félét igyekszik figyelni a tananyagra, de hogyan? Hogy lenne képes rá, mikor a helyzet ilyen lehetetlen?

*Anna*