Elmegyógyintézet [BEFEJEZETT]

2. fejezet-"Készülj Jenny!"

Talán a tehetetlenség a legfájdalmasabb ebben az istenverte helyzetben. Tisztában van mi fog, vagy mi történt, mégsem képes tenni bármit is, elkésett. Egy ostoba hiba, mely egy emberi életet követel.
Félve lép be a frusztrálóan csendes házba. Teste megfeszül a félelemtől, testvére szobája kilincsére szorítva vékony kezét. Mit fog bent látni?Lehet rájött már, lehet nem, de akár az is előfordulhat hogy nem hiszi el.

Remegve nyit be a szobába, egy néma sikolyt hallatva. Testvére akár egy marionett bábú lóg a gerendáról, szeme fennakadt. Telefonja rezgése zavarja meg a feszültséggel átitatott légkört. Remegő kézzel előveszi a készüléket, egy percre le nem véve tekintetét a megfeszült testről. Küzdött volna a halál ellen?

Ismeretlen:Hogy tetszik az ajándék Kicsim?
Jenna:Miért?
Ismeretlen:Mondtam hogy ne ellenkezz, de te mégis megtetted, igazam van, Jenny?
Jenna:De ő nem tehetett semmiről.
Ismeretlen:Csak egy jelentéktelen ember, plusz kezdte furcsállni hogy másképp viselkedsz, mostmár nem jöhet rá a szerelmünkre. Ne mondj senkinek semmit, ne is mutass semmi jelet, értetted, Jenny?
Jenna:Megértettem.

Jelentéktelen ember? Voltaképp számára az, csak egy a sok közül, akik problémát jelentettek tervére nézve. Logikus, igaz? Csupán a kockázatokat tűnteti el, mindenki így tesz, nincs igazam?
Egy utolsó pillantást vet az elfehéredett testre, s kilép az ajtón, mintha nem látott volna semmit. Ez természetesen lehetetlen, nincs olyan normális ember, ki ezt egy vállrándítással el tudná intézni magában. A cél a maximális összetörés lehet, vagy nem? Valóban össze akarja törni? Ez volna a végkimenetel, melyről beteges, groteszk fantáziája álmodik? Nem egészen biztos, hiába tűnik nyilvánvalónak, az összetörés csupán egy apró porszem az elgondolást véve alapul.

*Ismeretlen*

Az eső úgy zuhog, mintha muszáj volna, s egy alak áll a ház előtt, kapucnis pulóveréből arca kikandikál. Az eső végigfolyik sötétes haján, egészen arccsontjáig lefolyva. Megnyugtatja ez a fajta időjárás, hasonlatos belsőjéhez, sötét,kiszámíthatatlan, változó, de valamilyen furcsa, bizarr módon gyönyörű, fenséges. Mindig is szeretett akár órákat a ház előtt tölteni, figyelni a lányt,  üzeneteket küldeni neki, ami félelembe hozza, s láthatja az ablak üvegén keresztül mit is alkotott, ez egy fajta élvezetet nyújt számára.

*Jenna*

Jenna szülei hazaérnek, s a fiatakabbik - immáron egyke - lányuk elmesélte mi történt. Pontosabban amit kért hogy mondjon. Öngyilkos lett, értetted kicsim? Talán maga is próbálja meggyőzni elméjét hogy ez történt, de nem száműzheti ezt a tényezőt, igaz?

A szobát feszültséggel telt csönd lepi el.Talán a legkellemetlenebb az efféle autóra várni, mi elviszi azt, ki már átkelt a másik oldalra, hova már nem mehetnek utána, nem mondhatják hogy "Sajnálom", vagy "Szeretlek", soha többé nem ölelhetik, beszélhetnek vele, majd ha eljön a saját idejük ,akkor együtt lesznek.
Egyforma ruhát, kesztyűt viselő emberek - többek közt férfiak - lépnek be, semmi kopogás, csengetés nélkül. Arcukon érzéketlenség látszik, egy csepp részvét sem érezhető. Ráhúzzák az elfehéredett testre a nyomasztó, mindent eltakaró hullazsákot, s ahogy érkeztek, úgy hagyják el a házat.
Jenna nem sír, nem siratta meg testvérét, semmitmondó, fáradt tekintettel figyeli folyamatosan zokogó szüleit. Szörnyeteg?

*Ismeretlen*

A ház előtt áll, az árnyékból figyelve a jelenetet, büszke az ő kicsi Jennyére, nem mutat sok érzelmet, csupán egy pontra figyel, milyen érzés ez a fajta büszkeség? Hogy tudja, ő tanította erre? Valami féle mámor, akár a tanár a diákra, de ez esetben ő a tanár, s Jenna a diák, ki szót fogad, ha nem akar bűntetést kapni. Ez a hasonlat eszébe juttat egy zseniális, izgalmas, és élvezetet nyújtó ötletet. Egy játék.

Ismeretlen:Mit szólnál egy kis játékhoz?:)
Jenna:Mi?
Ismeretlen:Holnaptól, megteszel mindent amit kérek. Készülj kicsi Jenny, készülj! :)

Miféle "kérésekre" céloz? Félelem fut át testén, ezt az érzést nem tudja kiölni belőle. A kiszolgáltatottság a legijesztőbb mindebben, hogy nem kérhet segítséget, nem mondhatja el senkinek mi is zajlik körülötte, mert könnyűszerrel szelektálja a veszélyforrásokat, bűntudat hiányában. Természetesen vannak érzései a lánynak, hogy is ne lennének? Csupán igyekszik nem összetörni, holott ezzel csak még inkább halad a rossz irányba.
Készülj Jenny, készülj!

*Anna