Vérfagyasztó találkozás

Ijesztő félrehallás

Hajnalban arra keltem, hogy az esőcseppek a szobám ablakán kopognak megállás nélkül. Hosszasan kinyújtózkodtam, mire megéreztem a beizzadt ruháim förtelmes szagát. Fintorogva felültem az ágyon, majd párszor végigszagoltam a pólóm, de abban a pillanatban emeltem is el az orromtól.

- Ki kéne titeket mosnom, nemde? - néztem végig magamon - Biztos van itt valami mosógép, emlékszem hogy láttam egyet valahol! - pillantottam ki az ablakon merengve. Váratlanul a szobám ajtaja becsapódott, amiben az volt az ijesztő, hogy fogalmam sem volt róla hogy eddig nyitva volt.

Ijedten kaptam oda a fejem, majd gyorsan odafutottam és kinyitottam, azonban senkit sem találtam előtte. Fura, nyitva hagytam volna az este folyamán? De akkor sem logikus, hogy huzat nélkül így becsapódik! - gondolkodtam magamban kissé összezavarodva, majd megrántottam a vállamat az egészet semmibe véve.

- Nézzünk körül, hogy találok-e valami hordhatót! - nyitottam ki a táskámat, majd egy kis válogatás után kikészítettem a szokásos ruháimat. Körülnéztem, hogy hol öltözhetnék fel. Végül az ágyra leülve vettem át a ruháim, és a koszosakkal a kezemben megindultam a fürdőszoba felé. 

Csodák csodájára a mosógép ott volt a fürdőkád mellett, azonban csupa por volt. Attól hogy poros, mosni még jó, nem? - rántottam meg a vállam, majd a ruháimat bedobva elővettem a csap alól a mosóport. Ismét beugrott a gondolat a fejemben, hogy ha itt van ilyen, akkor valakinek itt lakina kell még máig rajtam kívül, de inkább hagytam is a gondolatot. Most azért vagyok itt, hogy lenyugodjak, nem azért, hogy feltételezett dolgokon idegeskedjek, nem? - motyogtam magamban halkan, amikor elindítottam a gépet. Reméltem, hogy jó programot választottam, de majd a mosás végén úgyis kiderül...

Ezután lementem a konyhába enni. Ettem egy banánt, egy almát, és csináltam magamnak egy kis limonádét. Mivel odakint esett az eső, így bent kellett magamnak elfoglaltságot keresni. Eleinte úgy gondoltam, hogy majd leülök valamit olvasni, ám megpillantottam egy gitárt a nappali ajtaja mellett, amely eddig valami oknál fogva elkerülte a figyelmem. Óvatosan magamhoz vettem a gitárt majd leültem a fotelba, és egy kis hangolás után neki is kezdtem játszani az egyik kedvenc dalom, a "La Da Dee"-t. Egy ideig dúdoltam a dalt, majd a kedvenc részemnél már énekelni kezdtem a szövegét

Yeah I'm feeling like
There is no better place
Than right by your side
I had a little taste
And I'm always for you
The party anywhere
Cause all the girls are looking fine
But you the only one on my mind
La da dee~

Lépteket hallottam a folyosóról, mire azonnal abbahagytam az éneklést is, és a gitározást is. Fusztráltan kinéztem az ajtón, azonban onnan senkit sem láttam. Óvatosan letettem a gitárt, majd a lehető leghalkabban elindultam az ajtó felé. Amikor odaértem, gyorsan kiugrottam a folyosóra

- MEGVAGY! - kiáltottam, azonban senkit sem találtam ott - Vagy....mégsem - mondtam csalódottan. Kétszer még körbe fordultam hátha látok valakit, azonban egy árva lélek sem volt rajtam kívül az egész épületben - Mi lenne, ha telefonról hallgatnánk zenét? - mosolyodtam el vidáman, majd felrohantam a szobámba és lehoztam a telefonom a hangszórómmal együtt - Hálát adok, hogy magammal hoztalak te rosszfiú! - pillantottam a hangszóróra szórakozottan, majd a telefonomat rácsatlakoztatva letettem az asztalra. Kutatni kezdtem a több tucat zeném között, mire megtaláltam a tökéleteset - Úgyis olyan régen halgattalak, miért ne nosztalgiáznánk egy kicsit, hm? - nyomtam rá mosolyogva. Amint meghallottam a kezdő zongora hangot, máris jobbkedvre derültem. Pár perc után már a zene reflénjét énekeltem, körbetáncolva a nappali asztalát

My head's under water
But I'm breathing fine
You're crazy and
I'm out of my mind
'Cause all of me
Loves all of you...~

A végén már csak kedvemre pörögtem a szoba közepén, a sok régi emléket visszaidézve magamban amikor még minden rendben volt. Miután a zene végetért csönd volt az egész házban, így leültem a fotelba és a földet nézve gondolkodni kezdtem

- Hol rontottam el? - kérdeztem magamtól hangosan - Talán amikor csatlakoztam a Demagohoz? Vagy amikor....az történt? Egyáltalán ez tényleg az én hibám? - néztem fel értetlenül a szoba végében lévő képre - Te mit szólsz ehhez Madonna? - kérdeztem a nőtől, azonban mivel az egy festmény volt, így választ nem kaptam - Elég csöndes egy teremtés vagy - nevettem el magam jókedvűen a saját hülyeségemen - De ebben a házban te vagy az egyetlen barátom, szóval be kell érnem veled, csajszi! - kacsintottam a mosolygó nő nyugalmas arcára 

Utána aztán nagy unalmamban levettem egy könyvet a polcról, és elkezdtem olvasni. Mint kiderült, egy novella gyűjteményt sikerült magamhoz vennem, és be kellett vallanom, nagyon tetszett. Amikor ránéztem az órára döbbenten pillantottam meg, hogy már délután fél három volt

- Ezt hogyan!? - csaptam össze a könyvet a kezemben - Mindegy, akármennyire is király vagy, muszáj ennem valamit. Kezdek éhes lenni! - tettem le a könyvet a mellettem lévő asztalra

Kimentem az ebédlőbe, majd pár perc gondolkodás után aztán csináltam magamnak egy nagy adag gyümölcssalátát. Valahogy majd kéne ételt szereznem, mert gyümölccsel nem fogom örökké kihúzni. Muszáj lesz felhasználnom a tartalékaim... - pillantottam a saláta majszolása közben a szekrényre. Evés után aztán kiteregettem a ruháim és megkönnyebbülve láttam, hogy tiszták voltak és nem mentek össze.

Délután aztán folytattam a könyvem. Amikor végeztem, az ablakon kinézve boldogan láttam hogy odakint elállt az eső. Mivel már késő volt, és hideg, így nem volt kedvem kimenni, ezért inkább felmentem a szobámba és elkezdtem a telefonomról mindent letörölni. Biztosra akartam menni, hogy nem fognak rámtalálni.

Este lefekvés előtt összeeszkábáltam a bedobált ruháim közül a hanyagolhatóbb darabokból egy kényelmes pizsamát, és az idő csekkolása után nem sokkal el is nyomott az álom