Vérfagyasztó találkozás

Kóros bizonytalanság

Reggel kedvetlenül keltem fel. Kimentem a szobámból, majd lementem a konyhába. Amikor beléptem a helyiségbe, semmi érdekeset sem láttam, azonban az asztalra pillantva ott volt egy kis cetli, mellette a cédulámmal. Eleinte nem tudtam mit szólni, ám miután a nyakamba tettem a nyakláncom, elöntött a boldogság, hogy az egyetlen tárgy a képeken kívül ami a családomról emlékként szolgált nekem, nem tűnt el. Egy ideig nézegettem a nyakláncom, végigmértem hogy minden ugyanolyan-e rajta mint volt, és miután megbizonyosodtam róla hogy egy karcolás sem volt rajta, a figyelmemet a cetlire szegeztem

Itt van a nyakláncod amit kerestél. Ne haragudj rám hogy elvittem.

Nem tudtam ki írta és mi okból vitte el tegnap este a dögcédulám, de nem haragudtam rá mivel visszaadta. Egy kicsit azért megijedtem, mivel ez akkor azt jelentette hogy valaki figyel engem, és itt van velem ebben a házban. Azzal nyugtattam meg magam, hogyha ki akarna nyírni akkor azt már rég megtette volna

A cetlit mosolyogva eltettem a zsebembe, majd kimentem a folyosóra

- Nincs semmi gond! - kiáltottam szét a házban - Nem haragszom, sőt, hálás vagyok amiért viszaadtad! Sokat jelent nekem ez a nyaklánc, tudod?

Válaszolni aztán senki sem válaszolt, de ezt nem is vártam el. Az számított csak, hogy tudtam hogy hallja. Valahol biztos ott volt, és engem nézett.

Reggeli után aztán bemenetem a nappaliba, majd végignéztem a bútorokon. Gondolkodtam egy darabig, hogy átrendezzem-e, de végül úgy döntöttem hogy inkább majd holnap.

Felmentem az emeletre, majd leültem a szobámban lévő tükörhöz. Elkezdtem a hajamat állítgatni, a ruhámat rendezgetni, és megnéztem hogy vajon milyen szemszín állna jól a barna helyett. Végül ezt az egészet meguntam, és lementem a nappaliba olvasni. Épp befejeztem az egyik könyvet amikor azon kaptam magam hogy már 13:00 elmúlt. Gyorsan megebédeltem, majd kimentem egy kicsit járni a kertbe.

Odakint minden csendes volt, és én ezt így szerettem. Mindig is úgy tartottam, hogy az ember egyedül ismeri meg önmagát, a gondolatai alapján. Én is sok dolgon gondolkodtam, amikor leültem az egyik padra. Végül arra jutottam, hogy jelenleg minden rendben. Nem bánt senki, egyedül vagyok - vagyis majdnem - és jól érzem magam.

Másfél óra után aztán bementem, majd mivel nem találtam jobb elfoglaltságot, bementem az dolgozó szobába az emeleten. Benéztem az asztal fiókjába, ahol jegyzeteket találtam. Lapokat összetűzve, amelyek egyenként egy-egy napot meséltek el. Lementem a nappaliba, majd tüzetesen el kezdtem olvasni azt a pár lapot ami a kezemben volt. Egyértelműen hiányzott közülük egy csomó

1. nap

Nem bírok így élni. Már senkiben sem tudok bízni, a saját családomban sem. Nagyon szeretem Lisa-t és Simon-t, de nem vagyok képes nekik hinni. Szörnyű apa vagyok

2. nap

Lisa ma meglepett egy csomaggal. Azt kérte, nyissam ki azonban én képtelen voltam rá. A félelmem a csomag tartalmával kapcsolatban hatalmasabb volt, mint az érdeklődésem. Bármennyire sem akartam, de elszomorítottam a világ legszebb nőjét. Egy szégyen vagyok....

3. nap

Lisa tegnap este nem ölelt át alvás közben. Nem hibáztatom semmi miatt, hiszen ez az egész az én hibám. Le kéne győzöm a félelmemet

4. nap

Lisa sütött nekünk csirkét. Simonnak nagyon ízlett, én azonban kételkedve ettem meg. Mivan ha Lisa meg akar mérgezni, és el akar tenni láb alól?

33. nap

Lisa már nem beszél velem. Ez az én hibám. Évek óta megpróbált rajtam segíteni, azonban én képtelen voltam mindvégig bízni benne. Mostmár biztos vagyok benne, hogy nem szeret

37. nap

Félek Lisa nélkül. Most hogy már nincs itt, nekem kell Simonnal foglalkoznom. Azonban sosem beszéltem vele..... Biztos ő is gyűlöl, mint az anyja. Nagy fiú, már nincs rám szüksége. Amikor meg lett volna, én nem voltam ott neki......

42. nap

Azt hiszem itt a vége. Már nem látom értelmét

Az utolsó lapon vér foltok voltak, amikhez inkább nem nyúltam hozzá. Óvatosan letettem a lapokat az asztalra, majd elszörnyedt tekintettel felnéztem Madonnára

- Tudod mi történt, igaz?

Azonban mint mindig, választ nem kaptam