Elmegyógyintézet [BEFEJEZETT]

1.fejezet-Jelek

***

Jenna szokásához híven hajnalba kel,elég időt adva az ébredezéshez.
Telefonjára rápillantva megpillantotta a már-már megszokott üzeneteket.
Ismeretlen:Szia Jenny, hogy vagy?
Jenna:Nem.Vagyok."Jenny".Hagyj békén, már elmondtam.
Ismeretlen:Ez nem így működik.

Idegesen leteszi a készüléket, megkezdve szokásos rutinját. Számtalanszor letiltotta az 'Ismeretlent', ő pedig annyiszor készített új profilokat, már nem tiltja le, a végredmény ugyan az lesz, akármennyire is ellenkezik.
A mobil folyamatosan rezeg, jelezvén valaki írt neki.
Leteszi fésűjét, rápillantva a telefonra.
Ismeretlen:Ne ellenkezz, azzal csak rontassz a helyzeten.
Ismeretlen:Igazán szép vagy, mikor ideges vagy.
Ismeretlen:Nem figyelsz rám?Hát legyen, te akartad, búcsúzz!
Jenna:Mi?
Ismeretlen:Á, szóval erre figyelsz kicsi Jenny, csak figyelj a jelekre.
Jenna:Mit akarsz?Mit csinálsz?
Ismeretlen:Majd meglátod kicsim, meglepetés!

Remegő kézzel leteszi a készülélet, folytatva eddigi tevékenységét. Tudja mire képes, mert látta mit tett.
Komótosan indul iskolájába, félve körbepillantva, keresve a "jeleket".
Talán ostobaság volna keresni a jeleket? Lehet, de nem tudhatja biztosra, kiszámíthatatlan alak, bármire képes, csak hogy közelebb tudhassa magához a lányt, hogy szép lassan, apró lépésenként elzárja a menekülő utakat, de előbb-utóbb valamit elhibázik, nem?
Az épületben paranoiája egyre csak növekszik, tudja hogy nem juthat be, elvileg nem tudja hova jár iskolába, de biztos ez? Minden apró mozzanat számít, gondolkozni!Ez a lényeg, semmi más!
Óvatosan végigkémleli az épületet, valami gyanús tényező után kutatva.
Egy ostoba gyerekrajzra hasonlító cetlit pillant meg a falon, melyen egy gerenda körvonala látszódott, a papír sarkán egy R betű alig láthatóan oda van firkálva.

Ügyes kislány.

Végigfut a hátán a hideg eme rövid mondat olvasása közben. Pedig csak egy mondat, nem jelent semmit kívülálló számára, csak egy semmitmondó firka, egy minimalista rajz, de ha az illető ismeri a rajzoló szándékait, személyét, sokkal bizarabb, hátborzongatóbb képet kap keze közé.
A terembe zaklatottan lép be, s padjára pillantva újabb cetlit pillant meg, sarkában ezúttal egy e betű tündököl, hanyagul odavetve.
Egy lány szerű alak hasonló stílusban megrajzolva.

Gondolkodj, mielőtt vége a napnak, lehet életeket mentessz meg, mit teszel Jenny?

Remegve elrakja az apró papírt az első mellé, s leül székére.
Mit jelenthetnek a rajzok? Vagy inkább a betű van középpontban? Mit gondolsz?
Az órát követően szekrényét kinyitja, keresve a következő órára való felszerelését, s a könyvön egy újabb papír fecnit pillant meg, melyen egy kötél virít, ugyan olyan nemtörődöm stílusban rajzolt "mű", s egy b betű a lap sarkában.

Kiderítettem a szekrény kódodat, örülsz?

Egy ideges sóhajtás kíséretében kikapja a szükséges könyveket.
Mit kéne tennie egy ilyen lehetetlen helyzetben? Nem menekülhet, attól még követni fogja. Talán annyiban előnye van hogy ismerte a valódi kilétét, de lehetséges hogy hamis nevet mondott, s a kinézetét is megváltoztathatta, nem igazán van bármi nemű támpontja, sarokba van szorítva. Nem tud lépni, neki minden eshetőségre van megoldása, ami cseppet sem kegyes, nem könyörög, nem kér, csak cselekszik, hiába ismeri ezt a védjegyét, kiszámíthatatlan, mindig máshogy bűntet, de egy biztos, valamit elvesz tőle, ami pótolhatatlan.
A terem ajtajához érve egy újabb üzenetet talál. Egy kis szék van rajzolva rá, s egy újabb e betű a sarokban.

Jó földrajz órát Jenny! Lám, az órarendedet is megszereztem.

Idegesen ökölbe szorítja kezét, s újfent a többi papír közé rakja.
Egyre több kérdés merül fel a lányban, mit jelentsenek ezek az ostoba firkák, s betűk? Gondolkoznia kell, mert ha a végére kiderül mit is jelentenek ezek, már késő lesz.
A falon egy újabb papír fecnit pillant meg, amin a gerendára rá van kötve a kötél, s egy k betű.

Tik-tak, az óra ketyeg Jenny, és ha vége a napnak már nem változtathatsz!

Idegesen bőrébe marr körmével, eltéve a tépett oldalú cetlit. Mi fog történni? Mi az, amin nem változtathat, ha nem gondolkozik?
Az óra végeztével futó lépésben szeli át az iskola épületét, keresve a cetliket, de sajnálatos módon magának kell rájönnie, idő előtt. Időközönként lerak egy fecnit, ez egy rendkívül precízen kidolgozott módszer, nem átugorható azzal hogy meglesi a megoldást, ez sehol sincs így, igaz?
A szekrényén egy cetlit pillant meg.

Jenny, Jenny, nem ugorhatod át az akadályokat, és az idő lassan eltelik, igazán vesztésre állsz.

Harcolni az idő ellen? Képtelenség!Vagy mégsem? Rájöhetne mi a dolog nyitja?
Az órák lassan, de biztosan telnek, egyetlen jelet sem kapva. A történelem órán könyvét kinyitva egy újabb cetlit talál, melyen az első e betűs papíron szereplő lány áll a széken, a kötél mögött, a sarokba egy a betű ékeskedik.

Már csak egy lap. Mond "Pápá!"

A feszültséget szinte vágni lehetne. Legszívesebben üvöltene kínjában. Beteg lenne ez a fajta próbatétel?Milyen érzés lehet ez a fajta gúsba kötő tehetetlenség?Fullasztó?Felemelő? Talán ezt csak Jenna tudja. Semmire nem tud rájönni ezzel kapcsolatban, hiába gondolkozik.
Az utolsó órára - mely testnevelés tárgyában valósul meg - kiveszi kötelező felszerelését, melyre a végzetes papír darab van aggatva. Az e betűs papíron szereplő hölgy fel van akasztva, s a bal sarokba egy név van hanyagul odavetve.

Össze kellett volna olvasni a betűket Jenny, mondd "Viszlát nővérem!". Jót játszottunk.

Fátyolos tekintettel olvassa el újra s újra a végzetes sorokat.

*Anna*