Szívtelen Szerelmes

Yoongi - Hit

Fáradtan megdörzsöltem a szemeimet, majd visszanéztem a laptopom képernyőjére, abban a reményben, hogy már nem fogja bántani őket annyira a kisugárzása a monitornak. Már vagy fél órája próbáltam beüzemelni az egyik programot, ami nem akart sehogy sem működni, pedig meg szerettem volna nyitni az egyik zenémet, hogy meghallgassam, minden stimmel-e benne. Mivel nem hozhattam el a teljes felszerelésemet, mert Byul megtiltotta, azzal magyarázva, hogy teljesen ki akarjuk zárni ebből a pár hónapból az addigi életünket, kénytelen voltam egy jegyzetfüzetbe leírni, mit kéne változtatni még a félkész változaton. Mindent előkészítettem, ott volt mellettem a tollam és az összefűzött papírköteg is, csak a program nem akart elindulni. Bosszúsan megnyomtam néhány gombot, újraindítottam a szerkezetet, de ekkor kezdett el igazán belassulni és úgy tűnt, nem is készül egyhamar megjavulni. Sejtettem, hogy egy vírus fertőzhette meg a rendszerét, de mielőtt lecsukhattam volna a laptop tetejét, valaki bekopogott a szobámba.

Felkaptam a fejem és kiszóltam, hogy szabad, mert nem számítottam másra, de mikor megpillantottam Byult a nyílásban, megkönnyebbültem. A lány megállt a küszöbön és az egyik kezét a csípőjére tette.

- Dolgozol? – kérdezte bármiféle szemrehányás vagy rosszallás nélkül a hangjában.

- Próbálnék – húztam el a számat és egy mozdulattal lecsaptam a gépem fedelét. – De szerintem vírusos lett, mert képtelen akármit is elindítani.

- Oh, de kár – biggyesztette le az ajkait, pedig ő maga mondta, hogy ne dolgozzak, de őszintén szomorúnak tűnt. – Vegyek neked egy újat?

Meglepetten pislogtam néhányat, majd zavartan intettem neki.

- Nem kell. Dehogy. Ne aggódj miatta, nem romlott el teljesen, majd elviszem szervizbe, ha hazaértünk. Lehet, hogy tényleg nem kéne dolgoznom, ha már itt vagyunk – mosolyogtam rá kissé üresen és halványan, mire derűsen felcsillantak a szemei.

- Nem is tudtam, hogy hiszel a jelekben.

- Nem igazán – pakoltam össze a jegyzeteimet. – De hiszek neked, hogy jobb lesz így.

- Yoongi – kezdett bele hevesebben, mint azelőtt, átváltva egy teljesen más hangnemre, de váratlanul elhallgatott.

Felnéztem rá és fürkésző pillantást vetettem rá. Láthatóan valami bántotta őt, ki akart mondani dolgokat, de úgy tűnt, nincs elég bátorsága hozzá. Az ajkait enyhén összepréselte, tekintete idegesen villant a kezemről a bőröndömre, onnan pedig vissza rám.

- Hallgatlak – szólaltam meg lágyan, hogy bíztassam őt, nincs mitől félnie.

- Bejöhetek? – kérdezte halkan, mire bólintottam.

Félresöpörtem az ágyam szélére a holmijaimat és hátrébb csúsztam, lazán behajlítva a lábaimat, hogy ő is oda tudjon telepedni mellém. Feszengve becsukta maga mögött az ajtót és nagyot nyelve leült a takaróval fedett bútordarabra, majd az ölébe húzta a kezeit, de nem fordult teljesen felém. Tördelni kezdte az ujjait, látszott rajta, hogy mondani akar valamit. Tanácstalanul mocorogni kezdtem és egy kényelmesebb helyzetet kerestem, amiben hosszabb ideig is el tudtam lenni, mert éreztem, hogy nem lesz rövid. A lány megköszörülte a torkát, majd egy apró sóhaj szakadt fel az ajkai közül és végre rám pillantott, majd a jobb lábát feltette az ágyra, így már sokkal jobban láttam az arcát.

- Nagyon jól elterveztem, hogy mit akarok majd neked mondani, de most nem jönnek a szavak. Ne haragudj – sütötte le a szemét egy kis időre. – Lehetek veled őszinte? – miután némán bólintottam, a fogai közé vette az alsó ajkát, majd összeszedve magát, bevallotta végre, ami egészen addig nyomta a szívét. – Össze vagyok zavarodva és félek. Jó lenne, ha... szükségem van valakire, aki mellettem van. Én itt vagyok neked és segítek, ahogy csak tudok, mert kedvellek, de nem tudom, kérhetem-e tőled ugyanezt a szívességet. Félek megbízni benned. Mert azt mondtad, te nem lennél még rá képes. És nem szeretnék belemenni egy olyan kapcsolatba, ami csak egyoldalú lenne – pillantott rám kérlelően. – Te vagy az egyetlen, aki ilyen közel áll hozzám, szinte az egész világon. Nem akarlak elveszíteni Yoongi. De magamhoz láncolni sem – halt el a hangja. – Mert érzem, hogy nem bízol bennem. Ahogy viselkedsz velem, ahogy próbálod elrejteni ezt az érzést...