Wendy egy fának támaszkodva talált rá, ahogy megállás nélkül köhög és öklendezett szegény. Támogatásul a hátára tette a kezét és simogatta. Elfelejtette Péter minden gonosztettét, most rendbe kellett hoznia. Rajta kívül más nem tudna segíteni. A fiú fájdalmasan fellélegzett mikor egy időre abbamaradt a köhögése. Torka fájt, nem kapott levegőt és a feje majd szétrobbant. Lelökte magáról Wendy kezét majd durván mondta, hogy hagyja békén.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
- Miért vagy ilyen makacs? Ha megengednéd, meggyógyítalak, aztán újra jobban leszel.
- Jól vagyok, Madár! Nem kell semmi segítség! – sziszegte
- Péter, tudom, hogy erős vagy, de ha így folytatod tovább a szervezeted újra le fog gyengülni. – magyarázta
Péter összehúzott szemmel nézte a lányt. Összeráncolta a szemöldökét, amit maga előtt látott. Bódultan megszólalt. Kicsit szédült.
- Miért van belőled kettő? Egy is épp elég!
Wendy ijedten felszisszent és minden gondolkodás nélkül odament hozzá majd megfogta a kezét és a homlokát, amit azonnal el is engedett.
- Péter, te lángolsz! Lázas vagy! Hallucinálsz!
Hirtelen Pán lábai elgyengültek és összeesett, de Wendy még épp időben megfogta és letérdelt vele. Péter feje a mellkasán feküdt és közben simogatta a haját. Kétségbeesetten kiáltott Felix-nek. Aggódva tapasztalta, hogy nincs eszméleténél. Mikor a sebhelyes arcú fiú megérkezett megkérte, hogy vigyék el a faházába. Bólintott majd felkapta a fiút.
Miközben haladtak a faházába azon gondolkodott, lehet, az új szíve tehet róla, hogy beteg. Péter mindent meg szokott osztani vele. Előtte nem volt titok és elmondta neki, hogy Henry összes csalódását érezte, amit okoztak neki és talán nem tudta feldolgozni. De ennél erősebbnek ismerte meg. Valami másnak kell lennie a háttérben. Felix letette az ágyára és Wendy megköszönte neki. Vizes borogatást rakott a homlokára, csuklóira, a mellkasára, amiről közben levették az övet és a zöld ingét. Közben Péter jobb keze, társa visszament a fiúkhoz, hogy ne kezdjenek el mindenféle hülyeségről beszélni. Pán mindig ugrott kicsit mikor megérezte a hideg borogatást a forró testén. Pár pillanatra magához tért aminek Wendy nagyon örült, de aztán újra elájult. Semmit sem fogott fel, ami körülötte folyik. Péter ebben a formában olyan törékenynek látszott. Nem tehette róla, de néha meg szokta puszilni a verejtékes homlokát. Egy pár órára ő is elszundított, mert már idejét sem tudta, mikor aludt utoljára rendesen, amikor motyogást hallott. Lassan kinyitotta a szemét majd ránézett a fiúra.
- Wendy? Te vagy az? – motyogta
-Igen Péter itt vagyok! – suttogta – Hogy vagy? Jobban vagy?
Pán a lány felé fordította a fejét, így már az ölében feküdt. Megnyalta a kiszáradt száját amire Wendy azonnal nyúlt egy pohár vízért. A feje alá nyúlt és kicsit felemelte, hogy tudjon inni. Meglepődött, amiket ezek után mondott.
- Egy kicsit. – motyogta – Wendy, finom az illatod.
A lány arcába kifutott a vér. Nem tudta mire vélni szavait. Először azt hitte, hogy rosszul hallotta. Idegesen elfordította a fejét.
- N – Nem értelek. Több ezerszer megmondtad, hogy undorodsz tőle. - mondta a falat bámulva
Szíve hevesen vert és biztos volt benne, hogy mindjárt felrobban a zavarodottságtól. Talán még egy paradicsomnál is pirosabb volt.
- Tudom, hogy ezt mondtam... de nem volt igaz. Hazudtam. Mindig is szerettem.
Most már biztos, ez nem Pán Péter. A láztól már nem tudja, hogy miket mond és az agyára is kijutott. A király újra elaludt és óvatosan lefektette a párnára. Odament könyvespolcához, amihez már egy jó ideje nem tudott hozzányúlni. Ha jól emlékszik volt köztük egy egészségügyi könyv. Tudja, mit kell tennie ilyen esetben, de itt nem voltak olyan gyógyszerek, mint ami otthon is volt. Lázcsillapító most nagyon jó lenne. Nem kellet pár másodperc, hogy egy doboz gyógyszer teremjen az éjjeli szekrényén. Elakadt a lélegzete. Nem hitte volna, hogy ez előfordulhat még vele. Nagy mosoly lett az arcán. Megsimogatta a fiú arcát és finoman ébresztgetni kezdte. Sajnálta, de muszáj bevennie.
- Péter kelj fel, tudom, hogy utálod, de ezt muszáj bevenned, kérlek!
Kellemetlenül felnyögött. Mivel erőtlen volt hagyta, hogy felültesse. Wendy beadta neki a gyógyszert és megitatta, hogy le tudja nyelni. De amint lenyelte visszajött neki. Gyorsan odatartott neki egy kendőt, míg egy tálért nyúlt. A gyomra összeszűkült ezért történhetett, gondolta szomorúan. Nyugtatólag a hátát dörzsölte és mondogatta, hogy nincs semmi baj. A fiú erősen markolta a tálat, ami a felhúzott lábain volt. Szegény nagyon szenved, rosszabbul érezte magát mikor a rémálmok szokták gyötörni.
Verejtékesen hátraesett, mikor minden kijött belőle. Wendy arrébb vitte a tálat, amit letakart. Felfrissítette a kendőket hideg vízbe majd forró testrészeire helyezte. Bár a hölgyeknél nem szokás, hogy házasság előtt félmeztelenül lásson bármilyen férfit is, de most muszáj volt kikötnie Péter ingét. Csuklóján lévő mandzsetták helyét pedig felváltották a vizes kendők.
Jobb kezével átkarolta a fejét és az arcát simogatta. Mintha csak érezte volna, mint egy cica odabújt kezéhez. Még sosem látta ilyennek. Egy fiú, aki kemény, mint a szikla, erős, kegyetlen és öntelt. Most pedig olyan törékeny és megtört. Ahogy elnézte mennyire szereti, ahogy simogatják és gondozzák, hiányolta a szeretetet és a törődést. De ezt sose vallaná be senkinek.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
