Sose voltunk ellenségek -Éhezők Vidala-

7: Felvonulás

-Oh.. hát pedig nem is változtattunk annyit rajtad. Talán az években te voltál a legkönnyebb emberünk. Csak 2 órát álltunk itt, ez pedig rekord idő. Általában 3 vagy 4 órát szoktunk itt eltölteni.-dicsért meg szerintem Octavia- Na de ezt vedd fel, meg ne fázz ! 

A nő kijelentésére legszívesebben gúnyosan elröhögtem volna magamat, mégis inkább csendbe maradtam és felvettem a fekete köntöst, amelyen egy négyes szám virított. Sokkal jobban éreztem magamat, így mint anyaszült meztelenül 3 idegen kapitóliumi előtt. 

-Na, de hívjuk is Henryt!  -sipítozta Cecilia. -Biztosan meg lesz elégedve a munkánkkal. Gyönyörűvé varázsoltunk drágám, de ne vedd sértésnek eddig is szép voltál, csak na...

Halvány mosoly ült ki az arcomra, Cecilia elbizonytalanodását látva. Nem ez volt  az első megjegyzésük, amit csak kedvességből mondtak még is rosszul sült el, aztán próbáltak mentegetőzni. Igazán érdekes egy banda voltak. 

-Gyere ! Elkísérünk Henryhez, utána már át is adunk neki. - vezetett ki a helyiségből Octavia, a két társával a nyomában. 

-Már alig várom, hogy láthassunk a felvonuláson ! Biztosan gyönyörű leszel! -lelkendezett Narina továbbra is.  

Ekkor a három nő bevezetett egy szobába, amely egy hatalmas nappali féleségnek tűnt. Tele volt ablakokkal a ház, így tisztán láthattam a Kapitólium hatalmas épületeit és az utcán lévő kis színes pontokat, amelyek emberek lehettek. A helyiségben volt 1 ebédlő asztal székekkel,   2 hatalmas kanapé és tévé, ami mellett egy ajtó állt. Elég letisztult szoba volt, ha nem néztük a sok felesleges díszítést, amelyeket a Kapitólium előszeretettel használt. 

Cecilia még hozzám lépve megigazította a hajamat, majd a köntöst szorosan meghúzta, úgyhogy a testemből alig takarjon el valamit, amely igazán ellenemre volt, főleg úgy hogy nem sokára egy férfival leszek összezárva itt. 

A 3 nő ezután magamra hagyott, így a szobára nem sokára mély csend telepedett. Én mély levegőt véve elindultam az egyik hatalmas ablak felé. Az előtt megállva néztem a Kapitólium hatalmas épületét. Szememmel a felvonulás útját kerestem, de sajnos rossz felől volt az egész helyiség, így egy kukkot sem láttam belőle. 

Pár perc várakozás után kinyílt az ajtó, amely ezidáig zárva volt. A szobába két férfi érkezett, az egyik Henry, míg a másik egy számomra ismeretlen férfi volt. A stílustanácsadóm, amúgy egy 40 éves koraiban járó fekete hajú, talán fél fejjel alacsonyabb pasas volt, mint Finnick. Kék szeme éles fekete vonalakkal volt kihúzva. Arca furcsa módon volt megborotválva, borostájába hullám minták voltak formázva. Ezen kívül semmi feltűnő nem volt rajta. A kapitóliumiaknak szinte már unalmasnak is hathatott. Én viszont ennek kimondottan örültem, mivel Henry volt az egyetlen normális külsejű stílustanácsadó, aki már régóta csinálta ezt. A tekintetemet a mellette álló társára vezettem, akit még életemben nem láttam, bár igaz általában én nem ennek a részét néztem a Éhezők Viadalának, hanem inkább az Arénában történő eseményeket követtem. Ritkán, talán egyszer-kétszer néztem teljesen végig a Stílustanácsadókról és munkáiról szóló híreket. Engem mindig is untatott ez, így szinte meg sem lepődtem, hogy nem ismertem meg a férfit, aki amúgy egy elég fiatal férfi volt, 10 éve sem lehetett köztünk. Ezen kívül eléggé hasonlított Henryre, letisztult külseje volt. Rövidre nyírt barna haja és barna bőre, arcán és testén semmi furcsa dolog nem volt. Kivéve talán a szemét, amelybe kisebb arany pöttyöket véltem felfedezni, ezt még jobban kiemelte az az aranyszínű vonal, amely a szeménél volt. Mindkettő férfin fekete ing volt egy hasonló gatyával párosulva, szinte körzetbeli embereknek néztek ki, még is bizalmatlanul kulcsoltam a melleim előtt össze a kezemet.