Sose voltunk ellenségek -Éhezők Vidala-

5: Út

-Biztos vagy benne ? Vannak ennél szebb darabok is. Ez már annyira divatja múlt. - idegesen lecsaptam a kezemet, de nem mondtam semmit. El akartam kerülni a fölösleges civakodást.  

 Ez a nő egy érzéketlen papagáj ! Inkább maradtam volna a szobámban, mint hogy ezzel  legyek egy légtérbe. 

-Laura! -kelt fel a helyéről Annie.- Gyere beszélgessünk egy kicsit. 

A vörös hajú nő mosolyogva felém tartott. Engem elterelt egészen a szobámig, ahol én csak újra levágtam magamat a fotelben. Csak úgy fortyogott a düh bennem, így inkább meg se szólaltam. Annie viszont körbe nézett a helyen és szinte rögtön kiszúrta a levelemet. Elmosolyodott rajta, pedig ha tudta volna, hogy mi az igazság biztos nem teszi ezt. 

-A szüleid még egy levelet is írtak ? -nézett le rám Annie lágy vigyorral. 

-Igen.-feleltem egyszerűen. 

-De kedvesek. 

-Tudod miután egyes egyedül hagytak egy csecsemőt a parton ez volt a legkevesebb. - köptem mérgesen a szavakat. - Még jó, hogy a mostani apám talált rám és nem egy állat. 

-Sajnálom nem akartam..-kezdett bele a mentegetőzésbe.

-Nem kell. Sose ismertem őket. -intetem le. -Miről akartál velem beszélni ?

-Igazából Finnickkel jobbnak láttuk ha elhozunk, mielőtt valami hozzá vágsz Amnelmához.-vallotta be.- Na de gyere!  Öltözz át ! Ezt a ruhát meg eltesszük, mint a leveled is, hogy senki se bántsa .

Úgy tettem, ahogy Annie mondta. Felvettem egy vörös felsőt és egy gatyát . Addig a mentorom kiment. Én csak  egy idővel mentem utána. Akkor már Brian is az ebédlőben ült és éppen Annivel és Finnickkel társalgott ha lehetett ezt annak hívni. Én csak halkan besurrantam és leültem. Bár nem nagyon vette ezt senki se figyelembe. 

-Most szívattok ? Van két mentorunk és még is ez-mutatott rá Annire- fog engem irányítani ?!

-Nem a mentor irányít hanem tanácsokat ad. -mondta nyugodt hangszínben Finncik. 

-Aha, jó .Nem kérem ennek a tanácsait. Jó ? Nem fogok egy kattant libára hallgatni. -felelte nagy képűen. 

Finnick keze ekkor megfeszült. Látszott rajta, hogy mindjárt képen üti a fiút. Csak azért tartóztatta vissza magát, mert kiválasztott a gyerek, akiknek az arénáig nem eshetett semmi bántódás. Brian, az Odair fiú reakcióját, viszont nem nagyon vette észre, csak folytatta a fölösleges dumáját, ami kezdett egyre idegesítőbb lenni. 

-Most komolyan. -fordult Annie felé. - Nem akartad volna mondani a drága embereknek, hogy nem megy pszichológiailag . Mert ,,  jaj azt a fiút akit velem választottak ki megölték előttem" Elvágták a torkát, megölték egy tőrrel.- ekkor Anniere pillantottam. Látszott, hogy megjelentek előtt azok a képek. Csak lefagyva állt és úgy nézett ki mint aki bármikor újra összetörik. 

Eddig végig nyugodtan ültem, még is mikor megláttam a mentoromat tudtam cselekednem kell. Csak pár pillanat volt, míg felkaptam a kést és nagy erővel meglendítettem a fiú fele. Brian feje mellett pár centivel állt bele a falba a tárgy, amelyen nem kicsit meglepődött. Semelyikőjük nem számított arra, hogy így némul el a beképzelt kiválasztott, viszont szerintem egy igazán hasznos módszer volt ez. Brian csak elképedve fordult felém, mint ahogy a két győztes is.  

-Már bocs, hogy beleszólok, de éppen a mentorodat szidod. Ja, igen győztek a Viadalon ez engem, se érdekelt túlzottan. Sőt utáltam, ha valaki nagy képű lett emiatt. Viszont most Brian rossz emberekkel ordibálsz ! Nem ismered Anniet, se Finnicket. Nem tudod min mentek keresztül, ahogy én se. Talán láttad az adásban, de képzeld a drága egyetlen Kapitóliumunk csak az arénát és a felkészülést mutatja az után következő dolgokat sose. És tudod van egy olyan tippem, hogy az nem adja át az emberek fájdalmait és azt, hogy min mennek keresztül.  Bár ha akkor az arénába lettél volna, mikor Annie barátja meghalt, aki a te körzettársad is volt, te akkor se érzékelted volna, hogy ez mennyire fájt a mentorodnak, mivel egy érzéketlen tuskó vagy !  Azt hiszed akkora nagy menő vagy, mert mindig megverted a kisebbeket?  Vagy mert a két mentoroddal ordibálsz ? Csak jelezném, hogy ha nem tudnád ezek az emberek egy ütéssel megtudnának ölni. Biztos vagyok benne, hogy se Finnicknek, se Anninek egy percbe se telne, mire megölnének téged. Ja, tényleg elfelejtettem valamit!- kaptam hirtelen a fejemhez-Pár napon belül egy arénában fogunk harcolni és ez a két ember-rámutattam Annire és Finnickre- már kijött onnan élve. Lehet, hogy most be kéne fognod a pofádat és mondjuk bocsánatot kérned tőlük, majd meghallgatni őket, hogy mit tanácsolnak, mi a tapasztalatuk. De tőlem ordibálhatsz is velük, tudod én nagy ívben leszarom, hogy ha meghalsz. -fejeztem be a kis monológomat, miközben kezeimet összekulcsoltam a melleim előtt és a lábamat feltettem az egyik székre.