The spirit calls

Hazátlan

A messzi északot 4 embertörzs népesítette: Limeán, Dozorit, Ekel és Artoza. Kemény volt a túlélés, de már hozzászoktak. Bár a Dozoritok jól éltek, hegyek völgyeiben laktak, délebben mint a többi nép. Volt mit tenniük, a szép napsütötte hegyoldalon gyümölcsfákat termesztettek, a kopár sziklafalakon pedig kecskéket legeltettek. Limeánoktól nyugatra élt Ekel népe. Folyó közelben települtek le és halászással foglalkoztak. Technikáikat egyre csak fejlesztették, ami termékenyebb élelem ellátást hozott. Tőlük keletre éltek az Artozák. Az Artoza nép elég vad volt a többihez képest. Ők éltek a leghidegebb területeken, és vadászásból tartották el magukat. Gyermekeiket harcosokká nevelték, mert mindig abban a hitben éltek, hogy veszély fenyegeti őket. Igaz ők védelmezték a vezető családot, népet, a Limeánokat. Ők mozgatták a szálakat, az okosabbak mind ide tartoztak. Ezek lehettek sámánok és kuruzslók is. Lényegében a döntéshozók. Az uralkodók mindig a vezér családból származtak.

A havat lovak nyomai borították. Vagy több száz lehetett s mind a fővárosba tartottak. Mivel a nyomatok frissek voltak, de távolban nem hallatszódott lódobogás vélhetően siettek.
Thara tüdejét átjárta a hideg levegő, de vastag bundás ruhái melegítették testét. Rövid haja meglibbent míg lova vágtázott, szorosan apját és bátyját követve. Szürkés kék szemei az utat vizslatták. Termetes lány volt, a vezér gyermeke, emellett az Artoza klán egyik legjobb harcosa. Ő örökölte apja forróvérű mentalitását, bátyja jóval nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb volt. Thara már abba korba lépett amikor hozzáadták valami nemeshez. Ezért is tartottak a fővárosba. Magában soha nem tudta elfogadni apja döntését: felhagyjon a vadász életmóddal és egy hisztériázos mulya szajhája legyen? Őt nem így faragták. Késő lenne szembeszállni édesapja akaratával?
A lovak bekaptattak a kitaposott útra, és megpillantották a fáklyákkal bevilágított főképp sátor várost. Kisebb-nagyobb jurták sorakoztak fel a fő út mellett egészen az uralkodó lakjáig.
Mikor a település bejáratához értek, Thara lovával megtorpant és hagyta hogy kísérete bevonuljon. Még egyszer visszatekintett az erdőre ahonnan jött, a hótakaróval bórított fenyvesekre vagy az azok között rejtőzködő ártatlan tekintetű őzekre. Merengése közepette egy közeli roppanás keltette fel a figyelmét. Fejét a hangirányába fordította, de nem látott senkit csak egy ellibbenő lilás köpeny végét, melynek tulajdonosa a félhomályba szaladt. Még érezte valaki tekintetét a hátába nyílalni, de nem foglalkozott vele. Sokan élnek itt, biztosan megnézték, mert nem volt odavalósi. Megrántotta a vállát és tovább állt, nem foglalkozva vele. A sátrak lakói egy csapásra kiözönlöttek az utcára és megpillantották őt. Csodálták ámbár furcsálták is: " ő lenne a jövendőbeli királynő? A harcos nyugatról aki férfiasabb mindleendőbelije? " Thara felfigyelt az őt körülvevő tömegre, majd nyelt egyet. Lassan próbált lovával haladni, de az állat nem mozdult. Egy kicsit sokkot kapott, soha nem ünnepelték még ennyire, és egy erőltetett mosolyt kényszerített arcára. Körbenézett és váltogatta tekintetét a több tucat ember között, majd hirtelen feleszmélt. Lova kantárja nem volt kezében és az lépdelni kezdett. Le pillantott és meglátta a lila köpenyt. Az alól kinyúlt egy csupasz kéz melyet gyöngyfűzérek és gyűrűk díszítettek.
- Utat a hercegnőnek! - szólt a csalógató hang miközben próbálta maga elől eltolni a rajongókat - Még máskor is megünnepelhetitek!
A tömeg elhalkult és szép lassan feloszlott, ahogy kiértek belőle. Thara kihúzta magát, majd mikor nem érkezett interakció lehajolt lováról és megérintette az idegen vállát.
- Köszönöm - a megmentője hátán egy pillanatra végigfutott a hideg majd így felelt:
- Ez természetes hercegnőm. Nyilvánvalóan eltévedt kegyed. Először járhat a fővárosban.
- Valóban - hajtotta le a fejét - De ha már itt vagy, megmentőm, megtudhatom neved? Hátha kiszabadhatok rád valami jutalmat - mosolyodott el. Az idegent egy halk nevetés hagyta el.
- A nevem Kysha. - fordult felé. Élettel teli fiatal arca volt hullámos ticsekkel szegélyezve, fejét egy tollas hosszú kalap borította el. Vállát szintén tollak fették el, köpenyére terülve. Az időjáráshoz képest elég vékonyan öltözködött: rövid felsője hasát megvillantotta, lábát buggyos nadrág és hosszú csizma takarta el. Thara arra a következtetésre jutott oldalán függőszínesüvegcsékből hogy ő is sámán.
- Nem ide valósi vagy. A Dozoritoktól származol? - kiváncsiskodott.
- Igen, de ne féltsen a ruházatom miatt, nagyon is jól bírom a hideget. - mosolyodott el. Thara bele meredt elragadó arckifejezésébe - Azt hiszem segítem az uralkodó sátrához juttatni.
- Persze - fújt egyet, és maga biztosan beleült nyergébe és a ló sörényére rámarkolt. Háta egyenesen feszült.
Kysha a távolban álló hatalmas és díszes sátor irányába tett magabiztos lépéseket. Kezében tartotta a kantárt, mely irányába a ló kómótosan kaptatott. Némán élvezték egymás társaságát. Thara gondolatait a rejtélyes dozoriti lány járta át. Furcsa szerzetnek tartotta: a Dozorit klán van a legmelegebb részén az északi földeknek, hogy hogy nem fázik? Ő mint artozai hercegnő viselt több bundát bár már számos kemény telet megélt. Percekkel később a hatalmas sátor előtt torpantak meg.
- Köszönöm - szállt le lováról. A bejárat őre állt az útjába - Kérem, szállásolják el a lovamat, s kapjon elég táplálékot és egy takarót.
- Hölgyem, nem áll jogában ily parancsokat kiosztani számomra - tette keresztbe a kezét a katona.
- Valójában igen - szólalt meg Kysha.
- Már megint te? Neveletlen szuka... - köpte fel az útonálló. Thara felemelte a kezét elcsendesítve őket.
- A nevem Thara az Artoza klánból és a jövendőbeli királyné. Shion, a klán vezérének lánya vagyok. - öklét szívéhez szorította - Mostmár beengedsz minket? - a katona nagyon fújt és térdre ereszkedett. Remegő hangon szólalt meg:
- Bocsásson meg nagyságos asszony a modoromért. Természetesen beléphetnek, ahogy kívánja! De kérem, mivel engesztelhetem ki? - teljesen alávetette magát a jövendőbeli királynénak.
- Tegyél egy szívességet és vidd el a lovamat, de tegyél róla hogy jobb dolga legyen mint neked valaha volt - ült önelégült mosoly arcára majd megveregetve az őr vállát elhúzta a hatalmas ponyvát. Kysha belenyomta szerencsétlen kezébe a kantárt és megvárta míg elvánszorog vele. Thara már ment volna befelé de feltűnt számára társa riadtsága - Mi a baj?
- Felség... - lehorgasztotta az orrát.
- Kérlek, szólíts Tharának! - mosolygott rá.
- Thara, miért szeretnéd, hogy még oda is kövesselek?
- Így szerettem volna meghálálni hogy segítettél rajtam. De ha szeretnéd, akkor változtathatunk ezen...
- Nem, el fogadom az eredeti lehetőséget! - csatlakozott hozzá.
- Biztos lehet más dolgod, mint hogy kegyeimbe fogadjalak. Csak, tudod, nem ismerek senkit a családomon kívül és gondoltam hogy megismerek valakit aki húzamosabb ideje itt él.
- Természetesen, de én is ide tartottam...
- Hogy-hogy?
- Politikai okok, de hanyagolhatóak a koronázás és esküvő utánra. Csak az élelmezés és ilyenek - húzta meg vállát.
- Te vidéked szép? Sose jártam délen.
- Szép amennyire én emlékszem, bár egy ideje nem voltam otthon, nekem csak továbbítják az üzeneteket onnan.
- Afféle követ lennél?
- Olyasmi... - mentek egyre beljebb a sátorban, a kör alakú folyósókon keresztül hajtották el a ponyvákat. Az egyik után szemük elé terült a trónterem. Már javában folyt a meny családjának ünneplése, a lakoma. Hangoskodás és ivászat közepette indult meg Thara a trón felé, Kysha szorosan követte, de kapucniát fejére emelte. Arca sötétségbe bújt. Thara felemelte a fejét az előtte a trónon terpeszkedő bágyadt arcú királyra, mellette a királynő és a jövendőbeli belije ült aki szemlátomást nem nagyon érdekelte menye jelenléte hanem csak egy ekeli harcossal folytatott vidám beszélgetést.
- Vezetőm - emelte bal öklét szívéhez és letérdelt.
- Üdvözöllek a Limeánok hazájában. Kérlek állj fel, rád nem vonatkozik az etikett ezen része. - Thara felemelkedett - Menj, és légy a családoddal az ünnepségen, érezd jól magad! - erőltetett mosolyt az arcára és legyintett egyet.
A lány bólintott és sarkon fordult. Kísérete igyekezett minnél előbb nyomába érni.
- Csatlakozol hozzánk? - pillantott Kyshára.
- Ha megengeded... - fejet hajtott. Thara apjához sietett, majd átemelve a lábát a pad felett (a legkevesebb nőieséggel) helyett foglalt mellette.
- Apám.. - tette vállára kezét, aki egy mosollyal köszöntötte. Shion termetes egy férfi volt, arcát már őszes szakáll borította.
- Reméltem, hogy nem kerültél bajba..
- Meg tudom védeni magamat - nevetett halkat - de csak pár helyi polgár volt..
- Láttam én már itt szörnyűséget, de nem vitatom, valóban képes lennél legyűrni még... engem is. - nevetett és belekortyolt borába.
- Ha aggódnál, ő mentett meg - bökött a kínosan álldogáló Kyshára - Gyere, ülj ide mellém! - szólította meg.
- Nem lenne jobb a cselédasztalnál..
- Ne szerénykedj! Foglalj helyet! - Kysha elengedett magában egy sóhajt és engedelmeskedett. Shion megbökte lánya oldalát könyökével.
- Egy megmentőhöz képest elég pici. - súgta.
- Nekem szimpatikus ettől függetlenül...
- Thara, nem mutatod be nekünk a fiatal hölgyet? - szólalt meg a közelből egy ismerős hang. Fejét annak irányába. Bátyja volt az, Nazryhim. Nyurga férfi volt, hosszú feltűzött hajjal, borostával arcán. Nem az erőssége a harc. Inkább gondolkodni szeret.
- Nahri, bemutatom Kyshát! A városba jövet ismertem meg, segített nekem. - Kysha köszöntően felemelte balkezét.
- Üdvözlet köreinkben - lépett hozzájuk és Kysha felé hajolt. Zavartan nézett fel rá.
- Ne félj, ez csak a hajadonok köszöntése az Artozáknál - mosolygott Thara és megérintette a vállát. Nahri belemeredt hideg kék szemeivel Kysha képébe majd lehunyta azokat. Összeérintette homlokukat.
- Megtiszteltetés. - szólt a férfi (akinek arcára egy pillanatra riadtság ült) és helyére ment.
- Érdekes... egyre nagyobb a szimpátiám - húzta szélesre száját.
- Ha gondolod, megismertethetlek a klán történetével s hagyományaival. - nézett végig az asztalon vacsora fejében.
- Köszönöm, jót tenne egy kis ismeretterjesztés, a klánom nagyra tartja a gondolkodókat.
- Mi kevésbé - kaparintott meg egy fél nyúlat Thara amibe beleharapott - Nazryhim az egyetlen a klánban, jobban szeretünk harcolni. Itt tanult is egy ideig, hogy ő legyen következő sámánja a klánnak. Szeretné kitágítani az artozai hagyományt, s többet tudni. Bár apánk nem nézi ezt jó szemmel. Bátyám nagy érdeklődési köre ellenére nevelt belőle vezetőt. Mégis tudta, hogy ezek a tanítások csak nálam találnak figyelő fülekre. De én királynőként nem lehetek a klán feje. Talán Nahri nem erős, harcias, de okos vezető lesz. Kemény tél közeleg, tudni fogja mit kell tennie.
- Drizonban nem ismerik a tél fogalmát. Ott ha esik hó akkor kevés és általában enyhe fagyok vannak csak... többségünk még nem is látott havat. - mondta Kysha és csipegetett a kenyérből.
- A népek különbözőek. Lehet hogy itt van hó de az nem mindig kiváltság. Például Atrozitban nem lehet termeszteni semmit. De nem is tartunk igényt rá a vadászás mellett... - észrevette, hogy a fiatal lány szerénykedve emeli a falatokat a közös tányérból. Thara letörte a serclit a kenyérről, s egy üvegből ráöntött valami édes illatút - Tessék, edd meg! - nyújtotta felé. Kysha kerek szemekkel nézett rá majd elvette tőle és beleharapott. Megnyalta szája szélét, és többször belemart jó ízűen a serclibe. Éhes volt már. - Áfonyából van. Ez pont terem nálunk is.
- Kétségkívül értetek hozzá. - csillantak fel szemei. Thara magában kuncogott egy halkat.
- Várj csak - emelte meg egyik ujjával Kysha állát majd egy másikkal szája széléről letörölte a maradékot és megnyalta ujját. Kysha elpirulva a földre pillantott, hogy Thara ne lássa arcát. Köhögve, akadozva kezdte mondani:
- ...és hallottál erről az új Istenről? - meglepődve nézett rá Thara.
- Miről? - Kysha a szemeibe pillantott majd eltakarta egy időre sajátjait hogy ne piruljon el.
- Az Örökről. Egyesek jeleket kapnak tőle. Szerintük Mavaz egy hamis isten és az Örök mindent megadhat.
- Dehát ez istenkáromlás - mondta halkan, érzelemmentesen - bár nem vagyok nagy vallásos.
- Nincsenek előítéleteim egyikkel szemben. De szükségünk van változtatásokra. Mind religionálisan ... - és felnézett Tharára - mind politikailag. Népünk már ezer éves, hogy törekedjünk, ha mágiánkat nem használhatjuk?
- Nem vetekszik a véleményem tiéddel. Valóban így van ahogy mondod, de én - szeme széléből kikacsintott a hercegre - csak kis mértékben tudnám megváltoztatni jövendőbelim véleményét.
- Mire jó nektek ez a házasság? Úgy értem eddig mindig családban házasodtak a Limeánok és ez egy cseppet szokatlan... egyesíteni akarjátok házaitokat?
- Igen, de más okból indult ez az egész. Egy este a sámánunk rossz hírt jelzett előre: "Sötétedik, s az éjszaka felemészt mindent amit belep". Ezek után közvetlen megbetegedett és meghalt. Gyanús. És a követ akit küldtünk szintén nyomtalanul eltűnt, az itteniek a létezéséről sem tudtak. A Limeán szinte tudomást se vettek a jóslatokról melyek tőlünk származtak. "Az éj hideg". Aztán több a sámánhoz közelálló személy is eltűnt. Ha ez nem lenne elég a Limeánok Kelet felé terjeszkedtek, a Mi vadászterületeinket elcsenve. Viszont minket nem engednek terjeszkedni, azzal az indokkal hogy ha félünk a fekete messzitől.
- Mégis miért tennének ilyet?
- Az ezer éves béke nem foglalja magába ennek tartósságát. Mi vagyunk a legerősebb klán, félnek tőlünk, de jobbnak tartják azt, ha lassacskán bekebeleznek minket. De ezzel talán megakadályozhatjuk a vérontást és, hogy több ember vesszen oda. - nézett hidegen maga elé Thara mikor felkapta a fejét.
- Szólítom a menyemet - hallatszódott egy kiegyensúlyozott hang - hogy a hagyományokhoz híven járjak el. - Thara először mozdulatlan maradt majd mikor körülnézett az asztaltagjait szemlélve. Kissé rémült volt, majd apja szemforgatására megtörte a csendet azzal, hogy kilökte maga alól a széket és megindult indulatosan jövendőbelije felé. A herceg öntelt arc kifejezése arra késztette, hogy még egyszer visszaforduljon feje családjához. Majd érezte, hogy karját elkapja egy kéz és gyengéden magához húzta.
- Lith... - mondta halkan.
- Sss. Mindenki minket nézz. Viselkedj királynőként - súgta a fülébe és összekulcsolta ujjaikat, aköré egy szalagot kötött melybe a királyi minta volt aranyfonállal hímezve - Az elkötődés hivatalos! - mondta ki és hangos üdvrivalgással fogadták az ottlévők. Thara szabadkezével elemelt egy gyertyát, az olvadt viasz egy részét leöntötte majd így szólt:
- Az artozai hagyományoknak megfelelően én is szentesítem ígéretünket! - ült arcára egy sejtelmes mosoly és szétnyitotta tenyerüket vájú alakban és belecsepegtette a forró viaszt. Lith nagyokat nyelt, mire Thara erősen összeszorította tenyerüket, mire párja felszisszent - Viseld! Király vagy.
- Őrült - mormogta.
- Akkor ünnepeljünk - szólalt meg a király mire a két "szerelmes" eleresztette egymást és visszasétáltak helyükre.
- Hát ezt jól megkapta.. - nevetett Kysha.
- Igen - próbálta az arcvonásait memorizálni - megérdemelte.
- Thara - tette Shion lány vállára a kezét - Ez itt a Limeánok területe, nem biztos hogy a mi szokásaink is érvényesek itt.
- Tudom, de... hagyományőrző vagyok. - vette el tenyerét és megcsókolta azt.
- Igen, mint ahogy én a Vadak Istene, annyira - nevetett majd megkomolyodott - tudom, hogy nem erről a piperkőcről álmodtál, de a békénél ez mindennél fontosabb. Ha nem lenne az sosem adtalak volna ki a kezeim közül. - simította meg arcát.
- Tudom, de... - sóhajtott - megpróbálkozom.
- Indulj, készülj fel az éjszakára! - mondta neki és megpuszilta homlokát. A lány bólintott, aztán elbúcsúzott az apjától. Népüknél szokás volt a házasságot elhálni. Nem volt más választása. Hirtelen megpillantotta a lilás köpenyt. Ahogy lóg le Kysha hátáról. Vállát takarták a szarka tollak rengetege és hullámos rövid haja.
- Kysha, velem tartasz? - mosolygott rá. A lány felé fordította a fejét.
- Persze - állt is fel, mire Thara kinyújtotta felé a kezét. Kysha bátorkodva megfogta azt, majd figyelte, hogy az artozai elrohan vele. Ki szaladtak a sátorból és zihálva körbenézett.
- Szerinted melyik a miénk? - kérdezte a leendő uralkodónő, majd "szolgálója" rámutatott egy közeli, a fősátorhoz képest kisebb de mégis termetes sátorra.
- Ez az új. - Thara bólintott, majd belépdelt vele a sátor mélyére.
Bent egy fa kád, egy szörmékkel felpúposított ágy és gyertyák voltak.
- Azt hiszem lefürdök még. Biztos szagos lehetek. - kuncogott.
- Ahogy gondolod - válaszolt.
A kádban már állt a meleg víz. Thara egy csattanással leoldotta hátáról a farkas bundát, ami a földre rogyott. Kihúzta gallérját összefűző egy emerálddal díszített brossját és felhúzta krémszínű ingjét. Felsőtestét semmi sem takarta, mellei, izomcsoportjai feszesek voltak. Kysha halkan nyelt.
- Ne menjek ki..?
- Ne, kérlek, maradj. - fordult félig felé, mire Kysha halványan elpirult. Thara csak egy mosollyal bélyegezte és leoldotta magáról szoknyáját, nadrágját, miután kibújt hótapósóiból.
Ott állt mezítelenül, hosszú lábai csábítóak, háta tökéletesen hajlott bele fenekébe. Utolsó lépésként leemelte fejéről bronz koronáját és a kád mellé tette. Lassan belelépett a kádba, mikor beleült a víz megemelkedett körülötte. Hátradöntötte fejét, karjait a kád két szélére támasztotta. Kysha egyet hátralépett majd a kádhoz sietett és letérdelt hozzá. Elővett egy illatos szappant és bevizezve Thara testét mosta meg őt.
- N... - szusszant egy halkat, majd hagyta, hogy folytassa. Pedig tudta hogy ez a behódolás egy jele, de élvezte. Lélegzetét gyakran vette, mikor Kysha  kezét combján felcsúsztatta. Eközben fejét lehajtotta, csendesen folytatta. Keze egyre feljebb és feljebb haladt, Thara figyelte azt, majd mikor melléhez ért, felállt. Kilépett a kádból, testéről lefolyt a víz, a gyertyák fényében megcsillantak feszületei. Kysha is kiegyenesedett. A hercegnő némán eléállt és megsimogatta arcát.
- Azt mondják a szem a lélek tükre - súgta a fülébe - súgta fülébe - a te szemed sokat mondó. Hallani akarom a teljes történetet. - a kisebbik szomorúan belenyomta arcát a másik tenyerébe.
- Az egy boldogtalan, keserves mese, szörnyekkel s gonosz szellemekkel. - felnézett Tharára - Még nem mondhatom el.  - társa végighúzta ujját ajkain.
- Megvárom - hajolt közel arcához.
- T.. - esett ki száján.
- Hmm? - emelte fel a szemöldökét.
- Csak... - bűnbánóan tekintetét - tetszel nekem.
- Ne félj, nekem is te. - mielőtt másik megint szólhatott volna Thara közelebb hajolt, centikre volt orruk egymástól. Kysha szemei rámeredtek amik a gyertyák fényében megcsillantak és kölcsönösen indulatból összeérintették ajkukat. Eleresztve őt Thara így szólt - Volt már valaha asszonyod?
- Senkim sem volt eddig akit a szívembe fogadtam volna - fogta meg párja kezét.
- Nekem se még. - s ismét elmosódtak a távolságok, aztán megcsókolta. Kysha élvezte, hogy ennyi tőrödést, szeretet kap valakitől és visszacsókolt.
A mezítelen átkarolta derekát és ajkait a kisebbik nyakára helyezte. Gyengéden harapta, szívta, mire halk kis vékonyka nyögéseket kapott válaszul. - Amióta megláttalak, kis rejtélyes, te jártál az eszemben.
- Én is kívántalak már - húzta fel jobb lábát, amit Thara lassan végigsimított, kiélvezve minden egyes centijét. Szép lassan felemelte a lányt és beborult vele az ágyba. Kysha kényelmesen széttárta lábait míg hercegnője kiszívta a nyakát. Kezét hátán végighúzta, egyszer-egyszer belekarmolt, mikor épp fájt neki. Thara aztán benyúlt párja tollas felsője alá és tenyerével végigtapintotta azt keresve erogén zónáit. Kysha elvörösödve egy csókkal nyugtázta a pillanatot. A másik elmosolyodott és lejjebb csúszott az ágyon. Lehúzta kissé türelmetlenül a nadrágot, majd egy pillanatra feltekintett a lányra. Kysha feje nyugalommal és élvezettel volt eltöltve. Aztán nem várakoztatta tovább: kezével felnyúlt lábai közé. Egy kissé összerándult társa, majd megnyújtotta izmait és újra nyugalmi állapotba helyezte őket. Lassan érezte megint, ahogy a kis meleg belsőjében egy mélyebbre nyúlnak. Zihálás hagyta el száját, csiklója miatt csak élvezni tudta. Thara halkat kuncogott a kipirosodott Kyshán, majd lenyomta a fejét oda ahol az előbb a keze volt. A lány lábait vállára tette és nyelvét kinyújtotta. A másikat átjárta egy csiklandozó érzés, de jól esett számára. Mikor fejét a hercegnő megemelte nyelvét végighúzta Kysha fedetlen hasán. Thara mikor közel ért kedvese arcához karjaiba zárta és hosszan megcsókolta.
- Nem bírok betelni veled - ereszkedett mellé a hercegnő, fejét a kisebbik karjára tette és hozzásimult. A másik még kissé szuszogva, de fáradtan simogatás-szerűen végighúzta a kezét amaznak testén. Társa homlokát meg-megpuszilta.
- Én sem - nézett rá boldogan. Thara csak megcsókolta még egyszer aztán a lány vállára hajtotta a fejét. Egy pillanatra a szobában csend és nyugalom terjedt. Boldogak voltak, mert megtalálták egymást.
A közeledő lépteket meg se hallották, amik a sátor bejáratához tartottak. Gyors koppanás, két havas talp döbbenten állt meg. A hideg szél beszaladt, megrángadta a gyertyalángot. A három személy némán tekintett egymásra, a feszültség köztük hatalmasra nőtt.
- Lith, ez nem az aminek látszik! - próbált védekezni Thara, de a hangja megremegett. Tudta, hogy milyen következményeket. A házasság megtörése szigorúan tilos, és méghatalmasabb a bűntetés ha egyneművel hál.
- Akkor mi?! - förmedt rá az ifjú király - Én tényleg szerettelek! Te meg összefekszel az első cseléddel, akibe belebotlasz! Ez egy koszos kurva! - dühöngött, majd egy hatalmas pofonnal a földre esett.
- Ne beszélj így róla! - állt előtte meg, öklét beszorította.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni! - állt fel nehezen Lith és kiviharzott a sátorból. A következő másodpercekben hangoskodásra lettek figyelmesek, ami nem múlt, hanem egyre hangosabb, nyughatatlanabb lett.
- Kysha, mennünk kell, szedd össze magad! - öltözött fel Thara.
Kysha csak épp, hogy feleszmélt a történtekből összerándult és felpattant.
Abban a pillanatban füst szagot érzett és körültekintett a sátorban. Annak két fala gyorsan megfeketedett és tűzcsóvák szaladtak fel rajta: feltehetően kívülről begyújtották.
- Gyerünk! - ragadta meg Thara kezét és kitört a helyiségből köhögve.
Kint már minden lángokban állt. Az artozai sátrak, zászlók tűz mardosta. Emberek harcoltak egymással.
- Ott van! - kiáltottak fel mögülük hangosan. Több tucat ember tartott feléjük azzal amik volt: vasvillák, lándszák, valahol kardok, alabárdok. Thara mellett dulakodott nagyban egy artozai és limeán. Egy hatalmas oldalrugással a limeán összenyeklett és elvette baltáját. Azt a magasba emelte.
- Artoza népe! - szólította meg katonáit - Fejezzük be a Limeánok önkényeskedésüket, hatalomvágyukat mindörökre, hogy egy artozainak se essen többé bántódása! - forgatta meg kezében a fegyvert, amire alaposan rászorított - Az ártatlanokért! - eresztette el Kysha kezét és felemelte a bárdot. Hangjára odagyűlekezett népe. Feszültség forralta a levegőt. A füst szaga és egy egy elhalt sikoly lengte be a teret.
- Támadjatok, idióták! - hangzott el egy rekkedtes hang az ellenség soraiból.
Thara összehúzta a szemöldökét és befeszítette izmait. Felmérte az előtte állókat egy pillanat alatt, majd a másodperc egy újabb tizede múltán, ahogy egy bátor katona megmozdította lábát a hajadon pupillája összeszűkült és áldozata felé szaladt. Az bizony védekezve felemelte alabárdját, de Thara gyors volt: bárdját mélyen oldalába vágta. Izmai elengedtek, kardját eldobta és térdre zuhant. Egy pillanatra felnézett a gyilkos hercegnére, majd csak azt érezte, hogy megérintik arcát, a bárdot kihúzzák oldalából és eldőlve a földre belefullad saját vérébe. Katonái hűen követték és hasonló morállal folytatták a harcot.
Thara várt a következőre: nagy irammal indult felé egy ifjú vitéz, pajzzsal és karddal a kezében. A hajadon se hezitált, szintén felé futott majd mikor csak pár méter választotta el őket, mielőtt ellenfele csapást mérhetett volna rá a lendülettel a térdén átcsúszott a vitéz karja alatt és fegyverével belevágott annak térdhajlatába, úgy hogy majdnem kétteszelte lábát. Az ifjú ordítva a földre borult. A hó vörösre lett festve. Thara gondolatai egy pillanatra elnyelték elméjét: végezzen vele és oldja fel a szenvedés alól vagy hagyja meg életét, de sokáig szenvedjen. Maradandó sérülést okozott neki, nem fog újra járni. Gondolataiból kiragadva egy kéz szorítását érezte karhajlatában: Lith állt ott, vegyes érzelmekkel arcán, fogait összeszorította, kardjával szúrt de nem sebesítette meg Tharát. A hajadon kicsavarta a kezét és bárdjával felé csapott, de Lith védekezett.
- Hagyj minket, és nem fognak többen meghalni! - morgott Thara.
- Nem érted?! Megtörtél egy házasságot! - fordított a helyzeten hogy Tharának kelljen védekeznie - Ez halált érdemel, ráadásul... - fintorodott el - asszony az asszonnyal.
- Az artozai törvények nem tiltják. - húzta össze szemöldökét.
- De ez itt a Limeánok földje! - ordított rá - Limeán szabályok érvényesek itt. Apád már megszenvedett bűneidért.
Thara pupillái összeszűkültek és leengedte bárdját. Majd Lithre emelte a tekintetét:
- Te megöletted! - iramodott felé, arcára végtelen harag és gyász ült. A herceg szerencséjére két lovas vágott közéjük és az egyikre felkapaszkodva, velük együtt eltűnt. Thara morgott egyet aztán utánuk futott. Egy pillanattal később vette csak észre, hogy elhaladt apja sátra mellett. Lelassított és még utána nézett Lithéknek, de megrázta magát és belépett. Fejét felemelte: látta hogy Shion holt teste fekszik az ágyban. Karjáról csepeg le a vér, szája tátva, mintha szólni akarna, de már nem tud. Nem ilyen halált érdemelt volna egy ilyen nagy harcos. Thara még egyszer megcsókolta arcát, könnyeit tenyerébe folyatta. Fel kellett állnia és ott hagynia apját. Lehet, hogy nem is tudta miért ölték meg. Mikor kisétált, ráeszmélt, hogy bátyja is veszélyben lehet. Ismét futásnak eredt, de mikor megtalálta Nasryhim sátrát, ő nem volt sehol. Mielőtt Thara kétségbeesett volna, hatalmas kongó hang csapta meg füleit. Egy megvadult ló tartott felé, de a lány kihasználta az alkalmat, megragadta a kantárját és felült rá. Bár az állatnak kellett még pármásodperc, hogy megnyugodjon, aztán indult a hang epicentruma felé. A paripa vágtázott akármennyire is félt. Mikor odaértek Thara arcára egy halvány mosoly ült: Nasryhimet és pár artozai katonát egy tucat limeán vette körbe, de a hatalmas erejű artozai mágus szemei ragyogtak, botját feléjük szegezte és egy mindent belepő zöld színű köd járta át a teret. Az ellenséges katonák a földön térdeltek, de mintha gerincüket próbálták volna összeroppantani.
- Húgom! - szólt Nasryhim, tekintetét nem levéve ellenfeleiről.
- Nahri, gyűjtsd össze a katonákat és hagyjátok el a fővárost! Nekem még van egy kis lerendezetlen ügyem. - fordult meg lovával.
- Ne ölesd meg magad.
- Nem szokásom. - vágtázott el.
Átszelelt a sátra között, kutatva Lith és Kysha után. Lángokban állt a város, halottak vére áztatta az utcákat. Mindez egy kis kaland miatt. Hirtelen egy nyíl haladt el orra előtt, hegye még le is vágott pár szálat hajából. A lövés irányába pillantott. A herceg feküdt ott, összeverve, vérző oldalát fogva. Kardja mellette hevert összegyűrve, szabad kezével az íjat markolta.
- Ahh, csak te vagy az - fintorodott el, majd vért köhögött fel - Az egyik jó madár - Thara leszállt a lováról és felmérte őt.
- Valaki beelőzött. - tette keresztbe kezeit.
- Ne bízz meg benne! Nem tudod, hogy gonosz! Ő egy démon... - dőlt el eszméletlenül.
A hajadon úgy döntött inkább hagyja szenvedni, de figyelmét felkeltették. Trombita hangját hallotta a távolból, majd az artozai katonák lovon suhantak el mellette. Erősítést hívtak a limeán. Thara meghúzta száját, ideje mennie. Lovára ült és a város széle felé vágtatott. Katonái követték, el-elszáguldottak mellette. Mielőtt elhagyta volna a bejáratot, egy éles érzés vágott bele. Hátra fordult és látta: az kis termetű lány ott állt. A kalapja fejébe nyomva, köpenye lobogott hátán. Csak nézte a hercegnőt. Az meg visszaléptetett lovával és felényújtotta a kezét.
- Gyere velem.
- Nem tehetem, valakinek meg kell bűnhödnie tetteinkért.
- Apám már megtette, Atrozitban biztonságban vagy.
- Biztos? Mi lesz, ha megtudják hogy én miattam tört ki a csata és vesztette életét a vezér.
- Miattunk, de mi még élünk. Új lép a halott helyére és nem fogjuk tűrni az elnyomást.
A lány elhalkult, hallotta, hogy mögötte már lótalpak tömegei tiporják a friss havak. Nyelt egyet és belekapaszkodott párja kezébe. Thara felhúzta és magamögé ültette. Megrántotta a ló kantárszárát és az állat futásnak eredt nyomában a sok feldühödött limeánnal. 
Kysha csak csendben átkarolta Tharát, mélyen bűntudatot érzett, de erős volt hogy elnyomja azokat.

Sziasztok, ez a legújabb regénykém, spinoffom ( csak egy elő történet barátnőm - Akila has a bad day - karakterének). Bocsánat hogy ilyen hosszúra sikerült a pilot, de elég mozgalmas volt.