Én, és a srác, akit majdnem megöltem avagy I hate everything about you

5. rész

Ha útbaigazítást nem is, egy térképet valóban sikerült összekaparintani. A hátamat egy még nem beüzemelt hangszórónak vetve próbálok kiigazodni az utcák kavalkádján, eddig nem sok sikerrel. Az, hogy mellettem élőben szólnak a kedvenc számaim, szintén nem javít a koncentrációmon.

-Rövid szünet!-kiált fel Gerard. Ekkor veszem észre, hogy már jó ideje a próbát figyelem, de most teljes erőbedobással újra nekiveselkedek az ölembe felhalmozott papírkupacnak.

Már úgy érzem közeledem a célhoz, amikor valaki megkocogtatja a vállam, ami ismét szívrohamközeli állapotba hoz. Megfordulok, de egy szemforgatás kíséretében azonnal vissza is nézek a térképemre. Ennek a srácnak vállfétise van?

-Megtennéd kérlek, hogy egyszer és mindenkorra békén hagyod a vállamat, vagy ha már nagyon muszáj hozzá érned, akkor nem úgy közelíted meg, mint valami sorozatgyilkos?!

-Megoldható-von vállat megint-de nem tehetek róla hogy rossz a lelkiismereted.

Letelepszik mellém a földre (ami, megjegyzem, rendesen frusztrál) és felnyit egy zacskó Skittlest.

-Hogy van az utad?-int fejével a város rajza felé

-Köszöni jól.-felelem enyhén ingerülten- A tieid?-az ökörködő Way testvérek felé nézek (igazság szerint Gee ökörködik, Mikey meg tűri valahogy), és teszek egy Frankéhez hasonló fejmozdulatot.

Erre elvigyorodik, ami kettőnk rövid ismeretsége alatt szokatlan jelenségnek számít.

-Ők is. Mind nagyon pörgünk, jó kis koncert lesz.-szavait nyomatékosítva egy nagy adag cukrot önt a szájába.

-Ettől nehéz is lenne nem pörögni...-jegyzem meg, de továbbra sem méltatom egyetlen pillantásra. Menjen már el!

-Nem-nem, ez csak az én eszközöm-öleli magához védelmezően szerzeményét- Gee-ék a kávétól élnek, Toro meg...szerintem neki a hajában van az ereje.

-Úgy tudtam az Sámson volt...

-Általános alapműveltségi hiba.-egy újabb marék Skittles is odavész.-Na de most már komolyan áruld el, hogy mi a jó édes francért mentél „sétálni"-kezével idézőjeleket formál-egy tök idegen városba?

Nem adja fel. Valószínűleg az idegesség pillanatnyi elmezavart okoz, mert véletlen az igazság bukik ki belőlem.

-A túlélésre játszom.

-Nem akarlak elkeseríteni, de ha a vadonra gyúrsz, rossz úton haladsz. Öhm, szó szerint-bök a térképre-ez a szomszéd város.

A fejemet sóhajtva a hangszórónak támasztom. Hányszor fogom még a nap során leégetni magam? Kéne egy kávé. Vagy kettő.

-Sosem voltam egy nagy föcis...

Látom, hogy másodperceken belül kitör belőle a röhögés, de lesújtó pillantásomat látva, inkább visszafogja magát. Biztos fél, hogy megtámadom. Megint. De azért még hozzáfűzi:

-Újabb érv a dzsungel ellen.

-Nem a nomád életmódra készülök, hanem rohamaim vannak!

Várjunk, miért is mondtam ezt el? Mióta okoz nekem nehézséget a titoktartás?

Frank kérdőn néz rám, és ezúttal nem látok semmi gúnyt a szemében. Francba! Ezt már nem úszhatom meg, így hát folytatom:

-Csak remeg a kezem, alig kapok levegőt és egyszerűen rémesen szarul vagyok-nem vagyok képes ránézni, így a fekete plafonnal osztom meg a dolgokat-Tudom, hogy nem nagy ügy, de muszáj kiszellőztessem a fejem. A zene meg segít feldolgozni.

Miaszentatyaúristen?! Továbbra sem tért vissza a szájzár funkció? Ránézek Frankre, látom az arcán hogy az elhangzottakat emészti meg. Közben fel-feldob egy-egy Skittlest, amit aztán nem sikerül elkapnia. Mikor rájön, hogy valami reakciót várva őt figyelem, felém nyújtja az édességeszacskót.

-Kérsz?-be kell valljam, picit többet vártam, de azért vonakodva kiveszek pár szemet.

Bosszúból demonstrálom neki, hogy mennyire ügyetlen azzal, hogy egyszerre három cukrot dobok az égbe, majd kapom el őket nehézség nélkül. Egy-null ide. Erre elismerően bólint, majd azt mondja:

-Ha ilyen rohadt lassan haladsz a térképpel, soha nem jutsz haza. Szóval szerintem maradhatnál még egy kicsit. A koncert végén majd kitalálunk valamit.

Vállfétises ÉS skizofrén. Eddig el akart űzni. Persze nekem igazán nem jelent problémát, hogyha végig kell nézzem a kedvenc bandám koncertjét amiről évek óta álmodom, szóval rábólintok az ajánlatra.

-Frank! Nyomás vissza!

A kiáltás a mögöttünk lévő hangszóróra könyöklő Gerardtól származik. Addig nem nyugszanak le, amíg nem kerülök kórházba infarktussal?

-Öhm, oké. Hozok neked jegyet, biztos ami biztos.-fordul vissza hozzám- Van pár szemét biztonsági őr.

Azzal elszalad. Hát jó. Visszatérnék a térkép böngészéséhez, de Gee hangja újból félbeszakít:

-Jaaaazz, elhiszem, hogy nagyon összemelegedtél a hangfallal, de szeretnénk működésbe hozni, úgyhogy amennyiben megőriznéd a dobhártyáid épségét-tesz egy színpadias mozdulatot a kezével-arrébb ülnél?

Szedelődzködés közben próbálok egyetlen komoly dolgot visszaidézni, ami Gerard szájából hangzott el, de nem járok sikerrel.