Én, és a srác, akit majdnem megöltem avagy I hate everything about you

3.rész

Jézusmaris! Uramatyámkrisztus! Ez már túlzás. Amnéziát idéztem elő valakinél? Pontosabban: FRANKNÉL?!

-Atyaég, annyira, de annyira sajnálom- mondom a lehető legőszintébben, és felé nyújtom a kezem, hogy felsegítsem.

Erre felugrik, (ami elég vicces, mert közben majdnem hanyatt is esik) és szinte rám kiált:

-Távozz a közelemből harcos amazon!-Gerardhoz fordul, aki velem és a többiekkel egyetemben még nem igazán dolgozta fel az elmúlt pár másodperc történéseit.-Nos Gee. Voltam olyan szép aléltan mint elevenen?

Na, nem maradt el a Frerard. Hiába, ezek ketten nem bírnak magukkal.

Gerard arcára kiül a vigyor:

-Még szebb is! Maradhattál volna még egy kicsit-nagy röhögés közepette Frank visszafordul hozzám, és elkomorul.

-Te normális vagy??? Gondoltam, ha már ennyire elmélyülsz a banda életében, örülnél, ha meginvitálnálak egy közös képre, vagy valami. Erre te megpróbálsz meggyilkolni?!

Na ne! Az egy dolog, hogy kétségekkel küzd az épelméjűségemmel kapcsolatban. De az, hogy kiteregeti, hogy az együttes tagjaiba feledkeztem bele olyan nagyon, illetve, hogy mindent rám ken! Nem. Harcos amazont említett, hát megkapja!

-Azt mondod kizárólag az én hibám? Ha talán nem lopakodsz a hátam mögé egy sikátorban, és érsz hozzám a semmiből, valószínűleg jobban díjaztam volna a meghívásod!

Láthatóan fel kell dolgozza az elhangzottakat. Valószínűleg nem erre a reakcióra számított, ahogy a többi bandatag sem, csakhogy ők Frankkel ellentétben vigyorogva figyelik a szócsatát.

-Figyelj-vett végül mély levegőt-te most hazamész, sosem látjuk többé egymást, és szépen megfeledkezünk a történtekről. Rendben?

-Rendben-próbálom leplezni csalódottságom, de hirtelen elborul a tekintetem. Kezembe temetem az arcom-Basszus!

-Mi történt?-kérdezi Gerard

-Hááát...-visszanézek rájuk-fogalmam sincs, hol vagyok.