A place with no name

Kihívások

A házhoz visszaérve a többiek vidáman fogadtak. Összedobtuk amink volt, kenyeret, felvágottat, mindent, és együtt, mind a nyolcan közösen reggeliztünk.

Mosogatás után ( miután Jake és Dani egymást kezdték fröcskölni a mosogatószeres vízzel, Zsanival inkább kikergettük őket a konyhából és Ágival karöltve elmosogattuk a mocskos edényeket) mivel mindenki végzett a reggeli tennivalóival, szabadfoglalkozás következett. A csajok ( nem, Virágot ide nem értem bele) elmentek gyomlálni, mert állításuk szerint "Nem lehet látni mi a gyom és mi a petrezselyem." Szóval ők találtak maguknak dolgot, a srácok is eltűntek, nem tudom hova, de felszívódtak. Virág pedig a faházunk erkélyén nyomkodta rosegold iPhone- ját.

Én tanácstalanul ténferegtem egy keveset. A net nem kötött le, szóval inkább sétálgattam a telken.
Csigalassúsággal telt az idő.
Valamikor fél tizenegy körül, észrevettem, hogy még mindig bűnvastag pulóveremben izzadok. Ekkor komótosan felmentem házunk emeletére és a pulóver - jéger - gumicsizma szettet egy viszonylag kényelmesebb és szellősebb fehér crop top - farmer rövidnadrág és sportcipő mellett tettem le a voksomat.
Leslattyogva a lépcsőn benyomtam a Punnany Massif Korkörkép című albumát és elindultam az istállók felé, azzal a feltett szándékkal, hogy rendbeteszem a helyet.
A kétszárnyú ajtón átlépve megcsapott az a bizonyos jellegzetes szénaillat, nameg a trágyaszag. Telefonom , mely épp a Nyál a.k.a Romantika című számot játszotta, a farzsebembe süllyesztettem, és megindultam a folyosó végén magányosan álló fémtalicska felé. Annak nyeleit megragadva egészen addig az üres boxig taszítottam, melyben a reggel menedéket leltem. Ott aztán leállítottam az ezközt és kitártam a kis helyiség ajtaját. Ott pár egymásra pakolt préselt bála árválkodott.
Egyik mellé lépve megragadtam annak kötelét, mely összetartotta. A műanyagos zsineg az ujjaimba mart, a tömör bála súlya húzta a kezemet.
Pár ilyen szénatömböt a talicskára pakoltam és megindultam élelemmel ellátni a boxok etetőit.
Zabbal megspékelve készen is volt patás barátaim esti betevője.

A talicskát helyére állítva, ismét tétlenül álltam. 12:27. Semmi elvégzendő dolog. Minden csendes volt. Túl csendes. Még a Punnany lemez is lejárt. Kihalt volt minden.

A délután további részét haszontalanul töltöttem. Csak ténferegtem. Fél három tájt aztán ebédeltünk. Zsani összeütött egy gyors krumplis cuccot, egyébre nem volt elég hozzávalónk.
Ebéd után a fiúk az általunk összeírt listával kezükben, Sanyival együtt bementek a közeli városban. Ezalatt én olvastam meg zenét hallgattam.
A platós furgon pár óra múlva parkolt vissza helyére. Ekkor kaptam egy kevés feladatot. Be kellett hordanunk a vásárolt holmikat. Kenyér. Felvágott. Száraz tészták. Különböző húsok és fűszerek. Meg minden egyéb ami csak kell, és nincs meg a farmon.

Ezután újra eljött értem a tétlenség időszaka.
Este még helyére vittem a mezőről hazaért lovakat. És vacsora nélkül az ágyba bújtam.

Már nem volt sötét. Világos derengés futott végig a szobán, mely megtörte az éjszaka biztonságot nyújtó feketeségét.
Nem a telefonom költött, hanem egy egészen más hang. Valahonnan a takaró puhasága alól.
A mély csendben dörgésként hatott az újabb moraj. Éhes voltam.
Ez az átka, ha az ember vacsora nélkül bújik ágyba. Lerúgtam magamról a takarót, s felülve kilestem az ablakon.
Vékony köd lepte a tájat, de már az is felszállni készült. Enyhe szél tépett a fűszálakba, hűvösnek látszott még az idő.

Benyomva telefonom gombját csekkoltam az órát, mely 5:53- at mutatott. Az ágyról lemászva, letántorogtam a falépcsőn és két nyújtózás között beléptem a konyhába. Odaléptem az egyik fali szekrényhez és kitártam az ajtaját. Hálásan pislogva az előttem elhelyezkedő zabpelyhes dobozra leemeltem azt a polcról. Nem halok éhen. Éljen!
Levettem egy mélyebb tálat a polcról és tejet öntve bele beleszórtam a zabpelyhet. Mivel gyomrom egy újabb morgásszerű hangot bocsájtott ki, jobbnak láttam elkezdeni a gyors reggelimet. A zabpelyhet számba lapátolva hallgattam a szinte teljes csöndet. Kintről még nem szivárgott be se madárzaj se egyéb, a házban pedig csak nyugodt szuszogások, sóhajok törték meg a nyugodt, paplanszerű csendet.