Ösztön

42 4 7
                                    

Egyszerre szólalt meg a három telefon. A "Wake Up" (az én "imádott" ébresztőm bah.. Nincs bajom a számmal, vagyis nem volt bajom addig míg be nem állítottam ébresztőnek, azóta minden áldott reggel, amikor ez a csoda kelt elátkozom az együttes tagjait. Bocsi srácok...) Zsani felől valami számomra ismeretlen rock vagy metál dal ordított, amíg a lány két akkorát rá nem vágott a készülékre, hogy az a padlóra esve elhallgatott. Ági felől pedig azok a bizonyos idegesítő madárhangok jöttek, melyek alaptartozékai a telefonoknak.

Automatikusan kikapcsoltam az időzítőt és felülve megnyújtóztattam elgémberedett karjaimat. Zsani is hasonlóképpen cselekedett, Ági viszont a "Szundi"-t benyomva tovább húzta a lóbőrt. Lerúgva magamról a takarót felálltam, és még egy nagyot nyújtózva beleakasztottam a lábam, az ágy alól kilógó táskám vállpántjába és egy határozott mozdulattal előrántottam azt. 

A táska cipzárját elhúzva leültem mellé törökülésbe helyezkedve. Kezdődhetett a reggeli rutinom. Az ablakon besütöttek a kora reggeli nap első sugarai, de még elég hűvösnek tűnt az idő a vastagabb öltözékhez. Ezért hát egy vastag kapucnis, kenguru zsebes fekete pulcsit és egy vastagabb jégert rángattam elé táskám legmélyéről. A szetthez még csatlakozott a szürke, otromba gumicsizmám is. Ezeket, és a neszesszerem felmarkolva leslattyogtam a lépcsőn. A franciaágy felől is még szuszogás hallatszott ezért nyugodt lélekkel léptem be a fürdőbe.

Gyors fog- és arcmosás után magamra kaptam a kiválasztott holmikat és pizsimmel a kezemben felfele indultam, ahol ismét felcsendült a rémes madárricsaj. A lépcsősor tetejére érve elég abszurd látvány fogadott.  

Zsani monoton léptekkel közeledett az alvó Ági ágyához, kezében a párnáját szorongatva. A zajforráshoz érve megállt. Majd lerántotta a lányról a takarót és nemes egyszerűséggel püfölni kezdte a párnájával.

- Kelj fel! - kuncogta Zsani két ütés között, mire Ági nyöszörgések közepette végre feltámadt.

Mosolyogva fordultam meg és hagytam ott őket. Gumicsizmámban leslattyogva a lépcsőn kinyitottam az ajtót és kiléptem a reggeli fénybe. Kellemes volt az idő, kissé hűvös. A reggeli harmat még nem száradt fel, ezernyi vízcsepp fénylett a fűszálakon, mint apró kis gyémántok.

Kezem a kenguruzsebembe mélyesztettem és lomha léptekkel indultam el az istálló felé. A főház mellett kikanyarodva egy sziluettet láttam mozogni magam előtt. Lépteimet megszaporázva próbáltam utolérni. Jake volt az. 

A srác mellé érve elnyomtam egy ásítást és a hajnali órához képest vidáman köszöntöttem.

- Jó reggelt! - néztem fel rá. Felém fordulva megvillantotta hófehér mosolyát.

- Reggelt'- köszöntött ő is majd lekanyarodtunk az istállókhoz vezető mellékútra.

Szótlanul haladtunk egymás mellett, majd ő rám pillantva lefordult a tehenek helye felé. Én továbbra is szótlanul egy aprót bólintottam, majd folytattam az utam egyenesen a szemben elterülő faépületig.

Kitártam az istálló hatalmas kapuját. Fény áramlott a térbe, megvilágítva kismillió levegőben sodródó porszemet. A boxok közötti kis folyosóra lépve megéreztem a pár fokkal melegebb hőmérsékletet. Lábaim egymás elé helyezve lépkedni kezdtem, mely szinte fülsüketítőnek hatott a nagy csendben. Hirtelen élet költözött a falak közé. Neszezések, padlót dübörgető dobbanások , pár kósza sóhaj, prüszkölés.

- Jó reggelt srácok! - terült el egy kényelmes mosoly az arcomon. A jobb oldali boxokhoz lépdelve sorra kireteszeltem és kitártam azok ajtaját. Majd ugyanezt megismételtem a szemközti oldalon. Pár patás kilépett éjjeli szállásáról, pár azonban makacsan állt, meg se moccant.

A place with no name Where stories live. Discover now