Szombat; 8:45

397 50 11
                                    

Még szerencse, hogy sokkal korábbra állították az ébresztőt, mert egy fél óra alatt biztos, hogy nem készültek volna el. Még így is ki volt számolva az idejük.
Minden sikerült összepakolniuk, mindent kétszer leellenőriztek, s miután elbúcsúztak Kouyoutól, elhagyták a lakást.
Oda kellett érniük a buszmegállóba, legkésőbb kilencre. Az eső persze szakadt, az eget fekete felhők borították.

-Persze, hogy mindig akkor kell esnie, mikor az ember végre kimozdul! -Méltatlankodott Chuuya, de legalább volt náluk esernyő.

Ki is nyitotta, majd felemelte, de ebben a magasságban épp hogy nem szúrta ki Dazai szemeit vele.

-Ne hozzam inkább én? -Kérdezett rá a biztonság kedvéért a barna, mert ez így elég siralmasan nézett ki, na meg ő közben megázott.

Az alacsonyabb egy morcos bólintással jelezte, hogy egyébként de, miért is ne cipelhetné a másik az ernyőt, majd át is adta a tárgyat.

Nem volt messze a buszmegálló, csupán pár percre, így még előbb is odaértek, mint a megbeszélt időpont.
A személy, akivel közösen mentek volna, azonban sehol se volt.
Vártak picit, majd Chuuya meg is csörgette telefonján.

-Nah? -Pillantott le rá érdeklődve barátja. -Jön?

-Jön. -Válaszolta tömören, és röviden a kalapos.

Akutagawa nemsokára meg is érkezett, s már csak a busz volt hátra, hogy jöjjön. A távolban már lehetett látni, így fel is készültek a beszállásra, azonban Dazainak gondjai akadtak.
Nem tudta bezárni az esernyőt.

-Hagyd a francba akkor itt! -Sóhajtotta lemondóan a vörös, s inkább felrángatta az épp akkor beérkező buszra társát, természetesen az ernyő nélkül.

Egyszer át kellett szállniuk, hogy ki tudjanak menni a repülőtérre. Aku direkt mondta, hogy később szálljanak le, és akkor ingyenes lesz a busz, de nem, ők előbb azon a járművön akartak lenni, így fizetniük kellett, nem is keveset.
Miután aztán oda is felszálltak, a kötéses elkezdett dúdolgatni, míg barátja inkább kifelé nézett az ablakon. Na de nem hagyta sokáig ezt a tevékenységét folytatni. Közelebb hajolt hozzá, s fülébe mormogta a kettős öngyilkosságról szóló dal szövegét.

Chuuya haláli nyugodtságot színlelve, s lassan fordította felé a fejét, majd meglökte oldalról.
A buszon végül ez a veszekedő páros lett  a leghangosabb.

Egy hetünk BerlinbenWhere stories live. Discover now