Édes balszerencse ✅

1. fejezet

Miután az utolsó cuccaimat bepakolom, izgatottan fekszem le aludni. Készen állok a több mint kéthetes nyaralásra. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle. Életem egyik álma most valóra válik.

***

Reggel korán kelek. Rendben akarom itt hagyni a lakást. Általában mindent többször ellenőrzök, ehhez viszont idő kell. És akkor még nem is beszéltünk a készülődésről. A gép 8-kor indul, én mégis már 6-kor felkeltem. Nem akarok kapkodni. Mindent kényelmesen elintézek. Először felveszem a már kikészített ruhámat. Egy citromsárga kisruhát fogok viselni az utazás alatt. Elég lenge, úgyhogy nem is lesz melegem, ha leszállok a forró Athénban. Sok sminket se rakok fel, hiszen minek? A dög melegben csak leolvadna az arcomról. Egyébként se vagyok csúnya smink nélkül. Szinte ahogy felkelek, indulhatnék is. Sötétbarna hajam mindig szög egyenes, ahogy most is, de persze megfésülnöm muszáj. Az egész procedúrát arckrémmel kezdem, mint minden reggel. Ez felfrissíti a bőrömet, és a karikákat is eltünteti a szemem alól. Ezután szempillaspirált használok, és halványpiros rúzst kenek a számra. Kész is vagyok! Belemosolygok a tükörbe. Elégedett vagyok az összhanggal. Még én is látom magamon, hogy majd kicsattanok a boldogságtól. Világoskék, szinte szürke szemeim csillognak az izgalomtól, számról nem tudom levakarni a széles mosolyt. Sokan mondták már, hogy nagyon szép a mosolyom, és azt kell mondanom, igazuk van. Telt ajkaim között kivillannak ragyogóan fehér fogaim. Megérte megvennem a fogfehérítő fogkrémet.

Miután az utolsó kócos hajszálamat is a helyére igazítottam, kimegyek a fürdőből. Ideje mindent áramtalanítanom, aztán lemennem a ház elé a cuccaimmal. Kihúzom a konnektorból az összes árammal működő elektromos készüléket és átviszem a pótkulcsot a szomszéd Mrs. Beckernek. Ő vállalta, hogy néha ránéz a lakásra, ha úgy van, meglocsolja a virágokat, meg egyéb dolgokat.

- Jó napot Mrs. Becker. Hoztam a kulcsokat - üdvözlöm, miután kinyitja az ajtót.

- Ó, szia, aranyoskám! Ne aggódj, jó kezekben lesz a lakásod. Érezd csak jól magad - ad két puszit.

Annyira kedves ez az öregasszony. Nagyon szeretem, mindig mosolyog, és sose hagyna senkit cserben. Az életemet is rá merném bízni.

- Köszönöm szépen! Nagyon kedves Öntől - ölelem meg, aztán visszamegyek a lakásba.

Még utoljára leellenőrzök mindent, aztán a bőröndömmel és a kistáskámmal leindulok a kapu elé. Mire leérek a taxi már rám vár. Megint pontos voltam. Ezaz! A sofőr szerencsére segít a bőröndömet a csomagtartóba tenni. Elég nagy bőrönd, és nehéz is, én nehezen raktam volna be. Megköszönöm kedvességét és indulhatunk is.

Az út a repülőtérig hamar eltelik. 15 perc múlva már a beszállókártyámat intézem. Zökkenőmentesen megy minden, nincsen semmi gond. Még 20 percem van a beszállásig, addig előveszem a könyvemet és olvasok. Elütöm valamivel az időt. Már nagyon izgatott vagyok. Alig várom, hogy a levegőben legyünk.

***

- Hölgyeim, és Uraim! Megkezdhetik a beszállást - szólal meg egy vidám női hang a hangosbemondón.

Azonnal elteszem a könyvemet és a bőröndömet magam után húzva a többiek után eredek. Beállunk egy hosszú kígyózó sorba, de szerencsére az elején vagyok. Gyorsan megy a sor, szinte azonnal én következem.

- Üdvözlöm hölgyem! Felhívom a figyelmét arra, hogy a bőröndje valószínűleg nem fog felférni a repülőre. Kérem, adja le csomagját a recepció mellett - szólít meg az egyik biztonsági őr.

- Nem, nem, nem akarom leadni - rázom a fejemet hevesen.

Annyi történetet hallottam már, hogy elveszett az emberek csomagja. Én nem akarom ezt megkockáztatni. Mellesleg elég drága is, nem akarok feleslegesen erre költeni.