𝘶𝘵𝘰𝘪𝘳𝘢𝘵; 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘵𝘦𝘭𝘦𝘬

hatodik fejezet - bársony

c h a p t e r | s i x

▫▪▫

| b á r s o n y

▃▃▃

C o n n o r

Lassan, szinte vánszorogva kelek fel az ágyról, majd magam elé bámulva pislogok párat. Ezután a polcomra helyezett órára pillantok, ami kereken este hét órát mutat. A szobát belepte a sötétség, csupán az utcáról utat törő lámpák gyér fénye világít be a függöny apró kis résein.

A szoba szinte forog velem, ahogy az ajtó felé lépkedek, kis időre megállok, majd letántorgok a lépcsőn, hogy megtudjam ki ült rá a kapucsengőnkre. A nappaliban és konyhában égnek a lámpák, ám nem találok senkit. Az asztal megterítve áll az étkezőben. Szememet fáradtan megdörzsöltem, majd felveszem a telefont. Bárki is legyen az, remélem jó oka van arra, hogy felébresszen.

-Nyitva van... - mondtam rekedten, majd a kilincshez nyúltam és kitártam az ajtót.

Ereimben megfagyott a vér, lábaim földbe gyökereztek, miközben végigfut a testemen egyfajta bizsergés. Némán álltunk egymás előtt, de egyikünk sem szólt semmit. Mintha az idő és a tér megállt volna és csak mi ketten lettünk volna.

Gyönyörű volt, mint mindig.

Vékony alakját egy testhez simuló bordó bársonyruhával emelte ki, melyhez egy ezüst színű magassarkút választott. A nyakában tőlem kapott gyűrű lógott, amivel még nagyobb fájdalmat és lelkiismeretfurdalást okozott. Szívem hevesebben vert, ahogy felnézett rám cseresznye színű ajkaival, gyönyörű barna szemeivel. Szőke haját kontyba fogta, amit egy ezüst rózsás csattal biztosított.

Talán ekkor tudatosult bennem, hogy csupán egy melegítőnadrágban állok előtte, kócosan. Először az arcomba lógó tincseimet fürkészte, majd a mellkasomat és visszatért a sápadt arcomhoz. Ekkor felemelte az állát, majd a szemöldökét és ajkai megnyíltak. Talán elidőzök azokon a gyönyörű ajkakon,...

-Szia. - mondtam halkan, mire óvatosan bólintott és kikerülve engem besietett a házba. Szóra sem méltatott, amitől a szívem még jobban összeszorult. Hallottam ahogy mögöttem Anya a nyakába ugrik, majd Eliza és Apa is üdvözli. Ezután becsuktam a bejárati ajtót, majd felsiettem a lépcsőn.

-Öltözz fel, fiam, várunk a vacsoránál!  - kiáltott utána Anya, mire beléptem a szobámba.

Legszívesebben tomboltam volna dühömben, amiért semmi nem jön össze, amit eltervezek. Össze kell szednem magam.

Ezután a fürdőszobába siettem, hogy gyorsan le tudjam mosni magamról a whisky és ki tudja még milyen alkoholok szagát, majd miután végeztem a zuhanyzással, megmostam a fogam és a szobámba siettem, hogy magamra kapjam a fekete öltönyömet és fehér ingemet, amihez egy bordó nyakkendőt választottam. Újamra ráhúztam a tőle kapott ezüst gyűrűmet amibe egy 'P' volt belegravírozva, majd felvettem a fekete lakk cipőmet és befújtam magam parfümmel. Hajamat szándékosan kissé kócosan hagytam, majd lesiettem a lépcsőn.

Pandora és a szüleim már az asztalnál ültek, amikor leértem vacsorázni. Pandora érkezésemre fel sem pillantott, kezeit összekulcsolta és azzal támasztotta meg az arcát. Tovább folytatták a beszélgetésüket, és hangosan nevettek közben. Leültem a Pandora melletti üres bársony székre, majd füleltem.

-Akkor jó étvágyat kívánok mindenkinek! - csapta össze a tenyerét vidáman Édesanyám, majd felsorolta, hogy miket készített vacsorára. Az asztalt belepte az ételek végtelen sora egészen az asztal sarkától az asztal végéig. Imádott főzni.- Pandora hogy megy a gimnázium? - kérdezte Anya, miközben egy jó nagy adag csirkeszárnyat és zöldségeket helyezett a tányérjára. Pandora keserű mosolyra húzta a száját, majd válaszolt. Bár tökéletesen tudta álcázni az érzéseit, mégis aki jobban ismerte, tudta, hogy valójában milyen érzések kavaroghattak benne.