𝘶𝘵𝘰𝘪𝘳𝘢𝘵; 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘵𝘦𝘭𝘦𝘬

ötödik fejezet - féltékenység

c h a p t e r | f i v e

▫▪▫

P a n d o r a

Szerettem az esőt nézni. Valahogy mindig megnyugtatott és elgondolkoztatott egyszerre. Emlékszem arra, amikor kisebb voltam, magam köré tekertem egy takarót, kiültem a teraszra egy bögre kakaóval és egy könyvvel.

Miután Josh bevallotta az érzéseit pár hete, meglepődtem és elkeseredtem is egyben.

Naivan azt hittem, hogy mindezt azért teszi, mert csak barátként akar közeledni felém. Egy hónap alatt két barátom és az az ember hagyott cserben, akit a legjobban szerettem.

Miért?

Connor nem véletlenül került az iskola elé azon a délutánon. Minden egyes nap amikor átjött hozzám Joshua, azt ő látta. Hiszen mellettünk laknak, az ablaka az utcára nyílik. Lassan minden egyes kirakósom a helyére került, megértettem Eliza és Joshua gondolkodását is. Részben... Akkor úgy éreztem, hogy értem miért történnek velem a dolgok, Connort kivéve. Őt sose tudtam teljes mértékben megérteni, hiszen a saját kis burkában élt, amiből még én sem tudtam kihúzni.

Szerencsére Lizaval sikerült megbeszélnem a dolgokat, viszont sajnos azóta sem sikerült teljes mértékben rendbe hozni a barátságunkat.

▃▃▃

E l i z a b e t h

Connor állapota egyre csak rosszabbodott az elmúlt időszakban. Nem evett és nem ivott. Anya és én is egyre jobban aggódni kezdtünk érte, hiszen még sosem viselkedett így korábban. Egyszer csapkodást hallottunk a szobából, máskor pedig néma csend uralkodott a szobájában.

-Anya, ez így nem mehet tovább...- siettem le a lépcsőn egyik reggel, amikor újból a csapkodásra és dühöngélésre ébredtem. Anya már az asztalnál ülve kávézgatott, miközben lapozgatta a legfrissebb bulvár magazint. Érkezésemre felkapta a fejét, majd tovább olvasgatta a cikkeket. Arca megviselt volt és fáradt.

-Tudom és szerintem találkoznia kéne Pandorával és meg kellene beszélniük. - mondta, majd a név hallatára szinte összerándult a gyomrom, és kiszáradt a torkom. Már csak ő kéne ide...

-Ez a világ legrosszabb ötlete, Anya. Szakítottak és... - mondtam hitetlenkedve, de Anya félbeszakított.

-Igen, tudom. De azt mondtátok, hogy barátok maradtak és Connornak most egy barátra van szüksége.

-De ő az exe, aki miatt most minden felfordult! -emeltem fel a hangomat, mire Anya felhúzta az egyik szemöldökét.

-Rendben, akkor csak egyszerűen áthívom beszélgetni, hozzám. - mondta, majd telefonját a kezébe véve tárcsázni kezdett.

-Anya, reggel hat óra van. Nem fogja felvenni. -dőltem neki a falnak, mikor egyszer csak Connor sétált le a szobájából, majd levett egy bögrét a polcról, öntött bele egy kis kávét, majd tejet. Anyával akaratlanul is összenéztem, akinek kezében megállt a telefon, majd kinyomta.

-Jó reggelt! -dőlt neki a konyhapultnak Connor, majd iszogatni kezdte a tejeskávéját. Haja kócosan meredt az plafon felé, majd kérdőn nézett le ránk. Arcán semmilyen érzelem nem látszott.

-Jó reggelt! -pattant fel anya mosolyogva az asztaltól, majd átölelte Őt. Szerencsére nem kérdezett rá a bal szeme alatti fekete vélraláfutásos sebre, amit mindketten tudtuk, hogy hogyan került az arcára, kivéve őt. Connor kissé meglepődött a gesztusra, bögréjét a pultra tette, hogy másik kezével is át tudja ölelni közben pedig apró mosolyra húzta a száját. Ez a mosoly rögtön el is tűnt az arcáról, amikor rámpillantott. Tudta, tekintetével pedig akkora bűntudatot keltett, hogy ereimben megfagyott a vér, mellkasom pedig elnehezült.

Ha tudná mennyire bánom...

-Gyere te is ide, Eliza. - intett felém boldogan Anya, mire én sápadtan rápillantottam. Semmit sem sejtett. -Jól vagy? - lépett el Connortól, aki ezalatt az idő alatt újra kezébe vette a bögréjét és kiitta a megmaradt tejeskávéját. Nem nézett rám, hanem ellökte magát a pulttól és kikerülve minket felsietett a lépcsőn.

-Jól vagyok. - mondtam halkan, majd óvatosan átöleltem. Szemeimben gyülekezni kezdtek a könnyek, ahogy arra a hétfői napra emlékeztem. Hogy tehettem ezt a bátyámmal? -Beszélnem kell vele. - mondtam, majd óvatosan eltoltam magamtól és Connor után siettem.

Miután kettőt kopogtam az ajtaján, óvatosan kinyitottam azt, majd beléptem. A szobája szinte ugyanúgy nézett ki, mint egy- vagy két hete. Méregzöld falfestéke még sötétebbnek tűnt a félig behúzott függőnyök miatt, amik a fekete parkettát súrolták.

Mivel a szobában nem találtam, így a szobájából nyíló terasz felé vettem az irányt, ahol óvatosan kikukucskáltam a függöny mögött. Jól sejtettem.
Connor a teraszra elhelyezett asztalnál ült és olvasott. Bűn és bűnhődés - olvastam le a könyv hátlapjáról a címet.

-Mit akarsz, Eliza? - lapozott egyet a könyvében, majd hátranézett. Kénytelen voltam kihúzni a függönyt és kilépni a világosságra. Ezután leültem a mellette lévő székre, hogy bocsánatot kérhessek. Connor ezután maga mellé lerakta a könyvet és felnézett rám.

-Sajnálom, Connor. Féltékeny voltam és nem tudtam mit csináljak...-mondtam halkan végig a kezeimet tördelve.

Imádtam a reggeleket, ahogy kel fel a a nap és közben ébredt a természet. Rózsakertünkre a fák árnyékától csupán árnyékokban sütötte őket a nap, miközben Connor a fákra szállt galambokat figyelte, ahogy egymást kergetik az égen.
Connor egy ideig nem válaszolt, gondterhelten a hajába túrt.

- Szerintem inkább menj ki Eliza mielőtt olyat teszek vagy mondok amit megbánok. Nem kell nekünk beszélgetnünk. - mondta, majd rám pillantott szigorúan.

-Bűntudatom van és tényleg nagyon sajnálom. Én csak féltékeny voltam... - kezdem bele a mentegetőzésbe de közbevágott.

- Te csak elgondolkoztál, hogy hogyan kellene bosszút állnod Pandorán és kapóra jött a régebben drogos bátyád. Gratulálok, igazad van. - mondta ingerülten, mire lesütöttem a szemem. - Undorítóan viselkedtél velem és velünk.

- Tudod, Connor... neked rohadt egyszerű, szinte minden az öledbe hullik és semmiért nem kell megküzdened! Nálam máshogy alakulnak a dolgok, és az egyetlen ember akibe szerelmes vagyok már a barátságotok kezdete óta az is a te Pandorádat szereti ami szintén miattad van, mivel így alkalmat kapott hogy időt töltsenek együtt. Nélkülem!!! - háborodtam fel, majd folytattam, szinte köptem a szavakat, amin még én is meglepődtem. - Legalább törted volna el a kezét vagy valami. De így ez is haszontalan volt, mint a te kis próbálkozásod, hogy eltudod magadtól lökni Pandorát egy bizonyos kamu mentség miatt, én pedig tudtam, hogy úgyis kapni fogsz az alkalmon, mivel tudtam, hogy gyenge vagy és az is maradsz. - vágtam a fejéhez majd megsem várva Connor reakcióját kisétáltam a szobájából.

___________________________________

By iamMargareta

sziasztok,

Remélem tetszett nektek a mai rész, várom a véleményeiteket kommentben✨