𝘶𝘵𝘰𝘪𝘳𝘢𝘵; 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘵𝘦𝘭𝘦𝘬

negyedik fejezet - kiderült érzelmek

c h a p t e r | f o u r

▫▪▫

P a n d o r a

Connorral az elmúlt időszak nem úgy alakult, ahogy valaha is gondoltam volna, hogy letudunk süllyedni kapcsolat szinten. Nem voltunk együtt, nem találkoztunk sűrűn, viszont két hetes pihenés alatt volt elég időm elgondolkozni a vele való kapcsolatomon és rá kellett döbbennem, hogy óriási hülyeséget csinálok.

Bár két héttel ezelőtt biztos nem gondoltam volna így, mára ez teljesen megváltozott bennem és kezdtek bennem az érzések elhalványulni.

Az óra halkan ketyegett, miközben a Mr. Wilson éppen történelem órát tartott a tanteremben. Hevesen jegyzeteltem a füzetemben, hiszen volt mit bepótolnom az elmúlt hetekből, amikor egyszer csak megrezegett a telefon a zsebemben.

Óvatosan felnéztem a padról, majd Joshua felé pillantottam, aki éppen akkor tette vissza a telefonját a padba. Apró mosoly kíséretében megnyitottam az üzeneteimet.

Hiányoztál nekünk. -állt az üzenetben, amelyet Joshua küldött nekem.

Sosem gondoltam volna, hogy aki egyszer kitud húzni a gödörből az Ő lesz. Az elmúlt héten minden egyes nap elhozta nekem a bepótolnivalót és beszélgettünk. Egy kis vidámságot hozott az életemben, amiért mérhetetlenül hálás voltam. Bár jól éreztük magunkat sosem léptük át a friend zone-át, és ez így is volt jó. Nem beszélgettem neki sem Connorról, sem Elizáról.

Ő Elizát szerette, én pedig éppen Connort próbáltam kiverni fejemből.

Miközben nálam volt mesélt a családjáról, az édes kisöcsséről, Thomasról és hogy saját repülőgép vállalatot vezet az édesapja ezért nem tud vele sűrűn találkozni. Bár tisztában voltam vele, hogy Josh Connorral is tartja a kapcsolatot, nem kifejezetten érdekelt.

Nekem is hiányoztatok, Josh. -pöttyögtem vissza neki. Joshua nem nézte meg rögtön, hosszasan időzött vele, majd egyszercsak előkapta a telefonját és mosolyogva megnyitotta. Óvatosan hátrapillantott, majd rám kacsintott.

Josh egyébként nem volt csúnya srác, sőt... mivel Andrew Bazzira emlékeztetett, ezért kifejezetten szimpatikus volt, ezzel is sokat poénkodtunk. Jó szívű volt, nem turkált a kapcsolataimban, csak amit megosztottam vele, azzal kapcsolatban kérdezett.
Miután megszólalt a csengő felpattantam és szedelőzködni kezdtem, amikor mellettem megjelent Joshua.

-Gyalog mész haza, vagy hazavihetlek, ha gondolod - pillantott rám, mire én naivan elfogadtam.

-Okés, mehetünk. - mondtam, miközben összeakadt a tekintetem a minket bámuló Elizával. - Viszont én még elszaladok a kabátomért a szekrényemhez. A suli előtt talizunk, úgy jó? -simítottam meg a karját, majd hátamra kaptam a fekete táskámat és kisiettem a teremből.

Gyors léptekkel a szekrényemhez sétáltam, miközben a táskám mélyéről előszedtem a kulcsomat. Fél füllel hallottam, ahogy a lépcsőn Eliza és Joshua sétált le és hangosan nevettek. Bárki bármit mondd szerintem összeillettek.

Miután kivettem a bőrdzsekimet a szekrényből becsaptam a kék szekrényajtót, majd kulcsra zártam és lesiettem a lépcsőn. Szinte már a bajárat előtti üvegajtón láttam az óriási tömeget, ami az gimnázium előtt fogadott. Először nem akartam foglalkozni vele, majd később ismerős hangra lettem figyelmes.

A táskám pántját idegesen piszkálva siettem oda a tömeghez, majd utattörve magamnak a diákokon ledermedve álltam meg az első sorban.

-Rohadtul állj le amíg szépen mondom, mert ha legközelebb visszajövök nem fogod megköszönni amit tenni fogok.  - hallottam meg egy dühtől eltorzult hangot, aki az említett személynek óriási ütést mért az arcára. Joshua ettől a földre kényszerült, kezeivel pedig az orrát védte. Esélye sem volt.