𝘶𝘵𝘰𝘪𝘳𝘢𝘵; 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘵𝘦𝘭𝘦𝘬

második fejezet - a feledés tudománya

c h a p t e r | t w o

▫▪▫

E l i z a b e t h

Egészen eddig úgy gondoltam, hogy ismerem a bátyámat. Sokkal érettebb volt nálam, sőt talán még a korosztályától is.
Miután szakítottak Pandorával, szinte megőrült. Minden második nap mást lányt hozott fel a szobájába, és sűrűbben cigizett. A szobája feletti hatalmat átvette a rendetlenség, a vodkás- és borosüvegek végtelen sora.

Pandora is eléggé megváltozott ezalatt a pár hét alatt, valószínűleg ő kevésbé vette észre magán, de sokkal felszabadultabb és bátrabb lett. Például azután a buli után, amikor szakítottak, elengedte magát és egy pillanatra sem látszott rajta, hogy szakítottak Connorral és miatta sírt volna az elmúlt két hétben. Persze a pár pohár narancsvodka is segített a feledésben, de az elmúlt két hét alatt eleget sírt már miatta és ezt mindannyian megértettük.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy Connor ezalatt az idő alatt szépen kezd összeomlani a bárpult előtt és szinte kétségbeesetten bámulta a táncparketten mulató Pandorát.

Utattörve a diákok között, megfogtam a karját és kihúztam a friss levegőre, hogy végre tisztázzam vele a dolgokat. Szüksége volt valakire és én megpróbáltam beszélni vele és kideríteni miért is szakított véglegesen Doraval.

Amint kiértünk ráadtam a korábban leakasztott kabátját és leültettem a teraszra elhelyezett virágos mintájú hintaágyra. Nem nézett fel rám csak kihúzta a zsebéből a cigitartóját, majd abból kezei közé kapott egy szálat és meggyújtotta.

-Nem cigizni hoztalak ki. - jegyeztem meg egy kis idő múlva, majd kikaptam a kezei között szorongatott szálat és szétnyomtam a hamutálban. Ekkor nézett fel rám először. A hintaágyon előre dőlve ült, kezeit pedig a térdén támasztotta meg.

-Akkor?- kérdezte rekedt hangon, közben pedig gondterhelten a hajába túrt.

-Miért szakítottál vele? -vágtam a közepébe a dolgoknak, mire kérdésemre ajkait harapdálni kezdte, miközben maga elé bambult.

-Kiszerettem belőle. - ez a válasz még engem is szíven ütött, nekitámaszkodtam a korlátnak és a kertet kezdtem el szemlélni.

-Tudod Connor, -fordultam vissza hozzá, hogy a szemébe mondhassam a véleményemet , - rajtad rohadt nehéz eligazodni. Egyik pillanatban azt hajtogatod, hogy mennyire szerelmes vagy Pandorában, hogy bármit megtennél érte, a másik pillanatban pedig még te csalod meg és szakítasz vele. -vágtam a fejéhez a tényeket, mire a megcsalás szóra felkapta a fejét és felém tornyosult. Zöld szemeivel az arcomat fürkészte. Úgy nézett rám mint aki képtelen elhinni, hogy a saját kishúga sem hisz neki.

-Sosem csaltam volna meg.

-Akkor? - tártam szét a karomat hitetlenül.

-Megvigasztaltam azt a lányt, Eliza! Teljesen más volt az előzmény, nem számít megcsalásnak, nem csaltam meg és...- vágta a fejemhez ingerülten, mire félbeszakítottam.

-És ami utána történt? Az sem számít megcsalásnak, Connor? -húztam fel a szemöldökömet fenyegetően, majd folytattam, -Nálad hol kezdődik egy megcsalás? -Connor nem reagált a kérdésemre semmit, csupán hátatfordított és kisietett (volna) az ajtón.

-Tőlem azt csinálsz amit akarsz, -vontam vállat, majd folytattam, -csak akkor ne bámuld őt a tömegben. -kiáltottam utána, mire megtorpant. Tudtam, hogy erre a mondatra biztos, hogy lesz valami belekötnivalója. Úgy látszik mégiscsak ismertem ennyire,.

-Megígéred, hogy nem árulod el senkinek amit most mondok, ugye? Főleg nem Pandorának. - fordult vissza felém, majd aggodalmasan kémlelni kezdte az arcomat.

-Talán. - fontam össze a karomat a mellkasom előtt és kérdőn néztem rá.

-Eliza...

-Jó, megígérem, hogy senkinek nem árulom el. Lakat van a számom. - ígértem meg neki halkan, mire nagy levegőt vett és belekezdett a mondanivalójába.

C o n n o r

Elképesztően fájt Pandorát látni ahogy a táncparketten táncol. Jól táncolt, mosolygott és közben teljes harmóniát játszott a teste. A vak is észrevenné Őt, hiszen gyönyörű és senki nem ért fel hozzá.

Tehetetlenséget éreztem a testemben, miközben minden egyes porcikám azt súgta hogy menjek oda, öleljem át és csókoljam meg. Hasonló érzés a szomjúság is, szükséged van valamire, ami csillapítja ezt a szomjúságot, miközben te csak Őt akarod, csak ő tudja ezt az érzést elmulasztani.

Zavart, ahogy körülötte táncoltak, a kezéhez nyúlnak, foglalkoznak vele.

Egyszer csak hirtelen felindulásból, letettem a poharat a kezemből, majd lepattantam a székről és a táncparkett felé vettem az irányt. Éreztem, ahogy a vodka hatására kissé elvesztem az irányítást a testem felől, miközben a zene dübörgött a fejemben és az egész testemben. Ekkor egy gyenge érintés fogta meg a karomat és a derekamat, miközben Dorát elveszítettem a tömegben, így zavarodottan fordultam a lány felé.

-Szia, Connor. Rég találkoztunk már. - mondta selymes hangon miközben hirtelen, villámszerűen felugrott az ismerős hang és mint akit tarkón ütöttek józanodtam ki egyről a kettőre.

-Te mit keresel itt? - hűltem el teljesen

____________________________________

By iamMargareta

Köszönöm a visszajelzéseket az előző résszel kapcsolatban, elképesztően jólesett. 💞😊

és igen, tudom, elég rövidke rész lett, de úgy éreztem, hogy itt most be kell fejeznem, mert különben a következő rész kevésbe fog titeket meglepni 😏☀

várom a véleményeiteket a mai rész alá is, bár én nem vagyok vele megelégedve teljes mértékben, de rátok bízom, köszönöm💕