Ismeretlen Ismerős

12.fejezet

~Daniel Whittmore~

Nem tudom, mi van velem. Megállás nélkül a ma estére tudtam csak gondolni, ahelyett, hogy elnyomott volna az álom. Újra és újra eszembe jutott Nina és, hogy mit tett értem. Annyira hálás voltam neki és a bátyjának. Mégis sokkal többször jutott eszembe Nina, mint a csapattársam. Újra eszembe jutott, ahogy az éjjel rámmosolygott.
Ninára gondolva aludtam végül el. És reggel az iskolai csengőre ébredtem. Riadtan kizuhantam az ágyból és beletelt néhány másodpercbe, mire felfogtam, hogy mi történik. Rohanva kezdtem készülődni és öt perccel később már a folyosón futottam a termünk felé. Soha korábban még nem aludtam el. Nagy előnye volt kialvatlanságnak, hogy soha nem volt időm elég mélyen aludni. De most sikerült és át is aludtam az ébresztőmet. Legalább hatszor.
Két kopogás után benyitottam és sűrű bocsánatkérések közepett siettem a helyemre. Alihogy becsusszantam Cam mellé a padba, már bombázott is a kérdésekkel.
-Mi történt veled? Kihagytad a reggeli edzést, haver! Ajánlom, hogy jó indokod legyen, mert majdnem átmentem felkelteni téged, de gyanús lett volna. - nézett rám mindentudó pillantással.
-Elaludtam. - motyogtam.
-Ez komoly? - esett le a padtársam álla - Ennyi?
-Nem elég?
-Jobb kifogást kell kitalálnod a csapat számára. - motyogta, aztán visszafordult a tanár és a füzete felé.
Nagyot sóhajtottam. Camnek igaza volt  Emiatt még nagyon bajba fogok kerülni.
Viszont hiába törtem a fejemet, nem jutott eszembe semmilyen kifogás. Ellenkező esetben senkinek nem fogadtam volna el, hogy elaludt. Ezt most nagyon elszúrtam.
Kénytelen leszek a csapat elé állni és vállalni a következményeket. Ugyanis az egész csapat miattam kelt fel hajnalban és több, mint egy órán át hiába vártak rám.
Amint kicsöngettek, elindultam a következő órámra, de a folyosó felénél szembe jött velem Nina. Bree és egy szőke hajú lány társaságában. A gyomrom görcsbe ugrott, ahogy a lányra néztem. Hirtelen nem tudtam nem arra gondolni, amit Cam mesélt nekem róla és az apjáról. A kezem akaratlanul is ökölbe szorult és az állkapcsom megfeszült. Nina elkapta a tekintetemet és az arca azonnal elkomorult. Halkan súgott valamit a két lánynak, utána felém indult. Az ujjaim megszorították a táskám pántját.
Viszont Nina ahelyett, hogy megállt volna előttem, elkapta a kezemet és behúzott magával a lépcsőházba. A lengőajtó becsukódott mögöttünk és kettesben maradtam a vékony lépcsőfordulóban a csapattársam húgával.
Nagyot nyeltem.
Nina zavartnak tűnt.
-Megkérhetnélek rá, hogy ne nézz így rám? - suttogta a pólómat bámulva. Nem volt elég magas ahhoz, hogy ilyen közelről könnyen a szemembe nézhessen. Aranyos.
- Nem nézek sehogy. - szólaltam meg halkan.
Nina felhorkant.
-Próbálj mást etetni ezzel! - emelte rám a szemét. - Ismerem ezt a nézést. Cam is mindig így néz rám a...szóval tudod, amiatt. - vörösödött el.
Elszomorodtam.
-Nem szándékos. - hajoltam lejjebb, hogy a szemembe nézhessen rendesen.
-Tudom. Sose az. De nincs szükségem a sajnálatodra! - meredt rám dühösen.
Sajnálat?
-Te meg miről beszél? Én nem sajnállak.
Nina nem szólalt meg. Csak felvonta egyik szemöldökét kérdőn, mintha azt kérdezne: Akkor?
Megráztam a fejemet.
-Nina. Én csodállak téged. Téged és a bátyádat. Olyanon mentek keresztül, amit a legtöbb ember elképzelni se tud és ezek után képesek vagytok boldog, teljes életet élni.
Nina hátrált egy lépést.
-Ebben nincs igazad.
Ismét meglepődtem.
-Camnek talán teljes élete lehet, de nekem?...Közel nem.
-Nina, én...
-Van fogalmad egyeltalán a teljes sztoriról? Mármint Cam elmondta, ezt tudom, de fel is fogtál belőle valamit? Vagy csak a fontos részeket? Hogy volt egy részeg apám, aki bántott minket és utána lecsukták? - emelte meg a hangját. Elakadt a lélegzetem. Camtől hallani más volt, mint mikor ez a fiatal lány, akit én nem rég még félig gyereknek gondoltam, mondja ki ugyanezeket. - Amit elfelejtesz, - váltott újra suttogásra a lány - hogy nekem ezzel a sebhelyjel kell élnem. Hogy ez örökre megmarad és hogy bár a heg talán kicsit elhalványul idővel, soha nem tudok bikinit felvenni, vagy elmenni egy buliba, részeg emberek közé, anélkül, hogy pánikrohamom lenne. És mindez azért van, mert bár a történetet hallottad, de más hallani, mint mikor a szemed előtt van és látod, mit művelt. Ez - rántotta fel hirtelen a pólóját és egyenesen a sebhelyre mutatott - Ez tette tönkre az életemet!
Elakadt a lélegzetem. Az a sebhely, bárhogy is gondolja, egy kicsit sem rontott az összképen. Nina úgy, ahogy volt, gyönyörűen festett. Es még csak fogalma sem volt róla, hogy ettől sokkal inkább felnőtt, erős nőnek tűnik, mint egy sérült kislánynak.
Nina elfojtott dühe lassan felszívódott és amint rájött, mit tett, elengedte a pólóját, ami visszahullott vékony alakjára.
De nekem már késő volt. Soha nem fogom elfelejteni.
Nina megpróbált kilépni, az ajtón, de egyetlen határozott mozdulattal elé álltam és két kezemmel a két oldala mellett a falnak támaszkodtam. Nina felnézett rám. Gyönyörű, barna szeme nagyra nyílt és a tekintete a számra siklott. Lejjebb hajoltam. A testem autómatikusan mozgott, nem gondolkodtam. Egyszerűen felé hajoltam és alig néhány miliméterre a szájától megálltam. Nagy erőfeszítésembe került, hogy visszafogjam magamat és ne csókoljam meg, de akartam, hogy tudja, mit gondolok.
-Soha semmilyen körülmények között nem gondolnék rosszat rólad. A véleményem nem változott. Mit gondolsz, miért jártam át annyit hozzátok? Nem csak azért, mert itt lakok és mert Cam jó haverom. Látni akartalak. De szinte menekültél előlem. Sose jöttél ki, ha ott voltam. És most már csak remélni tudom, hogy a múltad miatt volt, és nem miattam. Nina... - motyogtam. A hangom teljesen elhalt a végére és képtelen voltam megszólalni. És Nina se sietett a válasszal.
Megnyaltam a számat és teljes testemmel a lánynak dőltem, ezzel a falhoz szorítva őt. Azt vártam, hogy ellenkezni fog, ellök, vagy megüt, de ehelyett a keze megemelkedett és végigsimítva az oldalamon felvezette egyenesen a vállamig. Az izmaim megfeszültek az érintése alatt, ahogy az ujjaival egyenesen a tarkómig vándorolt és a hajamba túrt.
A szívem a torkomban dobogott ahogy minden egyes lélegzetvételét és mozdulatát éreztem. Ahogy a melle a mellkasomhoz simult, a bőrömön éreztem a szívverését. Gyors volt, akárcsak az enyém.
Nagy levegőt vettem és épp arra készültem, hogy megteszem a végső lépést, amikor a lengőajtó kivágódott és én akaratlanul is hátraugrottam. Két diáklány sietett le a lépcsőn kuncogva. Mire visszafordultam, Nina már kisurrant a folyosóra.
A francba!