Ismeretlen Ismerős

1.fejezet

~Bree Blenford~

Futva indultam el az iskolába. Megint késésben voltam, a héten már másodjára. Mostanában egyre többször fordul ez elő velem. Este sokáig voltam fenn. Natalievel órákon keresztül telefonáltunk és hajnali kettő volt, mire végre sikerült elaludnom.
Berontottam a bejárati ajtón és végigsprinteltem a hosszú folyosón, majd lefordultam oldalra és egyenesen belerohantam egy izmos mellkasba és azzal a lendülettel seggre is estem.
-Nem tudsz figyelni? - kérdezte indulatosan egy mély hang, mire kiakadtam.
-Én? Te jöttél belém! - fakadtam ki, mellesleg teljesen jogtalanul, de nem érdekelt. Velem így ne beszéljen!
Dühösen pillantottam fel, de a haragom egy pillanat alatt elillant, amikor megpillantottam az izomkolosszus szemeit. Zöld. Ezt a szemszínt soha másnál még nem láttam.
-Zack? - suttogtam elképedve és már egyeltalán nem érdekelt, hogy késésben vagyok.
A fiú meglepetten vonta fel a szemöldökét. Majdnem két méter magas volt. Izmos vállak és szőkésbarna haj. Kétség sem fér hozzá, hogy ez ő.
-Ismerjük egymást? - szólalt meg halkan és jobban szemügyre vette az arcomat. Ekkor esett le, hogy ő nem emlékszik rám. Vagy csak éppen nem ismer meg.
-Nem. - motyogtam az orrom alá csalódottan, majd feltápászkodtam és kikerülve őt berohantam a terembe.
Elnézést kértem a késésért és helyet foglaltam a székemen, Natalie mellett.
A barátnőm azonnal kiszúrta, hogy valami nem oké.
-Mi történt? - kérdezte közelebb csúszva hozzám.
-Azt hiszem belefutottam Zack Gabriel Morganbe. - motyogtam, miközben előhalásztam a táskámból a füzetemet.
-Az ki? - vonta össze a szemöldökét értetlenül.
Jogos, hogy nem emlékszik rá. Sosem meséltem neki a srácról, aki szererett és elhagyott.
-Ő volt az első fiúm. - jelentettem ki, aztán elgondolkodtam. - Igazából nem is volt az. Csak egyszer megcsókolt, amikor befejeztük az általános iskolát.
-És? Miért vagy meglepve, hogy látod? - kérdezte értetlenül.
-Mert elméletben az ország másik felében van.
Mintha csak erre várt volna, a terem ajtaja kinyílt és belépett rajta Ő. Elkaptam a tekintetemet róla és inkább a tollamat kezdtem nézni, mintha annyira érdekes lenne.
Láttam a szemem sarkából, ahogy a barátnőm lélegzete elakad és teljesen megbabonázva figyeli Zacket, mint minden lány az osztályban, kivéve engem. Kerültem a pillantását és direkt nem néztem fel, pedig éreztem magamon átható tekintetét.
-Ez ő, igaz? - suttogta Nat bambán.
Képtelen voltam megszólalni, ezért csak bólintottam.
A teremben egy pillanatra teljes csend lett, csak Zack léptei hallatszottak. Aztán hirtelen mindenki egyszerre kezdett suttogni.
-Téged néz - motyogta maga elé Natalie izgatottan és láttam rajta, hogy majd kiugrik a bőréből örömében. De én nem akartam ránézni, hiszen utána már nehezebb lenne figyelmen kívül hagynom őt.
Az óra csigalassúsággal telt, mintha az idő is ellenem dolgozna. Szünetben el akartam mondani Zacknek, hogy én vagyok az. Vissza akartam kapni a legjobb barátomat, ha már ennyi évre elveszítettem. Folyamatosan azon kattogtam, hogyan avathatnám be ebbe. Álljak elé egyszerűen és mondjam: "Bree vagyok. A lány akit elsőnek csókoltál meg, de utána a családod elragadott tőlem. Örülök, hogy újra látlak."? Szép lenne mindent a nyakába borítani.
Ezer lehetőséget végigpörgettem, de egyik sem volt jó. Végül úgy döntöttem, hogy egyszerűen elé állok és bemutatkozom, de persze a tervem egyből elbukott, amikor megszólalt a csengő. Mire felálltam a székből, Zack már el is tűnt a folyosón.
Nagyot sóhajtottam és elkezdtem lassan összepakolni. Így már nem érte meg sietnem. A terem lassan kiürült, míg a végén csak hárman maradtunk. Brooklyn Mayers, kebelbarátnője, Claire Smite és én. Nem állt szándékomban hallgatózni, mégis hallottam Brook áradozását, ami egyértelműen Zackről szólt.
-Olyan helyes és azok az izmok! - sóhajtozott teljes beleéléssel. Meg tudtam érteni. - El fogom hívni randira. Tuti, hogy eljön velem.
Akaratlanul is megfeszültem és a füzetem kis híján kiesett a kezemből.
-Hova vinnéd? - kérdezte Claire, aki persze támogatta a barátnője tervét.
-A parkba, piknikezni. A kutyafuttató mellett van egy csodaszép rész, tele virágokkal. - áradozott Brook.
Nem bírtam ki és felhorkantam.
-Netán valami bajod van? - nézett rám felvont szemöldökkel Brook és tudtam, hogy ezzel most egy kissé felhúztam. De most már minden mindegy alapon kimondtam, amit gondolok.
-Csak irónikusnak tartom - mosolyodtam el és a vállamra dobtam a táskámat. - Zacket akarod egy kutyafuttató mellé vinni? Látszik, hogy nem ismered - húztam gúnyos mosolyra a számat. Claire tekintete a hátam mögé vándorolt, de nem foglalkoztam vele. - Zack allergiás a kutyaszőrre.
Megfordultam, hogy kimenjek a teremből, de szinte egyből lefagytam, amikor megláttam, hogy Zack áll a küszöbön.
Nagyot nyeltem.
-Mióta vagy itt? - kérdeztem halkan, de ő gond nélkül figyelmen kívül hagyta a kérdésemet.
Újra és újra tetőtől talpig végigmért, mintha most látna először.
-Bree? - suttogta elképedve és ezzel meg is adta a választ a kérdésemre.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

Hello, mindenki!
Elkészült az első fejezet. Ezer köszönet AKlaudiaa-nak! 😘😍Nélküle nem jöhetett volna létre ez a sztori.
Kíváncsi vagyok, kinek mennyire tetszik! Ne kíméljetek!😉
Várom a kommenteket.
Jó olvasást!
Puszi: AD