➻➻➻
Volt egy srác az iskolában, Min Yoongi, akit mindig is szerettem volna megvédeni, de sosem volt merszem hozzá, ezért csak csendben, a szekrényem mögé rejtőzve néztem, miként teszik tönkre az életet. Minden pillanata rémálom volt. Megkeserítették az életét, én pedig gyáván néztem, mert félelmem erősebb volt dühömnél.
Mit is képzeltem, hiszen egy lány vagyok, Min Yoongi nem, hogy engem, de a többi lányt se veszi észre, ha segítenék neki, lehet elmenne mellettem és egy hümmögéssel letudná az incidenst, de az nem lenne jó, szeretném, ha Yoongi egyszer, de tényleg, csak egyszer megnyílna. Csodás fiú, édes hangja van, ami néhol nyugtató is tud lenni, baromi tehetséges, de ezt sajnos senki se tudja, lehet depressziós, de nem azon gondolkozik hogyan kéne magát, kiirtania a világból, inkább dalokat szerez és szöveget ír, igen mindössze ilyen fiatalon.
20 éves, de valaha érettebb fiút még nem láttam.
Hogy honnan tudom, mindezt róla? A szomszédja vagyok.
Édesanyám, anyukája legjobb barátnője lett. Ez az 1 év alatt, mióta ide költöztünk Daegu-ba, szoros kapcsolat lett a kettő család között, de, Yoongi mégsem vett észre. Hogy íngorál -e? Lehet, de nem zavar, szeretnék vele legalább egyszer szót váltani.
Ma, szombat, ismét eljött a családok közös vacsorája. Anya azt mondta ma egy étterembe látogatunk el, Mrs Min-nek lesz egy bejelenteni valója és ezt úgy érezte jobb, ha egy puccosabb helyen mondja el nekünk. Sose voltam híve a kiöltözésidnek, de ezen a napom szekrényem aljába kellett nyúlnom, azon ruháimért, mit anya akkor vette nekem, amikor nagyobb kezdtem lenni. Sokáig volt a veszekedés ebből, anyut úri lánynak nevelték, egy gazdagabb szálú családból származik, anya oldaláról, nagyimnak és nagyapómnak sok pénze van, melyet szeretettel adnak nekem, de mindhiába, nem tartom meg, inkább tovább adom, anya nagyon sokáig nem bírta elviselni a stílusom, szép nagy lányt nevelt belőlem, de korán érett lettem. Szép sőt gyönyörű lánynak tartanak engem, nem értik miért mentem a rossz felé, sötét múlt? sötét múlt! A gengszterkedés keverve a drog ügyekkel. Egyszer sem kerültem fiatal korúak börtönébe, mert anya akárhogy nem fogadta el azt, amit tettem, mindig megvédett és kiállt az igazamért. Anya énekesnő, nem annyira híres, mint sokan Szöul-ban, de itt Daegu-ban mindenki ismeri. Ezért is kérte, legyek átlagos lány, ne keverjem a port folyamatosan, ez egy fiúnak se fog tetszeni, ha kiderül. Így hát hallgatva anyámra, már lassan 2 éve "tiszta" és átlagos vagyok. Most pedig még mindig a szekrényem előtt állok és három fajta ruhát is nézek. Mindegyik koktél ruha, és picit kivágottabb. Kék, szürke és fekete színűek. Nagyon rossz vagyok magammal szemben, képes lennék, inkább egy farmerban és egyszerű pólóban elmenni, nem szeretem a külsőm szerintem van még rajta mit csiszolni. Vékony vagyok, talán nagyon is vékony, de kerek fenekem van, amit ez a koktél ruha ki is fog emelni, melleim amolyan közepesek, hosszú fekete hajam lenne, de mivel imádom a rózsaszínt így a hajam is abban pompázik. Éppen cipőim néztem ruhámhoz, mikor kopogtattak szoba ajtómon. Furcsállva néztem az ajtó felé, se anya se apa és nagyiék se szoktak kopogni, ha valamit szeretnének, nálunk megszokott a üvöltünk a másiknak. Felálltam a földről és az ajtóhoz mentem, elforgattam a kulcsot majd lassan kinyitottam az ajtót és ott állt az a személy, kire álmomban se gondoltam volna, hogy mosolyogva, szinte felvidulva láthatom.
-Yo..Yoongi? -dadogtam
-Bejöhetek? -mosolygott
-Pe...persze. -kijjebb tártam az ajtót és beengedtem picinyke szobámba majd azt visszazártam kulcsra, nem szeretném a megzavarnának most meg főleg
-Látom, estére keresed a ruhád. -kuncogott -Ha bízol bennem, akkor a feketét válaszd, szív alakú kivágás elől és woa a hátad, teljesen kifog látszani. -csodálkozott el a kezében tartott ruhán
-Mi jó ebben? Mindegyik ugyan ilyen, talán ez picit kivágottabb. -gondolkoztam el
-Jól áll neked. -erre felkaptam a fejem és értetlenül rá néztem -Az alakod, hogy is mondjam ... -vakarja tarkóját -Gyönyörű. -mosolyodott el sunyin orra alatt
