Az Elfeledett Erők... 5.rész - Száműzetés

38.fejezet-Meg van írva a sorsom...

Bridgette Wood szemszöge:

Végtelen fényt látok... Mintha egy pusztában állnék. Minden fehér. Bárhová nézek, csak a végtelen semmit látom, kivéve egy előttem álló hatalmas kaput. Olyan mintha egy homályos üveg lenne. Megpróbáltam hozzáérni, mire az hirtelen kitisztult. Mintha tükörré változott volna, de nem a saját arcom nézett vissza, hanem Voldemort...

-Mit keres itt maga már megint?-Kérdeztem.

-Itt vagyok, mert te itt vagy.

-Mit jelent ez? Követ?

-Szerintem pontosan tudod! Hisz láttad, nem? A részeddé váltam, akárcsak te az enyémmé. Egyformák vagyunk!

-Ne hallgass rá!-Voldemort mögül előlépett Harry.-Sokkal különb vagy mint Ő!

-Hallgass Potter!-Mondta Voldemort.

-Bridgette, kellesz nekünk! A Roxfortnak! Meg kell szabadulnod tőle! Lökd ki magadból hogy megmenthesd a varázsvilágot!

Hirtelen fájdalom fogott el... Mintha a nagyúr belülről próbálna kínozni. Összegörnyedtem. Éreztem ahogy a repedések nőnek az egész testemen.

-Ne! Hagyj békén!-Kiáltottam, mire a tükörben visszamosolygó Voldemort csak nevetett.-Nem tudsz uralkodni rajtam! ELÉG!-Mondtam, és egy ütéssel betörtem az üveget.

Hirtelen mintha elugrottam volna... Egy nagy fa, az Életfa gyökerénél találtam magam. Az egyik oldalon egy létra van, ami felvezet a fa lombjába, a másikon pedig egy ajtó, amiben magamat, a testemet látom. Egy betegágyon fekszek, a mellettem ülők arcában pedig reményvesztettség tükröződik.

-Eljött a választás ideje, gyermekem.-Mondta a földanya, szellem formában.-Örök élet a fán, vagy múlandó élet a földön?

-Várjunk, nem úgy van hogyha meghalok a földön, akkor jutok a fára?

-De. De a választás felelősséggel jár. Ha egyszer a fa már ajtót nyitott előtted, lehet hogy másodszor bezárja azt. Ha a földet választod, nem biztos hogy aggastyánként lesz erőd átlépni a fára. A döntés a tiéd.-Mondta, és meghajolt.

Egy percnyi gondolkodás sem kellett... Azonnal átléptem az ajtón.

Egy hatalmas levegőt véve ültem fel az ágyról, és köhögés fogott el.

-Bridgette!-Kiáltotta Hermione, és könnyes szemmel ugrott a nyakamba.

-Bridg'! Már azt hittünk meghaltál!-Mondta Ron.

-Nem szabadultok meg tőlem ilyen könnyen.-Mondtam nevetve. Magamra néztem... A ruhám vérvörös, és az egész testemet körbeölelik a véres repedések...-Mi történt?

-Nem érdekes. A lényeg hogy sok ember életét mentetted meg.-Mondta Fred-Köztük az enyémet is...

-Nyertünk? Meghalt?-Kérdeztem kétségbeesetten.

-Nem éppen...-Mondta Ron.

-Voldemort visszavonulót fújt. A harc csak szünetel.-Mondta Hermione.

-Hol van Harry? Elpusztítottátok a horcruxot?-Kérdeztem.

-Igen, a diadémnak annyi... Csak az a gond hogy kettővel több horcrux van, mint gondoltuk.-Mondta Ron.