Az Elfeledett Erők... 5.rész - Száműzetés

27.fejezet-Kapcsolat

Kedves Bridgette!

Bár azt mondhatnám hogy minden rendben van. Sajnos miután elmentetek, Tudod Ki elkezdte átvenni a hatalmat a suli felett. Piton lett az igazgató, és két halálfaló tanári állást kapott. Amycus Carrow, sötét varázslatok kivédése, a testvére, Alecto Carrow pedig mugliismeret tanár lett. Bár az a pletyka járja hogy az SVK lassan csak SV, azaz sötét varázslatok lesz. A kaja borzalmas. Keveset kapunk enni, de az is moslék. Roxmortsba nem mehetünk le, és a kastélyból kivezető titkos utakat is lezárták. Alig kezdődött el az év de mindenhol katonás fegyelem van. Rosszabb mint amikor Umbridge volt a diri. Jól jönne a segítségetek. De talán azzal segítetek a leginkább, ha minél hamarabb megölitek Tudod Kit. Remélem jól haladsz a tanulással. Mindenre szükség lesz. Ha bármiben segíthetek, csak szólj!Neville

Nagyjából két hetet vártam erre a levélre, de nem villanyozott fel amit leírt benne Neville. Éreztem hogy jó hírt nem fog benne közölni, de hogy ennyire rossz a helyzet...

Maradjon nálad a bagoly. Ha történik valami helyzet jelentést kérek. Mindenről tudni akarok.
Bridgette

Az elmúlt heteket tanulással töltöttem. Nehezen igaz, de megtanultam az alakváltást. Egy Zempléni hegyen sikerült megtalálnom azt a pontot ahol az ottani energia központosul, ott tanultam meg. Viszont nem megy túl jól, állat alakot is nagyon nehezen tudok felvenni, embert pedig még nem sikerült. Harryékről a múltkori óta nem kaptam hírt. Aggódom. Az elmúlt napokban hatalmába kerített egy érzés. Zúg a fülem, remeg a kezem és olyan mintha csomó lenne a torkomban. Nehezen kapok levegőt és fáj a sebhelyem. Mióta ezt érzem, mintha megsötétedtek volna a repedések. Ma éjszaka nem tudtam elaludni. Egyszerűen amikor lehunyom a szemem, sikolyokat hallok. Halál félelmet érzek és több ezer ember rettegése visszhangzik a fejemben, majd hirtelen minden elhallgat. Képtelen voltam így aludni. Lementem a nappaliba, és olvasgatni kezdtem. Még mindig megszállottan keresem a dallal teremtés forrását, de nem találtam semmit.

-Kivehetnél már végre ebből a poros táskából!-Olvasás közben felzendült egy hang a lakásban, mire én azonnal támadó állásba lendültem.-Elég sötét van itt, nem tudnál legalább egy lámpát betenni, hogy tudjam folytatni a képem?-Egy öreg férfi hangja szólt, méghozzá a tágító bűbájos táskámból. Belenéztem a kis hátizsákba, és félelmemet megkönnyebbülés váltotta fel.

-Festő! A szívbajt hoztad rám!-Mondtam, kivéve a kis képkeretet.

-Te meg hónapok óta rám sem néztél! Kvittek vagyunk.-Mondta nevetve a bajuszos művész.-Apropó mesélj! Hogy vagy?

-Nem túl jól...

-Hogy hogy? Csak nem vagy beteg?

-Igazából nem tudom. Olyan érzés kering bennem amit még nem éreztem. Sötétség...Mintha Voldemort itt lenne bennem. Olyan érzés mint amikor kapcsolatba lép az elmémmel, csak most erősebb. De nem akarok erről beszélni. El akarom felejteni.

-Ne menekülj előle.

-Akkor mit tegyek?

-Szállj vele szembe.

-Hogy szállhatnék szembe egy érzéssel amiről azt sem tudom mi?

-Úgy ahogy Dracoval szembeszálltál.-Mikor a festő kimondta Draco nevét megállt bennem a rugó. Nem mondtam egy szót sem, és egy könnycsepp gördült le az arcomon...-Ne ítéld el, azonosulj vele. És amikor már tudod mi fenyeget, győzd le!

-Nem tudom miért, de mintha Dumbledore professzorral beszélnék.-Mondtam enyhén nevetve.

-Hát próbálkozz. Én nem is zavarlak, megyek egy másik vásznamra.-Mondta, és kisétált a keretből.