6 | Szerdai önmarcangolás

1K 66 0

by picik0rte

by picik0rte

„De a szemem nem hazudott mikor könnyekbe öltözött.”

-----------

ＶＩＣＴＯＲＩＡ ＳＭＩＴＨ

-----------

1 hét telt el azóta hogy bekerültem a floorball csapatba.

Blairrel jóba lettünk, és tudom hogy ő is érez valamit irántam.

Most éppen vége a 7.óránknak, úgyhogy megyek floorball edzésre.

Éppen a tornacsarnok bejáratát léptem át, mikor Blair az egyik végzőssel csókolózott.

A düh és a szomorúság, össze vissza keveredett bennem.
Be mentem az öltözőbe, majd leborultam egy padra.

Nem hiszem el. És én tényleg azt hittem hogy már közel járok hozzá.
Hát úgy tűnik nem így volt.

×××

-Jól van lányok! Gyertek be mindjárt gyakorolunk egy kicsit utána, játszunk!
-Én nem érzem jól magam Mrs. Hill. - mondtam. Nem akartam itt lenni, mert Ő is itt van.
-Oké Victoria. Menj haza de ha beteg vagy iskolába se gyere.
-Rendben, viszlát!

Amikor már a buszmegállóban vártam, elkapott a sírás. Miért csinálta ezt az egészet? Istenem, ez a lány csupa rejtély.

×××

-Fel írok egy kicsit erősebb gyógyszert, a tüneteid még nem tudom hogy bipoláris zavarra, illetve major depresszióra utalnak.
-Egyik se valami jó. - gondoltam
-Jövő héten gyere vissza Victoria. -mondta Mr. Lawrence
-Rendben Mr. Lawrence. - mondtam.
A kezembe nyomott egy receptet amit a gyógyszertárban kiválthatok.
Egy nap egyet kell be venni ezekből a szürke kis szarokból. Hmm.

×××

Nagyon szomorú lettem mikor haza értem. De tényleg. Olyan érzésem volt mintha egy lyuk lenne a mellkasomba. Eszembe jutott Blair.
Naponta kettőt lehet maximum bevenni, mivel este van ezért beveszek egyet.
Körülbelül két perc telt el, de a gyógyszer már hatni kezdett.

Nem éreztem semmit. Nem éreztem már a fájdalmat. Nem éreztem már a lyukat a mellkasomon.

Lassan lecsukódtak a szemeim, és elnyomott az álom.