Cortez szemszöge 👀 - FÉLBEHAGYVA -

November 5. - 6.

- De Pete teljesen jól érzi magát ott, és mennyire jó merengős számokat tudna írni ott az ablakban. - álmodozott, én pedig azon gondolkodtam, hogy reggel ha azt mondják nekem, hogy délután Virággal fogok veszekedni egy Pete Wentz figura miatt, biztos, hogy kiröhögöm. 

- Te most hülyéskedsz ugye? Ez nem valami elcseszett mese, hogy majd életre kel, és majd boldogan éli le az életét, pont a mi álomházunk ablakában. 

- Juj, akkor biztos, hogy megkérné a kezem és boldogan élnénk, még meg nem halunk. - álmodozott, én pedig azt vártam, mikor röhögni el magát, hogy bocs csak vicceltem. De ez nem történt meg, szóval tudtam, hogy erősítés kell. De nagyon gyorsan!

- Van egy ötletem. Vigyük el ezt a házat Reniékhez, mert Ricsi is ott van és muszáj, hogy ezt lássa. Ők megmondják, mi legyen. Oké? - vetettem fel egy megoldást, ami nekem még kedvezhet is. Virág azonnal bólintott, hiszen ő is hitt a sikerében. Így úgy ahogy van megfogtuk a házat, és elindultunk a döntőbírók felé.

Ahogy odaértünk Reniékhez, az anyukája már fel is engedett minket a két osztálytársunkhoz, hogy végre vége legyen ennek a vitának. A házat persze nem rángattuk fel, az kéne még, hogy a két művészünk valamit csináljon vele. 

- Most komolyan! Valaki mondja meg neki, hogy nem állhat Pete Wentz az ablakban, vagy tényleg kettészedem a házat, és majd úgy osztályozzák! - léptem be a szobába, ahol épp Reni és Ricsi ügyködött. Nem értem rá megcsodálni az ő alkotásukat, mert képes lettem volna engedni, csak mert éppen fulladásig röhögök. 

- Virág, muszáj, hogy ott legyen? - kérdezte Reni, bár kissé értelmetlennek találtam ezt a kérdést. Ha nem lenne szerinte muszáj, most nem lennénk itt. Virág természeten bólintott.

- Lent hagytuk, megnézitek? - kérdezte, mire mindketten bólintottak, és  megindultunk lefelé. Arra viszont nem számítottunk, hogy ha meglátják, akkor megnémulnak. Pedig ez lett a vége. Kissé kiakadtak, mert gondolom nekik nem ez lett volna a legnagyobb problémájuk.

- Hű - közölte Reni, és ez volt az össz, amit ki bírtak bökni egy ideig. Majd amikor megcsodálták a házat Reni ismét megszólalt. 

- Most tényleg az a bajod, hogy valaki áll az ablakban? - bökte oda nekem a kérdést.

- Persze! Nem való az álomházba! Vagyis nem az enyémbe! - feleltem 

- Akkor nézzétek meg a miénket! - panaszolta Ricsi, és visszamentünk a szobába.

Na jó, azt tudtam, hogy egyik sem valami nagy művész. De összerakták a tudásokat, és alkottak egy akkora "csodát", amin mi Virággal biztos, hogy 8 percig röhögtünk.  Szerencsétlenek ők csak minket néztek, de nem tudtak, mit csinálni, mi pedig teljesen kidőltünk. Miután nagyjából megnyugodtunk megpróbáltunk segíteni nekik. 

- Hogy lehettek ennyire bénák? - kérdeztem, miután a tetőt méregettük a szemünkkel, mert sehogy sem állt jól. Kétségtelen, hogy az egyik fele nagyobb lett, mint a másik, és hát így ragasztani sem lehetett.

- Nem, dehogy - mosolygott Virág, majd az álomház körül járkált. - Vágni kéne belőle. 

- Gondolod? - nézett rá Reni, és már a szemében láttam, hogy teljesen feladta az egész helyzetet.

- Aha, de várj segítek - szólt Virág, aztán letérdelt a makett mellé, és elkezdte helyrehozni azt. Kis idő után én is mentem segíteni. 

Nem mondom azt, hogy büszkén mutogatnám mindenkinek, de mi megpróbáltuk. 7 órakor már állt a ház, és ez a lényeg, erre már megkaphatják a kettest.