Cortez szemszöge 👀 - FÉLBEHAGYVA -

Október 9. - Október 10.

Október 9., csütörtök

Ma már csak Virág és Gábor hiányzott, így Reni ma is egyedül érkezett az iskolába... 

Ha csütörtök, akkor rajz... Ma is voltak szép pillanatok e "nagyon" fontos óra miatt. De kezdem az elején.

Vladár kiadta a feladatot "álom"/"rémálom" témakörben. Én rögtön tudtam mit fogok rajzolni, ezért gyors neki is álltam. Szűk sikátor fölé tornyosuló felhőkarcolók voltak az elképzelésem részei, amik befelé dőlnek, így az utca még szűkebbnek tűnik, az épület milliónyi ablaka pedig olyan, mintha szemek lennének. Csak három színt használtam: fekete, kék, sárga. 

Óra előtt pár perccel Kinga összeszedte a lapokat, és kezdődött az elemzés. Az enyém Vladár szerint olyan jó lett, hogy muszáj valamilyen rajzpályázatra elküldeni. Engem annyira nem érdekelt, tőlem ajándékba is adhatja valakinek, én csak tovább firkálgattam a füzetbe. Csak egy embernél emeltem fel a fejem. 

- Renáta, elmondanád miért nincs a lapodon semmi? - förmedt a tanár az előttem ülő lányra.

- Tanár úr, én nem emlékszem az álmaimra. - mondta egyszerűen, ami miatt én félmosolyra húztam a számat. Sajnos a következő momentum már nem volt ilyen vicces.

- Gúnyt űzöl a feladatból? - mérgesedett be azonnal Vladár.

– Dehogy! Én tényleg ennyire emlékszem az álmaimból. Semmire – érvelt azonnal.

– Szólok az osztályfőnöködnek, hogy megtagadtad a feladatot! Ez pedig itt egyes! - mondta ki a halálos ítéletet. Én erre már nem tudtam mit mondani... Csak annyit, hogy Vladár túlságosan komolyan veszi a tárgyát. Szerencsére azért nap végén kiderül, hogy újrarajzolhatja otthon.

Ha csütörtök, akkor nemcsak rajz, hanem korrepetálás Renivel. Ma már voltam olyan okos, és hoztam füzetet. Mondjuk azt sem tudom, honnan szereztem de ok...

 Ahogy odaértem a lány köszöntött, majd be is engedett. Ma Molière: Tartuffe c. művét kellett elemeznem, addig ameddig Reni angol házit csinált. Már egy ideje csöndben voltunk, amikor leesett valami.

- Nincs is holnap angolunk!

- Tudom, jövő héten lesz.

- Miért csinálsz csütörtökön jövő hétre házit?

- Mert nagyon nem megy az angol, és gyakorolnom kell. - felelte egyszerűen. Tök fura, hogy még mi fiúk simán elcsórjuk a házit, vagy valami jól megy (mint nekem az angol), mások vért izzadnak.

- Érdekes - mondtam és már vissza is fordultam a könyvhöz. Ez tök fura dolog.

Miután elolvastam, elkezdtük volna elemezni, de egy vicces megjegyzésem után, inkább segítettem neki. Igaza volt, totál béna angolból, persze ezt így nem akartam kimondani neki. Végül az én korrepetálásomból, lett az ő korrepetálása. :D 

Nyolckor indultam volna, de pont akkor ért haza Reni apukája. Kérdezett az irodalomról, aztán rákérdezett a deszkázásra, ami után tökéletes alkalomnak éreztem, hogy meghívjam Reniéket a deszkaversenyre.

Örültem a lehetőségnek (főleg, így hogy igent mondott), és mentem is haza. 

Amint hazaértem, hívtam is Ricsit.

- Na, haver, örülhetsz, meghívtam Renit. 

- Ezaz C., végre! - mondta

- Jó, azért ennyire nem kell alábecsülni! - mondtam ki félig nevetve.

- De ha ilyen végtelenül béna vagy! - röhögött ki.

Ezután még beszéltünk egy kicsit, majd miután leraktuk, benyomtam a tv-t, és a csatornák között szörfölve keresgéltem valami műsor után. 

Október 10., péntek

A mai nap egy tipikus Kingás nap volt. Ami azt jelenti, hogy Kinga mindenkivel ordibált ma. És miért? Mert egy napon lesz a gördeszkaverseny és az ő díjugratója, ezért "kicsit" ideges volt. Minket is megtalált a reggel.

- Istenem, hogy azt a gördeszkaversenyt nem lehetett volna másik időpontra szervezni. És miért fontosabb mindenkinek ez, ahol csak gurulnak össze vissza, mint az én díjugrató versenyem? Sportanalfabéták. - fújtatott már kora reggel. Mi ezt már megszoktuk Kingától, nem különösebben foglalkoztunk vele.

A nap további részében nem történt semmi érdekes, végigültünk minden órát.

- Hé C., nincs kedved eljönni a srácokkal a Mekibe? Aztán deszkázhatnánk is. - jött oda hozzám Ricsi órák után. Mivel én jó ötletnek tartottam így azonnal benne voltam, és már indultunk is a Dave és Zsolti társaságában a Mekibe.

Ott Dave csak egy közepes krumplit kért mondván most nem igazán éhes, Zsolti pedig felvásárolta a fél éttermet. Hagy' ne soroljam fel mi mindent kért. Ricsi és én ugyanazt kértük Big Mac és közepes krumpli.

Miután mindent megettünk még megvártuk Zsoltit és el is indultunk a deszkaparkba. Szerencsére nem volt messze a Mekitől.

Nagyon szeretek idejárni. Itt mindig kicsit lenyugodok. Nagyon jó érzés volt most is deszkázni egy kicsit.

Ricsi még a deszkaparkba mondott valamit amit majd feltétlenül csekkoljak, így mikor hazaértem be is ültem a gép elé. Automatikusan bejelentkezett a msn, és miközben megnéztem azt, amit szerettem volna bevillant egy ablak. Reni volt az.

Reni üzenete: Szia.
Cortez üzenete: Szia.
Reni üzenete: Bocs, holnap mégsem tudunk elmenni a
versenyre, Kingának sokkal előbb megígértük, és
bunkóság lett volna visszamondani. Tényleg nagyon
sajnálom, és sok sikert nektek, meg ilyesmi.
Cortez üzenete: Oké

Majd kijelentkeztem. Nem tudtam mit mondani. Nem tagadom, eléggé csalódott voltam. Mindegy, most nem erre kell koncentrálnom. Ezért hát kinyomtam a gépet, elmentem fürdeni, majd gyors megettem a vacsorát, és már feküdtem is le az ágyba és válogattam a tv csatornái között.

Jó estét mindenkinek!
Fhuu... Hát ezer éve nem írtam már semmit, és ez is egy eléggé gyengécske rész lett, de nem számít.
Remélem, azért örültök ennek is! Minél hamarabb hozom majd a következő részt, ami reményeim szerint már hosszabb lesz.
Nem fogok szabadkozni hogy ezért meg azért nem volt rész, mert szerintem annak semmi értelme.
Találkozunk a következő részben!
Puszi! 😘💕