Cortez szemszöge 👀 - FÉLBEHAGYVA -

Október 15. - Október 17.

Október 15., szerda

Egy héttel az őszi szünet előtt.

Bár nem régóta járok ide, az azért várható volt, hogy mindenki meg fog őrülni a szünet miatt. 

Reggel mikor megérkeztem, már a többiek sem álltak a lépcsőnél. Elérkeztek a szeles időszakok, nem fogunk feleslegesen szétfagyni. 

A suliba befelé menet már kiszúrtam, hogy elkezdődött a Vladár által annyira hirdetett rajzhét. Halloween és '56 témában voltak képek kirakva az egész iskola területére. Vladár az előző hetekben engem is felkeresett, hogy rajzoljak neki valamit erre a hétre, de őszintén, kinek van kedve ilyenhez? 

Erre a kérdésre a választ gyorsan megkaptam, ugyanis a képeket nézegetve rájöttem, hogy Virágnak igenis volt kedve ehhez, ugyanis 7 képe is ki lett állítva. Elég ügyes a csaj, nem csoda, hogy Vladár ennyire körbesztárolja.

A napban más érdekes nem igazán történt. Egész nap csak szaladgáló színjátszósokat láthattunk, akik készültek a jövő heti ünnepségre. Mivel a próbákat a tesiteremben tartották, mi a fiúkkal kimehettünk focizni. 

A nagy játékban azért észrevettem, hogy az óra kezdete után 15 perccel Reniék megjelentek az árkádok alatt, és a focizásunkat figyelték. Gondolom, ez azért van, mert mások elfoglalták a tesitermet.

Mondjuk elég érdekes meccs lett belőle, ugyanis volt egy fölös ember, aki semmit nem bírt megcsinálni a szájaláson kívül. 
Naná, hogy Neményiről van szó. 

– Arnold, mi lenne, ha visszarúgnád? Ez nem annyira megerőltető! – tette fel a teljesen jogos kérdést Dave, aki rohant az éppen elguruló labda után. 

– Minek rúgjam vissza? Ha valakinek kell, úgyis utánamegy – közölte teljesen nyugodt arccal Neményi, és tovább is adva a világra, ácsorgott a fának dőlve. Kíváncsi leszek akkor is ilyen nyugodt lesz-e, amikor majd végre felképelhetem. Egyenlőre csak magamnak ártanék ezzel.

Az óra és a meccs további részében sem csinált semmit. Jacques legalább próbálkozott, és ennek egy gól lett az eredménye. A többi fiút igazából annyira nem érdekelte ez az egész foci dolog, négyünket foglalkoztatta legjobban a játék.

- Emó, rúgd vissza! - kiáltott hirtelen Ricsi az árkád alá, ahova éppen kigurult a labda.

- Oké - ugrándozott Virág, aki nagyon örült annak, hogy szerepet kapott, ezért gyorsan visszadobta.

- Rúgd! Tudod mit jelent ez? - vette le mellel a labdát Ricsi, és fejrázva, de koncentrált tovább a mérkőzésre.

Alig ment tovább a meccs, a Zsolti rúgása következett, aki a labdát beleküldte a karomba. Eléggé fájt, de amikor Amerikában a haverjaimmal fociztam, erősebb rúgásokat is el kellett viselnem.

- Hé, minden oké? - jött oda hozzám Zsolti.

- Aha - válaszolt röhögve, miközben a kezemet kémleltem. - Csak széttört az órám! - csatoltam le a kezemről, miközben körbenéztem.

- Bocs, tényleg - kért bocsánatot Zsolti, én pedig elkezdtem az árkádok alatt álló lányok felé futni. 

- Maradtok óra végéig? - kérdeztem Renitől és Virágtól.

- Nem hiszem, mert hűvös van. - válaszolta Reni, és azért látszódott, hogy szegény tényleg kezd fázni.

- Mindegy, ezt odaadom, mert ha leteszem, biztos itt felejtem - bíztam rá a törött órámat, miután felmértem két dolgot. Az egyik, hogy tényleg nem kéne elhagyni az órámat, a másik, hogy ez milyen jó alkalom lehet még a későbbikben. - Nincs egy órátok kölcsön? Kicsengetés előtt tíz perccel abbahagyhatjuk. - folytattam a beszélgetést. Igazából más óráján is meg lehetett volna nézni az időt, de ez is egy jó alkalomnak bizonyulhat.