Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

17.

JiMin POV:

-Basszus!-sóhajtok fel-Unatkozok!

-Játszunk valamit?-fordul felém Kook

-Aham. Csak egy perc.-ugrok fel

A konyhába megyek,ahol meglátok egy síró TaeHyungot. Odasietek hozzá és megsimogatom a hátát,mire rám emeli a tekintetét.

-Mi a baj,Hyung?-kérdezem aggódva

-Fe-felhívtam Yo-YoonGit....De nem vette fe-fel!M-mi van ha baja e-esett?

-Ugyan,biztosan semmi baja sincs. Tudod mit?Játszol velünk?

-M-mit?-néz rám

-Nem tudom,hogy Kookie mit akar.-vonom meg a vállaimat-Na,gyere.-fogom meg a kezét

Bólintott és kijött velem. Megkérdeztem JungKook-ot és azt mondta,hogy nincs ellenére,ha Hyung is játszik. Felelsz vagy merszeztünk. Olyan feladatok voltak,mint például:menjek ki és kiabáljak ki valamit. Vagy,hogy Hyung rajzolja le az első tárgyat,amit meglát. Kook pedig nekiállt táncolni. Ezekhez hasonlók voltak. És nagyon jól éreztük magunkat.

-JiMin,felelsz vagy mersz?-néz rám kihívóan JungKook

-Hmm....Merek!

-Akkor....-itt kopogtak,majd egy káromkodás hallatszott

-Nyitom!-pattant fel Tae-Csak folytassátok.-int nekünk

Mi bólintottunk és kíváncsian fordultam Jeon felé,aki mosolyogva kezdett bele a mondandójába.

-Készen állsz a feladatra?-kérdezi sejtelmesen

-Igen.-húzom ki magamat

-Akkor,csókolj meg.-mondja még mindig mosolyogva

-Hogy?

-Mertél. Muszáj megtenned.-érvel

Igaza van. Sóhajtok egyet és felé húzódok. A szemeibe nézek és lassan közelítek. Most komolyan meg kell csókolnom a legjobb barátomat?Már vártam,hogy elnevesse magát és beleborzol a hajamba....De semmi ilyesmi nem történt. Ugyan is fogta magát és ő maga szüntette meg a távolságot köztünk.

-Mi a....?-hallom meg Tae hangját

Gyorsan elválok Kook-tól és egy ideges NamJoon,meg egy ijedt TaeHyung állt előttünk. Nam meg mitől olyan ideges?

-Oh,hello NamJoon.-int mosolyogva a haverom

-Te kis....!

NamJoon nekiugrott volna,ha Tae nem állítja le. Mi a fene?Mi baja van?

Felfutott az emeletre én meg utána rohantam. Tudni akarom mi a baja. Végül az én szobámban állt meg.

-NamJoon,mi bajod van?-kérdezem tőle

-Megcsókolt téged az a féreg!

-Egy:én voltam aki megcsókolta!Kettő:NE merd leférgezni a haveromat!-mondom dühösen,mire Ő csak tátogott-Jó lenne,ha előbb kérdeznél,mielőtt ítélkezel!-megyek ki

Mi a franc van vele?Miért utálja ennyire Jungkook-ot?Áh,én ezt nem értem. Nagy dühöngésemben eszembe jutott valami,ami miatt visszanyitottam. Rám kapta a fejét és szomorúan nézett rám.

-Igen?

-Tudod,ez az én szobám,szóval létszi.-utalok arra,hogy ki kéne mennie

Nehogy már nekem kelljen kimenni a saját szobámból!Sóhajtott egyet és felállt az ágyamról. Elment mellettem és én becsaptam rá mérgesen az ajtót,majd csak leültem az ágyamra és arcomat kezeimbe temettem. Mi a fene van velem?Nem vagyok mérges NamJoon-ra. Inkább magamra....Miért?Mert felemeltem a hangomat vele szemben?

Valaki benyitott és leült mellém az ágyra. Felnéztem és abban a pillanatban éreztem a puha ajkakat az enyéimen. Kicsit meglepődtem,így nem viszonoztam egyből. De amint magamhoz tértem azonnal visszacsókoltam. Ez ismerős. Ez....JungKook?

-JiMin....-válik el tőlem-Szeretnék kérdezni valamit.

-Igen?-nyelek egyet

-Figyelj,én tudom,hogy most zavaros minden....De ez durva volt. Én sosem beszélnék így veled. Én figyelnék rád,mint eddig....Szóval a kérdésem a következő lenne....-itt nagy levegőt vett és mélyen a szemembe nézett-Park JiMin....Járnál velem?