gyere vissza - y.m

hetedik kazetta

- 2017. június 29. csütörtök. - monoton hangon búgott a kamerába, mintha diktálta volna a dátumot. - Jimin.. - hangja szempillantások alatt reszketővé vált, ami egyből jéggé dermesztette a levegőt. - Ma itt volt Byungwoo és a bandája. - mintha egy életbevágóan fontos dolgot akart volna ezzel közölni - végülis neki az volt. - Megvárták, míg a szüleim kiállnak az autóval és munkába hajtanak. - hangja csordultig megtelt gyűlölettel. - Utána az ablakom alá álltak. - tartott egy kis szünetet, mivel érezte, ha egyszerre mondja ki a mondandóját, akkor minden szó után káromkodna. - És bekiabáltak a szobámba. Mindent hallottam, mert az ablakom nyitva volt. - ajkait összepréselte, félt, hogy újra visszatérnek a dühkitörései. - Olcsó kurvának hívtak téged. - mély lélegzetet vett. - Azt mondták, hogy azért szöktél el, mert egy szardarab vagyok. - ökölbe szorította kezét. Ideges volt. - Azt is hozzáfűzték, hogy biztosak abban, hogy mostanra egy sikátorban lehetsz, és éppen a szétbaszott feneked fájlalod. - próbálta nem idézni a szavakat, de mérges volt mindenre, ami a környezetébe került, ezért gondolkodás nélkül ontotta magából azokat. - Utána engem is szidtak, de az nem érdekelt. Nem reagáltam semmit, csak a padlón összerogyva bőgtem, mint egy csecsemő. Miután idegesek lettek az ignorálásomtól, elkezdték az utcáról szerzett kavicsokkal dobálni az ablakom. Nem akartam becsukni, mert akkor betört volna, és hetekig ez lett volna a téma itthon. Némán szipogva vártam, hogy megunják és elmenjenek innen. - kimondott szavait hallva szemei kipattantak, teste megfeszült. - Sajnálom Jimin. Sajnálom, hogy nem tudtam megvédeni a becsületed. Ha a becsületed sem tudom, akkor téged hogyan tudnálak? - óvatosan gördültek le arcáról a könnycseppek, amiket nem tudott visszafojtani. - Ne haragudj rám, amiért nem tudtam ellenkezni, és hagytam, hogy bántsanak téged. Te nem ezt érdemled. - zavartan csipkedte a párna huzatát. - Hosszú percek után feladták és elmentek innen. Utána kellett fél óra, míg feltápászkodtam a padlóról, és rendbetettem a szobám. A kavicsokat összeszedtem és kivittem őket az utcára. - törölgette a szemét, teste előre-hátra billegett. - Szörnyű ember vagyok. Bárcsak visszamehetnék az időben és bemoshatnék azoknak a barmoknak. - a rászáradt vért kapargatta halántékáról, amit kavics ért. - Minden erőmmel azon vagyok, hogy megtaláljalak. - vágyott Jiminre. Vágyott arra, hogy újra láthassa, újra a hangját hallhassa, vagy az enyhén édeskés illatát érezhesse. Jimin érintéseiért, csókjaiért áhítozott, de legfőképpen Jimin életét, egészségét, és boldogságát kívánta.

<szerk>

Mivel cselekmény alig van, ezért bármikor vége lehet a könyvnek. Szeretnétek még olvasni Yoongi tehetetlen szenvedését, vagy inkább kíváncsiak vagytok a végre és Jimin hogylétére? Ti döntésetek
Hamarosan jelentkezem.

—m