Idióták a kastélyban. Fairy tail nagyon másképp.

Etj: Avagy, az előzmények...

Az egész kb 1 éve kezdődött, egy borús napon amikor egy igen furcsa társaság költözött a város szélén omladozó kastélyba. A kúria időtlen idők óta állt elhagyatottan, s mivel senki sem gondozta egy idő után körbenőtte az erdővé terebélyesedett park, és elkezdett leépülni. Így tehát senki sem akarta megvenni. Ezért is volt hatalmas szenzáció az új lakó és társai. Hogy, hogy történt?

Először egy skarlátvörös hajú, fekete ruhába öltözött nő jelent meg, fekete ernyővel a kezében. Egy kicsit kérdezősködött a városiaktól a helyet illetően, majd elindult a kastélyhoz vezető, mára igencsak elvékonyult ösvényen. Megállt mikor, a valaha valószínűleg pompás kapuhoz ért, és ami mára, hasonlóan az egész birtokhoz, sokat vesztett egykori fényéből.

- Hm, igazán pofás.- mormogta magában, mikor meglátta az építményt.

- Khm, elnézést asszonyom, segíthetek valamiben. Kérdezte egy alacsony komornyikruhás férfi.
A nő a hang hatására megpördült a tengelye körül. Most, hogy vörös haja nem lógott a szemébe láthatóvá vált az arca. Vörösesbarna szemeit kihangsúlyozták hosszú, fekete szempillái. Íves szemöldöke, egyenes orra, és vörös ajkai csak még inkább vonzóvá tették.

- Oh, igen!- rendezte arcvonásait a nő- Megtudná mondani, hogy eladó-e ez a ház.

- Igen- volt a válasz.

Tehát így kerültek ide ők. Ezek az őrültek, akiktől lassan élni sem lehetett.

Legalábbis sokan így gondolták. Rukia-val ellentétben. Őt kifejezetten érdekelte a zajos társaság. Ebben az is közre játszott, hogy rajta, a folyton morgós Makuron-on, az enyhén szuicid Kioharu-n és a bunkó stílusú és jeges tekintetű Keijiro-n kívül nem igazán voltak vele egykorú gyerekek a kisvárosban.

Felmerülhet egy kérdés: mégis, hogy van az, hogy egy városban nincsenek fiatalok? A válasz egyszerű: a település haldoklott. A népesség nagy részét öregek tették ki, a fiatalok ahogy tehették elköltöztek, mert a városban nem volt munkalehetőség. Itt csak általános iskola volt. Gimnázium csak a 40 kilométerrel arrébb elhelyezkedő iparvárosban Toshi-ban működött. Ami azt jelentette, hogy aki itt élt, Magnoliában, annak bent kelletett laknia a gimi kollégiumában.

Így volt ez Rukia-val és a másik hárommal is.

Mind a négyen ismerték egymást mint a tenyerüket, ennek ellenére, hogy ha tehették egymáshoz se szóltak.

A két fiú Kioharu és Keijiro a következő személyiségjegyeket hordta magán:

Kioharu, az átlagnál kicsit magasabb, szőke, göndörhajú fiú volt. Egyenes orrán szemüveg pihent. Vékony ajkát keresztezte egy kicsi mára alig látszó heg. Mint már említettem enyhén szuicid, de amúgy rendes srác volt. Szívesen segített akárkinek, csak a három ismerősének nem.

Keijiro, átlag-magas, fekete egyenes szálú hajjal rendelkező fiú volt jégkék szemekkel. Enyhén pisze orra mellett egy pici anyajegy virított. Szája folyton gúnyos mosolyra húzódott akárhányszor felhúzta magát valamin. Mint fent említettem egy bunkó paraszt. Hobbiból gengszterkedett és zsarnokoskodott midenkin aki gyengébb nála. Persze ha akart, kedves is tudott lenni.

Na, de térjünk át a két lányra.

Makuron hosszú fekete haja, a végén sötétkékre volt festve. Szeme Keijiro-éhoz hasonlóan jégkék volt, de egy kis szürke is került bele. Enyhén pisze mégis inkább egyenes orra, és rózsaszín kissé telt ajkai voltak. Ha a jellemét néztük azt a következtetést vonhattuk le, hogy magábaforduló és hideg. Bár valójában ennél sokkal több lakozott benne.

Rukia haja sötétszőkén lógott le egészen a derekáig. Szeme a zöld és az ezüst egy kevert árnyalatában bámult a világba. Orra kifejezetten piszének volt mondható. Ajkai halványvörösek voltak. Általában vidáman és kissé irritálóan viselkedett. Ha fáradt volt könnyen felhúzta magát minden apróságon, és nehezen lehetett lenyugtatni. Ő volt az egyetlen akit látszólag nem viseltek meg a történtek. Látszólag...

Nem utolsó sorban mind utálták a politikát, ami miatt elválasztották őket egymástól.

Kiskorukban mindig együtt játszottak, mivel egy utcában éltek, és a szüleik is jó kapcsolatban álltak egymással lassan 30 éve.

Azonban egy nem várt esemény mindent felborított.

Azon a vasárnapon a szülők Kioharuéknál gyűltek össze. A négy gyerek a kertben játszott, amikor bentről kiabálás hallatszott.

- Nem hiszem el, hogy lehet itt mindenki ennyire szűk látókörű?- Hallották Rukia apját.

- A liberálisok igenis hülyék!- ordított vissza, Kioharu édesanyja.

- Ez a kijelentés is csak a szűk látásotokat bizonyítja.- hallatszott Rukia anyjának a hangja.

- Emberek nem kellene ezen veszekedni!- próbálta csitítani őket Keijiro apja.

- Igen ez nem old meg semmit!- értett egyet férjével Keijiro édesanyja is.

- Ti csak fogjátok be!-hallatszott egyszerre hat helyről.

- Így nem lehet beszélgetni! Mi megyünk haza.- kiáltott fel Makuron apja.- Menjünk haza, drágám.

- Szerintem is.- válaszolt a megszólított.

Ajtócsapódás hallatszott, majd megjelentek Maku szülei az ajtóban, karon ragadták a megszeppent kislányt, és kiviharzottak a kertből.

- Mi is megyünk!-határozták el magukat Keijiro szülei.

Kisiettek a kertbe majd felkapták a semmit nem értő Kei-t és elrohantak. Ruka elsírta magát és belekapaszkodott Kio-ba aki elkezdte nyugtatni, bár ő is kezdett kétségbe esni. Pont az ő szüleik vesztek össze legjobban pedig ők álltak legközelebb egymáshoz. Tudniillik unokatestvérek voltak.

Ekkor kirohantak Rukia szülei is és elrángatták magukkal haza.

Így váltak el egymástól. Ők négyen.
A szüleik sosem békültek ki. Ennek oka az volt, hogy az eset után két héttel kitört a polgárháború. Akkor még csak két fél volt. Aztán a háború végeztével, a győztes oldal is szétesett. Az érdekeik, többé nem egyeztek. És így elszakadt egymástól, négy, a sors által egybekötött élet.

A történet róluk szól a Fairy Tail szereplőiről, és arról, hogy hogyan találnak újra egymásra.