Nyár veled [Befejezett]

Harmadik

-Fiúk, sorba kell állni a kajáért.-világosított fel minket Shownu.

-Nehehe... Messze van...-nyavajgott Jooheon.

Mikor már mindenki felkelt, és indultunk volna a vacsoránkért, megszólalt a hangos bemomdó.

-Mindenki üljön vissza a helyére.-mondta a táborvezető, mire mi egy emberként sóhajtottunk fel kicsit mérgesen.

-Egy táborozó csak most érkezett meg, aki a hatos házban fog lakni. Tegyék fel a kezüket, hogy hol vannak.-fejezte be, mire mi mindannyian feltettünk a kezünket.

Egy komolynak tűnő, velem egyidősnek kinéző fiú battyogott oda hozzánk, aztán leült Kihyun és Jooheon közé.

-Sziaa! Minhyuk vagyok.-köszönt mosolyogva Min.

A fiú csak biccentetett egyet felé.

-Sziasztok. Én Changkyun.-mondta egy kicsit unottan.

-Menjünk enni.-szólalt meg Chanyeol, aztán újra feltápászkodtunk, és sorba álltunk a vacsiért.

-Mi a kaja?-kiabált előre fennhangon Wonho.

-Sushi~.-ordította vissza Minhyuk.

Azt hiszem, már most mi vagyunk a leghangosabbak.

-Ezaz!-szólalt meg Kihyun.

Sorban mindenki vett egy tányért, aztán visszaültünk az asztalhoz.

-Hmm ez fihnomh!-mondta teli szájjal Jooheon.

-Nekem nem izlik.-turkált bele az ételbe Chanyeol, és az arckifejezése tükrözte a kaja ízét.
Én is megkóstoltam, szerintem finom.

Minhyuk már megette az egészet.

Nagyon éhes lehetett.

-Odaadod a kajád?-kérdezte hangosan Jooheon az asztal másik végén ülő Chanyeol-tól, aki válasz nélkül odacsúsztatta az ételt neki.

De a tányér nem állt meg Jooheon előtt, azzal a lendülettel a földre esett.

A nagy csörömpölésre mindenki az asztalunk felé nézett, és egyszerre nevettünk fel.

Amikor már kellőképpen kiröhögtük őket, Chanyeol elkezdett ordibálni.

-Bazd meg! Miért nem tudtad megfogni te bénaság!-ordította torka szakadtából.

-Azt hittem, hogy rendesen adod oda, nem idegurítod mint egy fogyatékos!-vágott vissza Jooheon, miután ők hangosan, üvöltözve vitáztak, Minhyuk csak röhögött, Kihyun próbálta békíteni őket, Shownu csak a fejét fogta és elég idegesnek tűnt, Changkyun evett tovább.

Én meg csak hallgattam a veszekedést, és egyszer csak egy tenyeret éreztem meg a combomon.

Ránéztem a mellettem ülőre, aki perverz mosollyal az arcán méregetett.

-Wonho, bassza meg, te nem érted hogy ne fogdozzál?-ordítottam rá, és persze pont ekkor halkultak lejjebb, így az én kijelentésem is jól hallatszott.

Wonho kicsit talán elszégyellte magát, már ha ő tud olyat, és levette a kezét rólam.

-Csönd legyen!-hallottuk meg a hangosbemondóból, mire mindenki elhallgatott.

-A hatos házban lakók azonnal hagyják el az éttermet, és menjenek a szállásukra.-mondta a táborvezető idegesen, mire mi felálltunk.

Alig bírtuk ki, hogy ne röhögjük el magunkat, ami végül sikerült.