Nyár veled [Befejezett]

Első

-HyungWon! Induljunk.-kiabált fel anya, a hangjában némi izgatottságot véltem felfedezni.

Én csak unottan lebaktattam a bőrödömmel együtt. Hogy hová is indulunk? Oda, ahova nekem eszem ágába sincs menni. Egész nyáron egy táborban leszek, tele emberekkel.

Ennél rosszabbat nem is tudok elképzelni. Pedig már reménykedtem, hogy egész nyáron nem kell beszélnem senkivel, és foglalkozhatok csak a zenével.

De ez nem így lesz.

Annyiban nem változott a tervem, hogy a zene marad, csak nem egyedül, hanem másokkal együtt.

Hurrá!😒

-Csak ennyi cuccod van?-méregetett anyám, mire én csak megrántottam a vállam.

Annyira nem érdekel, csak a telóm, a töltőm, a zenelejátszóm és a fülesem legyen meg. Azokat pedig eltettem a táskámba, úgyhogy baj már nem lehet.

-Akkor menjünk.-mosolygott rám, aztán kiindult a kocsihoz.

Kivonszoltam magam odáig, bevágódtam az autóba, majd el is indultunk.

-Most kérlek ne hallgass zenét.-mondta anya miközben az utat figyelte.

Gondolom valamit akar mondani.

-Tudod, hogy azért küldelek el oda, hogy végre barátokat szerezz.

-De nekem nem kellenek.-vágtam rá, mire egy csúnya nézést kaptam valaszul.

-Igen is, kellenek barátok.-nézett vissza az útra, aztán folytatta.-Eleve egy emberrel közös szobád lesz.-mondta tök nyugodtan, mire én majdnem szívrohamot kaptam.

Mi a jó Isten az, hogy valakivel közös szobám lesz?

Én nem akarom senkinek sem a képét nézni majdnem több mint két hónapon keresztül.

-Aishh... Muszáj?-nyavalyogtam, mire anya csak bólintott.

-Örülj neki, legaláb megismersz végre valakit.-lelkesedett anyu, én meg csak unottan bámultam ki az ablakon.

Anya már nem mondott semmit, úgyhogy elővettem a fülhallgatómat a zenelejátszóval együtt, és elkezdtem zenét hallgatni.

Az agyam teljesen kikapcsolt, és csak a hangokra koncentrált.

-Ideértünk!-hallottam meg anyám hangját.

Elpakoltam amiket elővettem, aztán kiszálltam a kocsiból.

A bőröndömet magam után húzva indultam el. Anya egyből tudta, hogy merre kell menni, amin eléggé csodálkoztam.

Amúgy elég szép ez a hely. Több ház van, mindegyik el van látva egy számmal. De elég nagynak tűnik, úgyhogy szerintem nem csak ketten leszünk egy házban. Van még két nagyobb épület, de kívülről nézve nem tudom megmondani, hogy mik. Itt-ott fák is vannak, meg egy-két pad is. Az épületekkel szemben pedig van egy hatalmas medence.

-Itt vagyunk. 6-os ház, és bent pedig a felsőemeleti 3-as szoba.-mutatott az egyik házra, aztán szomorkásan a szembe nézett.

-Hiányozni fogsz.-ölelt át. Én suttogtam valami 'nekem is' félét, aztán elindultam a ház felé.

Amint beléptem, teljesen meglepődtem, ugyanis nagyon de nagyon szép volt a ház. Rögtön a hatalmas nappalira telerődött a tekintetem, ahol volt két kanapé, és egy kis asztal. Utána a konyhába is benéztem, ami igazán modern berendezéssel rendelkezett. Láttam, hogy van még két ajtó, gondolom szobák. Mivel az én szobám az emeleten van, így elindultam fel a lépcsőn, magam után vonszolva a csomagjaim. Benyitottam a hármas számú szobába. Wow. Nagyon igényesen van berendezve. Két ágy a szoba két szemben lévő falánál, egy-egy éjjeliszekrénnyel. Egy ruhás szekrény, és még egy ajtó, ami gondolom fürdő lehet.