Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Egyszer minden véget ér...

- Na jó de, istenem, hogy lehet ilyen szerencséje a fiamnak?

- A fiadnak? Nekünk drágám-  karolta át Manny Karen vállát. Ezt hallva könnyek szöktek a szemembe így csak oda szaladtam és megöleltem őket.

- Szeretlek titeket.

- Mi is téged drágám - nézett rám mosolyogva Karen.

- Szerintem menjünk le, és Cassie, lassan neked is jönni kellene mielőtt Shawn felrobban - mondta Lia mire bólintottam. Hárman útnak indultak de anya még ott maradt.

- Jó feleség leszek? Menni fog ez nekem?

- Életem, Shawn neked az igazi, ti ketten annyi akadályon jutottatok már át, annyi akadályt győztetek le, nagyon meglepődnék ha elszúrnád. Szerintem nagyon boldogok lesztek együtt. 

- Apa nem jött el, ugye?

- Nem láttam még őt, írtam neki és hívtam is, de nem válaszolt. Nemet sem mondott.

- Én megpróbáltam, remélve, hogy helyre hozhatjuk a kapcsolatunkat, de azt hiszem ő nem akarja, így nem tudok mit tenni, elfogadom ezt - mondtam miközben magamhoz vettem a csokrot. - Menjünk Anya.

Leérve a földszintre a lányokhoz vettem egy mély levegőt és bólintottam. Anya jelzett Karennek aki jelzett a zenekarnak akik játszani kezdték a dalunkat. Gyönyörű volt hegedűvel és zongorával a Never be alone, újra felrémlett előttem az első találkozásunk. Ahogy a célegyenesbe fordultam megálltam Daniel mellett aki karját tartva mosolygott rám.

- Gyönyörű vagy.

- Kísérj oda életem szerelméhez - mosolyogtam rá.

- Nekem megtiszteltetés - lassan elindultunk én pedig közben néha félre pillantva rámosolyogtam a vendégekre de főleg Shawnt néztem, és próbáltam felvenni vele a szemkontaktust. Ahogy ez sikerült fújt egy nagyot majd letörölte arcát és elnevette magát. Mintha megkönnyebbült volna.  Mikor már csak néhány méter volt hátra  anyára pillantottam aki időközben elfoglalta a helyét és csak bólogatott.

Shawn mellé lépve Daniel elengedett így megtudtam fogni életem szerelmének a kezét. Szemébe nézve elmosolyodtam, éreztem hogy szemeim megtelnek könnyel.

- Annyira gyönyörű vagy.

- Te is igazán jól mutatsz ebben a szmokingban - szorítottam meg picit kezét.

A pap gyönyörű beszédet tartott, csodálatos volt a szertatás. Shawnnal már az elején egyetértettük abban hogy saját fogadalmunk lesz, mi fogjuk megírni magunknak. 

- És most halljuk a fogadalmakat. Cassie, öné a lehetőség.

- Rendben - fordultam Shawn felé - Szeretném ha tudnád, teljesen biztos vagyok abban, hogy életem minden lépése hozzád vezetett és mióta rád leltem, tudom hogy te vagy az akivel leakarom élni az életemet. Fogadom, hogy ahogy eddig is tettem, mindig melletted állok majd, mindig számíthatsz rám, a karjaimra, a szívemre,  a szerelmemre. Nem számít mellettem vagy, vagy mérföldekre tőlem, ami számít, hogy mindig veled leszek azzal, hogy ezt a gyűrűt az ujjadra húzom. Jöhet jó, jöhet rossz, a támaszod leszek. Veled nevetek ha boldog vagy és vígasztallak ha szomorú leszel. Löklek ha arra van szükség és vissza húzlak ha veszélyben vagy. Szeretlek most, szeretlek holnap, szeretlek örökké amíg csak élek és azután.- mosolyogtam rá.

- Hű, oké, én jövök - vett nagy levegőt- Cassie, ígérem neked, hogy társad és támaszod leszek amíg csak élek. Segítek  és támogatlak, óvlak és vigyázok rád. Ápollak ha  beteg vagy és élvezem veled az egészségben töltött napokat.  Mindig úgy döntök, hogy a kettőnk kapcsolata ne sérüljön. Tudom, hogy szerelmünk rengeteg mindent legyűrt már és tudom, hogy hosszú út áll előttünk, de abban is biztos vagyok, hogy ha ketten, kéz a kézben vágunk neki ennek az útnak számunkra nem lesz lehetetlen. Fogadom, hogy az a férfi leszek akire büszkén pillanthatsz fel, az a férfi leszek akit életed végéig szerethetsz, aki boldoggá tesz téged, aki gyermekekkel és egy csodálatos közös élettel ajándékoz meg téged. Szeretlek Cassie, életem végéig szeretni foglak - nézett rám könnyes szemekkel mire éreztem hogy szemeimből kiszabadulnak könnyeim. Végig folytak arcomon és megszólalni sem tudtam, csak bólogattam.