Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Szükségem van rád...

Shawn szemszög....

Miután Cassie elrohant és újra kigyúltak a fények befejeztük a koncertet. Az az apró csók olyan lendületet adott amitől majd kicsattantam, mindent bele adtam bár közben aggódtam, hogy hová tűnhetett Cassie. Remélem csak a közelben van és nem esik baja.

Miután elköszöntem a rajongóktól leszaladtam a színpadról és a gitárt levéve Andrewhoz fordultam.

- Merre van?

- Nem tudjuk. Elrohant. Mire az öltözőhöz értem már nem volt sehol, sem ő sem a holmija. De biztosan a közelben van.

- És ha nem, ha baja esett?

- Dehogy esett, nyugi. Inkább azt mondd el mi történt, nem láttunk semmit aztán hirtelen eltűnt. 

- Megcsókoltam. Mikor elsötétült minden. Megcsókoltam.

- És ő? visszacsókolt?

- Nos inkább csak meglepődött, azt hiszem.  Biztosan kiborult, ismerem őt. Letámadtam és nem lett volna szabad. 

- Akkor menj és keresd meg.

- Mégis merre induljak? Fogalmam sincs.

- Talán egyszerűbb lenne visszamenni a hotelba, szerintem odament és bezárkózott.

- Gondolod?

- Igen, figyelj menj most oda, a buli nem szükségszerű.

- Jól van akkor összeszedem magam és megyek.

- De Shawn, ha megtalálod ne támadd le.

- Nem fogom- bólogattam majd az öltözőmhöz indultam. Levettem a  fülesemet és ledobtam az ingem majd felvettem a pólómat és telefonomat illetve tárcámat magamhoz véve indultam hátra a kijárathoz ahol tudtam, hogy John már várni fog.

A hotelbe érve  a lifthez szaladtam majd a tizedikig meg sem álltam ahol a szobájánál megállva vettem egy nagy levegőt majd kifújtam magam és bekopogtam.  Semmi reakció nem jött így újra kopogtam, majd újra és újra. Legalább öt perce álltam ott mikor kattanás hallatszott. Lassan nyitotta ki az ajtót ami megőrjített már így alig vártam, hogy lássam őt.

- Miért vagy itt?- kérdezte halkan.

- Mert aggódtam érted. Senki nem tudott rólad semmit, és féltem, hogy valami bajod esett. bemehetek?

- Tessék - állt el az ajtóból. Én csak beléptem majd becsuktam az ajtót. Figyeltem ahogy beljebb sétál. Megállt a komódnál és annak támaszkodva lehajtotta fejét.

- Cassie, ami a koncerten történt... Annyira sajnálom, hogy csak úgy letámadtalak. Nem lett volna szabad, egyszerűen csak abban a pillanatban úgy éreztem, hogy meg kell tennem. Annyira hiányoztál és az ahogy együtt énekeltünk, ahogy rám néztél, amit a tekintetedben láttam. Megőrültem és úgy éreztem meg kell tennem. Éreznem kell téged.

- Annyira össze vagyok zavarodva Shawn - nézett fel rám, egyenesen a szemembe.

- Tudom.

- Egyre csak azon jár az agyam hogy miért tetted ezt velem. Én annyira szerettelek, te mégis összetörted a szívem. Megcsaltál, azzal a személlyel akiről tudtad, hogy teljes szívemből gyűlölöm. Akiről tudtad mi a véleményem és ha ez nem lenne elég...Utána többször a szemembe hazudtál. És most mégis azt várod, hogy mindezek után bocsássak meg és bízzak benned - csuklott el a hangja. Próbáltam nem erőszakosan közelíteni hozzá ezért csak megálltam előtte és óvatosan hátra simítottam haját - Azt gondoltam megoldom, eljövök, szembenézek veled és erős leszek de egyszerűen nem bírok úgy rád nézni, hogy nem szakad meg a szívem. Mert minden egyes pillantásnál felrémlik előttem  egy egy általam boldognak vélt pillanat, mikor úgy éreztem minden tökéletes, de rögtön eszembe jut, hogy ez neked még sem volt elég. Én nem voltam elég, a kapcsolatunk nem volt elég. Kellett neked valami más, valami izgalmas... Ő kellett- suttogta a végét és közben egy könnycsepp folyt végig arcán. Borzalmas érzés volt látni ahogy szenved, és a gondolat, hogy én okozok neki ekkora fájdalmat szinte megölt.