Végső sikoly (BEFEJEZETT)

34. rész

Halihó :) Megérkeztem a végső résszel, ami azt jelenti, hogy Debby története is lezárult. Remélem szerettétek olvasni és tetszett nektek a történet. 

JÓ OLVASÁST!

Furcsa volt. Nagyon furcsa. Mintha... mintha nem is lepte volna meg a hír.

- Te... tudtad?- léptem el tőle, azonban nem sokáig jutottam, mert egyből záporozni kezdtek ránk a golyók.

- Debby, én...

- Válaszolj!- kiáltottam rá dühösen.

- Igen. Igen, tudtam.

- Szóval... amit mondtál és.... amit tettél az mind azért volt, hogy... megölj?- éreztem, hogy a szívem kezd megrepedni és apró darabokra esni. Alex végig hazudott nekem. Sosem szeretett csak kihasznált, hogy a többi vadásszal képesek legyenek elpusztítani. A legszörnyűbb az egészben, hogy vesztettem. Tényleg legyőzött. – Sosem szerettél, igaz?- a könnyek megállíthatatlanul folytak lefelé az arcomon.

- Debby... nézd sajnálom- próbált a kezem után nyúlni, de én elkaptam tőle. – Nem így akartam. Colin parancsot adott rá, hogy barátkozzak össze veled, szerettessem meg magamat, de egy idő után ehhez már nem kellett próbálkoznom. Az elején tényleg undorodtam tőled...

ROPP!

- ... de ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, megkedveltelek. Nem igaz, amit a többiek mondanak. Nem minden természetfeletti egy szörnyeteg.

- Szörnyetegnek tartottál?- kérdezem elcsukló hangon.

- Igen- mondja sóhajtva.

ROPP!

- Meddig...? Meddig volt színjáték?

- Az utolsó elfogatásodig, mikor Felix és az apád megölték Grace-t.

Az körülbelül egy-két hónappal ezelőtt volt. Ennyi ideig nem vettem észre, hogy átver? Lehetetlen! Nem akartam elhinni, de mégis. Hogy tud egy szív ennyire kegyetlen és méregtől átitatott lenni?

ROPP!

- Hogy tehetted? Megbíztam benned, az egyetlen emberben! Mindent tudtál rólam! Mindent! És... elmondtad nekik, hogy hol leszünk, igaz? Értesítetted őket a kolostorról... ugye?!

Alex lehajtotta a fejét szégyenében, ezzel beismerve a hibáját.

- Debby... ők minden lépésedet tudták. Az egész csak egy terv volt, hogy megbízz bennem és elcsaljalak ide, ahol minden kezdődött, hogy...

- Minden befejeződjön- suttogtam.

ROPP! ROPP! ROPP! ROPP!

És ezennel hivatalosan is darabokra tört a szívem. Az életem eddigi 18 évének semmi értelme nem volt. Már akkor halálra voltam ítélve mikor megfogantam. Az anyám halott, Nadia halott, Grace halott, Alex átvert, Felix és az apám a véremre szomjaznak.

- Na és Lilly? Ő is az ostoba tervetek része volt, hogy összebarátkozzon velem?

- Igen. Lilly is vadász. Azért volt a sulidban, hogy szemmel tartson.

- Miért?- és hisztérikusan nevetni kezdtem. – Miért kínlódtatok ennyit a megölésemmel? Miért nem intéztetek el csak úgy? Tudod, számtalan lehetőséged adódott volna, de te mindet elbaltáztad- gúnyosan mosolyogtam rá. – Tényleg nem vagy más, mint egy romlott szívű vadász, akinek nincs lelke.

- Debby, ne mondd ezt. Tudom, hogy hibáztam, hogy átvertelek, de ennek ellenére még mindig kedvellek.

- Kedvelsz? Kedvelsz?- elnevettem magam hitetlenségemben. Tényleg azt mondta, hogy kedvel miközben én az előbb vallottam be neki, hogy mélységesen szeretem? – Sosem szerettél igaz? A házadban is minden csak színjáték volt. Ugye így van, Alexander?- kérdeztem beletörődve, hiszen mi mást tehetnék? Már úgyis vesztettem. Innen többé nem jutok ki élve.