Végső sikoly (BEFEJEZETT)

24. fejezet

Még mindig ugyanúgy ültem a székben. Jobban körülnéztem a teremben, de csak acél falakat láttam. Nem volt se kémtükör, mint korábban, se más kínzóeszköz. Csak az orvosi szék melletti kis fémtálcán a szike, az injekció és egyéb tárgyak.

Felix már jó ideje nem jött vissza. Aggódtam is mit tervezhet, de mivel nem tudtam innen kijutni, ezért csak a várakozás emésztett. Féltem, hogy valami nagyon brutál dolgot fog behozni, amit már nem fogok bírni.

Mélyeket lélegeztem, és próbáltam lelassítani vadul dobogó szívemet. A plafonon észrevettem a tűzcsapokhoz hasonló kis spriccolókat. Nem értettem miért tették őket ide, hiszen nem nagyon van itt gyulladékony anyag.

- Azt hitted túljárhatsz az eszemen?- visszhangzott a falakról. Nem Felix hangja volt. Ez mélyebb, és sokkal durvábbnak hallatszott. - Látom, Felix módszerei nem jártak sikerrel. Még mindig nem beszélsz. Ugyanolyan makacs vagy, mint az a tyúk.

- Ki vagy te?- kiáltottam.

Mély, öblös nevetést vertek vissza a falak. Egyre jobban kezdtem félni. Az más, ha látom is a támadómat, de vakon tapogatózni kész megpróbáltatás.

- Nem ismersz fel? Pedig az anyád ezt a nevet sikította mikor együtt voltunk!

- Colin- morogtam.

- Úgy bizony banshee- nevetett és a jobb oldalamon hirtelen a fal üveglappá vált.

Hát persze, álcázófalak!

A túloldalon ott állt Colin két testőrrel, Felix és Grace láncon lógva, megtörten. A padlóra térdelt, a feje lehajlott, haja vörös függönyt képzett így arca előtt.

A szíjakat feszegettem, de olyan erősek voltak, hogy hiába minden próbálkozásom, nem tudtam szabadulni.

- Felesleges energiapocsékolás- mondta apám hátrakulcsolt kézzel, arcán ördögi vigyorral. - A pántok alatt acélháló fut, amely kék verbénával van bevonva. Szóval bármennyire is menekülnél, a háló megakadályozza.

- Azt majd meglátjuk- morogtam.

Colin elmosolyodott, majd odament Grace-hez és a hajánál fogva felrántotta a fejét, kényszerítve, hogy rám nézzen.

- Látod... itt ez a szirén. Egész életében a férfiakat csábította el az asszonyaiktól, majd néhánynak elszívott pár évet az életéből, csakhogy ő tovább élhessen és megtarthassa fiatalaságát. De abba nem gondolt bele, hogy az embereket ezzel tönkreteszi. Neem- csóválta meg Colin a fejét- csakis az érdekelte, hogy ő megmaradjon ilyennek. A szépség múlandó, drága- súgta Grace-nek.

- Hagyjd őt békén! Semmi ilyet nem csinált!- kiabáltam, és továbbra is vadul rángattam a pántokat.

- Nem?- nevetett fel, majd elengedte Grace haját és az üveg elé sétált. - Szirén! Tényleg nem szívtad el senki életévét és egy kapcsolatot sem tettél tönkre?- kérdezte apám Grace-t, de mindvégig engem nézett.

Grace nem válaszolt. Félt. Annyira, hogy sírni kezdett.

- Szirén! Válaszolj!- szólt apám még egyszer, de Grace nem hallgatott rá csak tovább szipogott.

- Egynéhánnyal olyan nehéz- sóhajtott, és Felix felé fordult.

Ő bólintott, majd egy pisztolyt vett elő a kabátja belsejéből és meglőtte vele Grace előtt a padlót. A lány ijedtében hátrébb ugrott.

- Kérlek... kérlek ne bánts- mondta sírva.

- Kérdeztem valamit!

Grace ismét hallgatott. Felix most a karjába lőtt bele. Grace felordított fájdalmában.

- Azt mondtam, válaszolj!- kiabálta apám.

A lány remegni kezdett, majd a haja egyre inkább átváltozott hínárrá. Felpillantott, de a szeme fehéren világított, a bőrén pedig fényes fehér pikkelyek jelentek meg.

- Hogy mersz nekem parancsolni?- ez nem Grace hangja volt. Határozottan nem. Ez sokkal mélyebb, mintha dörzspapírt evett volna. - Egy semmirekellő kis ember vagy! Ugyanolyan halált érdemelnél, mint a többiek!- Grace láncai elpattantak és Colinra vetette magát.

Karmai belevájtak apám karjába. Láttam ahogy Grace egy teljesen más lénnyé alakul és elszívja apám maradék éveit.

De ez az egész csak pár másodpercig tartott, mivel Felix meghúzta a ravaszt, ezzel megölve egykori osztálytársamat.

- Neeeeeee!- a szó sikolyba torkollott. Olyan erőteljes volt, hogy az üveglap megrepedt, a lámpák pedig villogtak.

Mindenki megmerevedett egy percre. Grace pedig, mintha lassított felvételt néztem volna, a padlóra esett. Az oldalánál ezüst színű folyadék folyt szét a padlón, azonosulva hozzá.

- Micsoda erő- suttogta ámulva Colin, ahogy az üvegre meredt.

- Uram...- szólt közbe Felix. - Mi legyen a lénnyel?

A lénnyel.

Mintha nem is egy emberről lett volna szó, akit most öltek meg.

- Egy szörnyeteg vagy!- kiabáltam, ezzel magamra irányítva a vadászok figyelmét. - Lemészárolsz mindenkit, aki az utadba kerül csak azért, mert azt hiszed, hogy rossz! A te őrült elméd írtja ki az embereket! Nem tudsz mást csak mindenkit megölni, mert azt hiszed ez a helyes! Fogalmad sincs róla mi az a józan ítélőképesség, mert te a nagy Colin Price azt hiszed, hogy uralmad van minden és mindenki felett! Nagyot tévedsz! Engem. Senki. Nem. Irányíthat!- ez volt a végszavam.

A pántok elszakadtak és a fémhálók a húsomba vágtak, de nem érdekelt. Kirántottam a kezem és az ajtóhoz próbáltam szaladni, de ekkor kinyílt és két gorilla méretű férfi lépett a helyiségbe.

Gyorsan felkaptam a szikét. Náluk nem volt fegyver, de még így is erősebbek és fürgébbek voltak nálam, tehát az összes érzékszervemet be kellett vetnem.

Nem tudtam mit fogok csinálni. Hogy túlélem-e, de akkor abban a pillanatban csak az számított, hogy kijussak onnan.

Helló mindenkinek :)

Bocsi, hogy ennyi kiesés volt, de nyár van és sokszor kedvem sincs írni :D

Tudom ez rövid rész lett, de próbálom hamarabb hozni a kövit :)

Addig is ne felejtsetek el csillagozni és kommentelni ;)