6. fejezet

2K 212 10
                                    


Reggel arra ébredtem, hogy csurom vizes vagyok és fázok. Kinyitottam a szemem és láttam,hogy egy idegen őr áll előttem. A hátán fegyver volt, a kezében pedig egy vödröt tartott.

        - Ébredj! A parancsnok már vár- hangja reszelősen csengett.

Felültem és láttam, hogy az őr már a láncomat akasztja kifelé. Párszor megrángatta és így szólt:

        - Kapd össze magad és gyere!

Legelöl ment, utána én és végül Alex. Ahhoz képest, hogy későn aludtam el – legalábbis szerintem – nem voltam fáradt.

Kiértünk a folyosóra és jobbra fordultunk, aminek a végét múltkor nem láttam. Csendben lépkedtünk egymás mögött.

Oldalra fordítottam a fejem és úgy szóltam Alexhez.

        - Alex- suttogtam. - Most meg fognak ölni?

        - Nem tudom- suttogta vissza pár perc után.

        - Nincs beszéd!- szólt ránk az előttem lépdelő fickó.

Befordultunk egy másik folyosóra, ahol gondolom a vadászok szállása lehetett, mivel rengetegen mászkáltak. Egyik másik megállt az ajtóban vagy nekitámaszkodott a falnak és abbahagyta a beszélgetést.

        - Ez az a csaj?- kérdezte halkan az egyik a másiktól.

        - Ahhoz képest, hogy mutáns elég jó bőr- mondta röhögve a másik.

Az ez utáni események gyorsan történtek. Alex a falhoz nyomta a srácot és szinte belemászott a képébe.

         - Fogd. Be. A. Szád- mondta neki lassan, dühösen.

A másik srác szóhoz sem tudott jutni csak meglepetten nézett. 

          - Alex, mozgás. Nem érünk rá ilyenekre- mondta a „vezetőm".

Alex lassan ellépett a sráctól,de látszott rajta, hogy nehezen tud lenyugodni. Nem értettem mi ez a heves kirohanása. Miért védett meg? Hisz nem is ismer. Lehet csak meg akar ölni és úgy tervezi, hogy megpróbálja magát megkedveltetni velem, aztán egy óvatlan pillanatban belém szúr a késével.

Bár ez a tény is fennállhat,de mégis volt egy olyan érzésem, hogy semmi ilyesmiről nincs szó.

Elértünk egy fa ajtóig, amit két őr őrzött. Üdvözlésképpen bólintottak az előttem haladónak, majd kinyitották az ajtót. A terem, ahhoz képest, hogy barlangban volt, elég szépen ki lett alakítva. Szembe velem egyhosszú asztal helyezkedett el, ahol gondolom a vezetők ülhettek. A bal és jobb oldalamon kőpadok voltak kifaragva. Úgy éreztem magam, mintha a római Colosseumban lennék. Ott is ugyanúgy voltak az ülőhelyek megcsinálva, mint itt, és engem pedig bevezettek középre. A beszélgetés elhalt, ahogy a „közönség"meglátott. Gondolom ők mind itt élhetnek. A fura az volt, hogy nemcsak férfiak, hanem nők és gyerekek is ültek a lelátón.

Körbenéztem és láttam, hogy Alex is odamegy egy társasághoz, mellettem pedig a fegyveres maradt.

         - Felkészültél a végzetedre madárka?- kérdezte halkan. A hangja gúnyosan csengett.

Egyenes előre bámultam, úgy feleltem. 

         - Ahhoz, hogy engem megöljetek nem elég egy gyűlés.

         - Felix jól mondta, hogy nem vagy ijedős. Még ilyenkor is nagy a szád.

         - Felix egy nagy barom, ahogy te is- mondtam gúnyos mosollyal.

A fickó megfogta a karomat és megszorította. Iszonyúan fájt, de nem érdekelt.

         - Remélem első sorból nézhetem végig, ahogy könyörögsz majd.

A kezét azonnal levette rólam,ahogy kinyílt az asztal melletti ajtó. Összesen hatan voltak, de az apám csak utoljára érkezett. Mindegyik engem nézett.

         - Köszönöm, hogy eljöttek erre a gyűlésre- kezdte az apám. - Régen nem volt már példa ilyesfajta eseményre... szóval érezd magad megtisztelve Banshee- az utolsó szót úgy mondta ki, mint valami szitokszót. - Úgy értesültünk, hogy az egyik vadászunkat megsebesítetted- fordult hozzám.

         - Megsebesítettem?- kérdeztem hitetlenül. - Nem csináltam...

         - Egy kést szegeztél a nyakához, majd megvágtad vele a karját- folytatta, engem pedig figyelmen kívül hagyott. - Ezután megütötted egy nehéz tárggyal, ami miatt külső sérülést szerzett. A Kódexünk 66. paragrafusa, azon belül is a 8. fejezete kimondja, hogy, ha egy vadász sérülést szerez egy...

         - Mégis miféle sérülést?!- tettem egy lépést előre, de az őr visszarántott. - Ő fenyegetett meg, ő szegezte nekem a kést és én vagyok a hibás?! Ha nem vették volna észre, nekem vannak sérüléseim és nem neki!- kiabáltam.

          - Hogy mersz beleszólni vezetőnk beszédébe?- kérdezte az egyik asztalnál ülő. Ötven körül lehetett, a haja már őszült, pici gombszeme volt és tömzsi.

          - Nyugalom Tobias. Ez a lény nem tudja mi a tisztelet...- folytatta az apám, de megint közbeszóltam.

          - Ez a lény? Ugyanolyan ember vagyok, mint ti! Sőt, neked több is.

          - Igazán? Miért?- érdeklődött egy szőke hajú, szakállas ember az asztaltól.

          - Ó nem mesélted el nekik? Pedig azt hittem a nagy és erős Banshee vadász megbirkózik azzal a ténnyel, hogy réges-régen összeszűrte a levet egy Banshee nővel- mondtam önelégült mosollyal.

A teremben mindenki megbotránkozott, így hát folytattam.

           - Úgy bizony. És azt se felejtsük el, hogy, aki itt áll előtte...

           - Hallgass!- szólt közbe.

           - A saját, biológiai lánya!- üvöltöttem. A teremben néma csönd állt be. Senki nem mert megszólalni.

            - Colin igaz ez?- kérdezte egy hosszú, szőke hajú nő. A nézőtéren ült ő is, azonban most felállt és döbbenten nézett az apámra.

            - Vigyétek a Büntetőkhöz!- adta ki a parancsot miközben szemei villámokat szórtak.

Az őrök elkezdtek közeledni felém. Aki a láncomat fogta megpróbált lefogni, azonban én kirántottam a kezéből és egy kijáratot kerestem. Egy katona elém állt és megpróbált leszorítani a földre, de én hasba rúgtam,majd arcon ütöttem. Az öklöm sajgott, de nem érdekelt. Láttam,hogy az egyik kijáratot lezárták, így már csak egy esélyem maradt. Megfordultam és szembetaláltam magam 3 katonával. A kezembe fogtam a láncot és az egyiket sikerült kigáncsolnom vele,de a másik megfogta a végét és húzni kezdett maga felé.Kifordítottam a kezéből és térden rúgtam, amitől összecsuklott. A harmadikat könnyű volt elintézni, mivel egyenesen az ágyékát találtam el.

A kijárat felé szaladtam, ahol elintéztem még egy őrt, de a harmadik a folyosón várt, így épp azzal küzdöttem, amikor valaki hátulról leütötte. Alex.

           - Jól vagy?- kérdezte kissé kifulladva. Csak bólintani tudtam, mert megfogta a kezemet és elszaladtunk az egyik sötét folyosó felé.


Uh már majdnem 200-an olvastátok a történetet :O Nagyon köszönöm a kommenteket/csillagokat és örülök, hogy szeretitek a sztorit :)) Elkezdtem írni egy másikat (Engedj el!), ami nem ilyen típusú, de remélem jó lesz és azt is ilyen sokan olvassák majd ^^ 

Ne felejtsetek el kommentelni és csillagozni ;)



Végső sikoly (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now