Végső sikoly (BEFEJEZETT)

14. fejezet

Hey, hey, hey!
Sorry, hogy nem volt sokáig rész, de elutaztam és alig volt netem 😕
De visszatértem és hoztam egy újabb, hosszabb részt. Remélem tetszeni fog😁

JÓ OLVASÁST!

Egy vadász, egy szirén és egy Banshee. Három ember tíz vadásszal szemben. Egyikünk sem mozdult. Sem mi, sem ők. Csak a motor zúgását lehetett hallanni.

- Most mi lesz?- súgtam oda Alexnek, de egy pillanatra sem vettem le szemeimet az ellenségről.

- Az, hogy gázt adok- ahogy ezt kimondta, már rá is lépett a pedálra.

A kocsi csikorogva indult neki, azonban a vadászok sem hagyták annyiban a dolgot. Mind utánunk futott és lövöldözött. Az egyik gumi kilyukadt, de Alexet nem érdekelte, még jobban taposta a pedált.

- Alex, utolérnek!- kiáltotta Grace kétségbeesve, miközben hátrafelé nézegetett.

- Csak figyelj- mondta és egyre jobban szorította a kormányt.

Fogalmam sem volt mit csináljak. Én is a biztos halált láttam ebben az egészben. Esküszöm, ha innen élve megmenekülünk, akkor akár még Alexet is megcsókolom hálám jeléül.

Igen, ennyire kétségbe vagyok esve, hogy ilyeneket mondok.

Az egyik vadász benyúlt az ablakon, ami (szerencsétlenségemre) félig le volt húzva, és a nyakamnál fogva elkapott. Próbáltam valahogy leszedni a kezét magamról, de sehogy sem tudtam. Éreztem, hogy egyre jobban szorítja a légcsövemet, és ha nem szedem le nagyon gyorsan, akár meg is fojt.

- Hagyd békén!- kiáltott rá Grace és a fickó kezét kezdte el karmolni.

Mire nem jó a műköröm.

Már vérzett a karja, mikor végre elengedett. Levegőért kaptam.

- Jól vagy?- kérdezte Grace aggódva. Nahát ilyen is tud lenni? Vagy csak megint megjátssza magát.

- Igen, kösz. Alex, az egyik gumi kilyukadt.

- Rájöttem, de nem tudok megállni most- mondta az útra koncentrálva.

- Ha el tudsz menni a kanyarig, akkor lerázhatjuk őket.

- Akkor kapaszkodjatok!

Még jobban rálépett a gázra. A motor teljes erejével dolgozott, de a lyukas kerék miatt nem haladtunk úgy, ahogy kellett volna. Igaz, a vadászok már jó 20 méterrel mögöttünk voltak, de még így se volt nagy előnyünk.

- Lemaradtak?- kérdezte Alex rám pillantva.

Gyorsan hátrafordultam és szerencsénkre alig láttam párat belőlük.

- Igen, de még üldöznek- mondtam visszafordulva.

Alex hirtelen balra rántotta a kormányt, ami megcsúszott és átfordult a tetejére. Sajnos lejtőn voltunk, ezért tovább gurultunk.
Mikor végre megálltunk, próbáltam kimászni a roncsból, ami nem volt egyszerű, mivel az öv is beakadt és a kocsi is a feje tetejére állt.

Körülnéztem, és láttam, hogy Grace elájult, Alex pedig épp most ébredezik, azonban a fejéből vér folyt.

- Alex... a fejed... megsérült- mondtam, és az említett sebhelyre tettem a kezem, hogy megnézzem milyen mély.

- Á. Kösz. Most még jobban fáj- nyúlt oda ő is.

- A seb nem mély, így nem kell összevarrni- magyaráztam.

- Grace?- kérdezte mit sem törődve az előbbi helyzettel.

- Elájult. Muszáj kijutnunk innen- mondtam és a biztonsági övet kezdtem babrálni.