Strangers

1

  Délután 3 óra és én még mindig a hirdetést írom, mivel ének tanár vagyok, nem iskolában, hanem magán úton. Elég jól megy, valamint egy kis plusz pénz is jól jön. Nem mondom, hogy a munkahelyemen nem keresek jól, de kereshetnék jobban is. Bár nem rossz, de a jó nem ilyen. Telt-múlt az idő és sikerült végre összedobnom egy tűrhető valamit. Nem sokat haboztam, feltöltöttem a netre, és vártam. Vagyis várni fogok, amíg valaki hív.Időközben úgy döntöttem nem ártana elmenni a boltba valamint a konditerembe, muszáj az embernek jól kinéznie, hisz' soha nem tudhatja, mikor fut bele élete párjába. Párról jut eszembe, közel egy éve erősítem a szinglik táborát, ugyanis a barátom, Ty Dolla, kivel akkor jártam megtudta, hogy biszexuális vagyok, és hát nem lett valami szép vége, de nyíltan vállalom a hova tartozásom, és nem félek felvállalni magam.

Szerintem ebben semmi kivetni való nincs. Hogy hogy jöttem rá? Na, igen. Ez egy érdekes dolog. A legjobb barátnőmmel, Lucyval elmentünk egy buliba, és ott az alkoholtól vagy nem – nézőpont kérdése – smároltunk és fura, de új érzéseket keltett bennem, aztán másnap miután kijózanodtunk megbeszéltük, bevallotta, hogy szeret, bennem pedig valami, mintha megváltozott volna. Egy darabig így voltunk aztán szép lassan beleszerettem. Máson nem járt az agyam csak a csókon, rajta, hogy mit csinál mikor nincs velem, jól van-e és a többi. Szóval igen. Emiatt valami különös úton-módon rájöttem, hogy biszex vagyok. Gondolkodásom, vagyis valamiféle olyasmi alatt, magamra kaptam egy fekete, a térdénél szaggatott nadrágot, egy fekete haspólót és a kedvenc nike cipőmet, majd útnak indultam.

Kellemes bizsergés futott végig rajtam, ahogy kiértem az útra és megcsapott a meleg. Elkezdtem sétámat a boltba. A környék, ahol lakom tele van fákkal, és virágokkal, így kellemes látványt nyújtott. Mindig szeretek itt sétálni. A látvány, madarak csicsergése megnyugtat. Na meg, ha esőben sétálhatok, amit nem túl gyakran tehetek meg, mert alig esik erre fele.

Gondolataimból az hozott vissza, hogy valakinek neki sétáltam, emiatt én hátráltam egyet, miközben visszaszereztem az egyensúlyom, viszont a másik személy épp elakart esni, ám gyorsan utána kaptam és féltérdre ereszkedtem miközben ő a karjaimba esett. Belenéztem a szemébe, gyönyörű mogyoróbarna volt, hosszú kék haja az arcába hullott. Nem gondolkoztam, csak a füle mögé tűrtem a tincset. Mire ő csak elpirulva mosolygott, majd kiszállt a karomból.

- Köszönöm, hogy elkaptál – nevetett fel. 

 - Ugyan, ez a legkevesebb, miután neked mentem. Lauren vagyok. – mutatkoztam be, ha már így egymásba botlottunk. 

 - Halsey – mosolyogott. Uh, és még a neve is szép. – Ne haragudj, hogy nem figyeltem. Viszont most mennem kell, láttam egy hirdetést a neten. Felkeresem a nőt. Szia – indult el, időm sem volt reagálni. Így csak integettem neki, majd mentem tovább utamra. 

Érdekes egy személy, az biztos.Nem kerítettem ennek az egésznek semmilyen különösebb dolgot. Útközben bementem a boltba, megvettem az otthonra szükséges alap dolgokat, majd mentem tovább a terembe.Belépve utamat az öltöző felé vettem, átöltöztem és a futópadon kötöttem ki. Eldöntöttem, hogy megdöntöm a személyes, 13km-es rekordomat, mert többre is képes vagyok.