BAMDALE

7. fejezet

Az üzenetben az állt hogy "Jó volt?" Hiretelen nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy valaki hallotta vagy ami még rosszabb, látta. Leo és Jacob nem lehetett, az kizárt. Már vagy 2 perce a kijelzőt bámulhattam. Charlie még mindig ott állt ahol hagytam.
- Chloe mi az? Ki írt? - felé kaptam a fejem és megnyomtam a kikapcsoló gombot, hogy véletlen se tudja Charlie elolvasni. 5 másodperc alatt lepergett előttem az összes válasz lehetőség.
- Öhm... Csak Laura írt, hogy nem sikerültek a vizsgái. - ez tűnt az összes közül a leghihetőbbnek. Azt hiszem, bár Chazz kicsit felhúzta a szemöldökét, hogy biztos igaz e amit mondtam. Én csak bólintottam jelezve hogy igaz. Vagyis nem. De ha elmondanám az Charlienak lenne rossz. Nem tudna a tútrnéra koncentrálni. Ezzel pedig ezt a témát gyorsan le is zártunk. Szerencsére. Ez csak egy nyamvadt üzenet...egyenlőre. A nap hátra lévő 2 órájában (ugyanis már 11 volt) nem történt semmi érdekes. Lezuhanyoztunk majd csekkoltuk a közösségi hálót. Gyors írtam Laurának, hogy mi volt a kifogásom és annak oka. Azt mondta rossz vége lesz, de helyettem nem fogja Charlienak elmondani a történteket.

**
Reggel arra ébredtem, hogy Charlie nincs mellettem. A telefon kijelzője 9et mutatott. Nem értettem ilyenkor hol lehet, de találtam egy cetlit "Maradj, mindjárt jövök. Chazza ;)" felirattal. Gondoltam gyorsan összepakolok hisz ma úgy is el kell hagyni a hotelt. Pár napig pedig a túrnébuszban fogunk aludni. Gondolat menetemet kopogás zavarta meg.
- Jó reggelt. - nyitottam ajtót a szállodai pincérnek - Charlie Lenehan a reggelijüket a szobájukba rendelte én pedig felhoztam.
- Önnek is jó reggelt. Öhm rendben.
- Esetleg bevihetném? - kuncogott a személyzeti tag, mert én csak ott álltam és azon gondolkoztam, hogy miért hozatta fel?
- Jaj öhm persze. Bocsánat. - nevettem el magam és álltam arrébb az ajtóból. Kipakolt vagy 10 féle reggelit, de ezt nem igazán bántam, hisz már farkas éhes voltam. Mikor elment gondoltam folytatom a pakolást míg Charlie vissza nem ér. Fél óra eltelt és kezdtem furcsálni, hogy Charlie hol van. Hívtam Leot aki nem tudta és Jacob se. Marienne se. Hiába hívtam ki volt kapcsolva. Kezdtem aggódni, mert nem is tudtam pontosan, hogy mikor ment el.
- Párizsban sem könnyű az élet. Mi ez a forgalom? Még ez a szar is lemerült. - rontott be a szobába Charlie, telefonja pedig az ágyon landolt. Olyan erővel dobta le azt hittem le fog esni.
- Hol voltál? - léptem oda és egy reggeli forró csókot leheltem puha ajkaira.
- Tegnap láttam egy boltot ahol isteni macaronokat lehet venni. Gondoltam majd ma reggel veszek a reggelihez hisz arra nem lett volna időnk, hogy elmenjünk oda és ott együk meg. - hadarta el közben pedig kivette őket a díszdobozból és szépen kitette egy tányérra.
- Miért nem lesz idők? - mormoltam el.
- Basszus nem is mondtam. - csapott a homlokára. Látszott rajta, hogy most nagyon ideges. - 1 óra múlva a koncert helyszínén kell lennünk. Sound checkelünk, pizzás meet and greatünk lesz. Utána megint egy gyors sound check, rendes meet and great majd koncert. Aztán indulhatunk is Kölnbe. Semmi időnk nem lenne együtt ma és azért gondoltam, hogy akkor a reggel legyen tökéletes. Ide rendeltem a reggelit is. Még elég mélyen aludtál ezért gondoltam, hogy akkor gyors elmegyek megvenni ezeket. Kocsival csak 5 perc, a recepción meg béreltem fél órára kocsit. Azt hittem hamar megleszek és nem ébredsz föl. Ki a bánat gondolta volna, hogy ilyen a forgalom? Mindenhol dugó és piros lámpa. Ráadásul plussz bérlési díjat is kellett fizetnem, mert nem fél óra múlva hoztam vissza. - mormolta el gyorsan.
- Tehát akkor van még 1 óránk? - néztem rá kérdően ő pedig bologatott és jelezte hogy igen. - És van macaronunk. Még lehet tökéletes. - húztam széles mosolyra a szám ezzel jelezve Charlie felé, hogy nem haragszom. Leültem az asztalhoz és neki láttam a reggelinek. Ez idő alatt Charl gyorsan kezet mosott és fel tette a telefonját tölteni. Már majdnem befejeztünk mikor Charlie hirtelen felállt és a telojához sietett. Ha jól láttam egy beszélgetést nyított meg.
- Ja és arra gondoltam, hogy Marianne-nal elmehetnétek a közeli plázába, hogy vegyetek pár cuccot. Valami csajos vagy milyen napot tarhatnátok amíg mi "dolgozunk" - sétált vissza az asztalhoz majd folytatta reggelijét.
- Ez jó ötlet, ugy is el akartam menni. - A reggeli hátra lévő része szótlanul telt. Összepakoltunk, a bőröndöket pedig levittük a buszhoz.
- Na meg lett Charlie baba? - szólt oda Leo és Jacobbal elkezdtek nevetni ezen persze én is elmosolyodtam. Meg persze Charlie ideges és egyben értetlen fején sem lehet nem elmosolyodni. Számára nem volt olyan vicces hisz nem is értette. Elmondtam neki, hogy aggódtam reggel hogy hol van. Mikor odaadtam a bőröndömet a sofőrnek megkérdezte, hogy...
- Milyen volt? - hátráltam egy lépést és köpni nyelni nem tudtam. Egyből az esti üzenet jutott eszembe. Mi van ha ez a pasas írta és most jól szorakozik, hogy megijeszthet? - Mármint a reggeli. Láttam ahogy a szobába vitette Charlie. - mormoltam egy gyors igent, de ekkor Charlie lépett oda hozzám, karolta át a derekam és kérdezte hogy mi a baj. Elintéztem egy "Semmi csak elbambultam"-mal amitől persze már teljesen ki lehetett. De nem erőltette a dolgot, hisz tegnap megbeszéltük agy csak vállat vont és beült. Leo és Jacob elég jól megtalálták a közös hangot, mert uton valami fura játékról beszéltek. És hevesen bologattak mikor valamin egyetértettek. Én Charlie vállára dőlve néztem ki a az ablakon és néha elhagyta a számat egy "aztakurva de szép" mondat amire mindenki felkapta a fejét én pedig csak azzal magyaráztam, hogy még nem voltam itt és tök szép város meg ilyenek. Ezen természetesen Charlie elég jókat nevetett.

**
Mikor kiszálltunk a buszból egy ismeretlen alak jött felénk elégedett mosollyal az arcán. Charlie gyorsan leinformált hogy ő a túrné almenedzsere, Antonio.
- Milyen szép kis csapat - jelentette ki még elégedett vigyorral ahogy rám nézett. Közelebb húzodtam Charliehoz jelezve hogy az övé vagyok. Ő pedig erősebben szorítta a kezem. - Na tehát akkor elmondanám, hogy hogy is fog zajlani a mai nap. - Elég hosszasan magyarázhatot mert a gondolataimat Charlie hesegette el.
- Ha bármi van hívj!
- Rendben, de ugysem lesz semmi. - mosolyogtam rá. A többiek bementek, Marianne pedig taxit hívott. Charlie kezeit a derekamra helyezte és a busz oldalának nyomott. Pár centire voltunk egymástól.
- Remélem is. - mosolygott rám megvillantva tökéletes fogait. Ajkaink heves csatába kezdtek amit a nyelveink folytattak. A fenekem alá nyúlt és felkapott, lábaimat a dereka köré fontam. A kis Charliet hozzám nyomta ekkor bele is nyögtem a szájába, ő pedig belevigyorgott csókunkba. Elég nehezen akartuk egymást elengedni. De egyszercsak egy alak jelent meg mellettünk. Egyből odapillantottunk....